Az idei május 1. ismét bebizonyította, hogy a tömeges politikai kirajzásoknak egyszer s mindenkorra vége, nemcsak a kötelezőknek, hanem a nosztalgiázóknak is.
Húsz éve lettünk az Európai Unió teljes jogú tagjai. Ebből az alkalomból az unió háromfejű vezetése megszólalt. Hozták a kötelező szöveget. Talán nem kellett volna.
Gyűjtőtáborba hurcoltakon, főként zsidó embereken próbált segíteni. Kimentette az SS által erőszakkal elhurcolt papjait. Szembeszegült a romániai katolikus egyházat a pápától elszakítani akaró kommunista törekvésekkel.
Legyünk már kicsit észnél, és kérdezzük meg: merre visztek, megbízottjaink? Bizalmunkat hordozó kedves felkentjeink, ez a kérdés bizony hideg ing. Hát az vegye magára, aki viselni tudja.
A harcok kirobbanásának okai persze mind mondvacsináltak, esetleg szunnyadó régi elletétek tendenciózus meglovaglásából adódnak, vagy, ha nincs ilyen, akkor mindenre képes titkosszolgák teremtenek precedenst az összecsapáshoz.
Az internet kommentszekcióit valósággal felszántotta a hír, hogy a londoni West Enden májusban debütáló Rómeó és Júlia-rendezésben egy afrikai származású brit színésznő alakítja Júlia szerepét. Rómeó pedig a Pókember-filmek sztárja, Tom Holland lesz.
A mi Európánk sokszínű. Önálló, önmagában is értékes kultúrájú országok halmaza. E kultúrák kölcsönhatásban vannak egymással, mintegy hálózatot alkotva.
A régóta időszerű és szó szerint hiánypótló kezdeményezés, a rákosrendezői ingatlanfejlesztés terve a budapesti felhőkarcolókkal kapcsolatos régi diskurzust is felmelegítette.
Európa kezd eltűnni a térképről. Sem tőkeereje, sem termelésének jelentős növekedése, sem katonai potenciálja nem vethető össze a „nagy játékosokéval”.
