A vicc „rendszerint ismeretlen szerzőtől származó, csattanóval végződő, rövid, nevettető, kitalált történet, gyakran párbeszédes alakban”. A magyar nyelvterület legismertebb figuráit hadd mutassa be egy abszurd forma: Móricka, Pistike, Arisztid és Tasziló, a Nyuszika, a Medve, a Farkas, a Róka, az ügyvéd, a doktor, a politikus, Jean, Kohn és Grün, az agresszív kismalac, a szőke nő, a rendőr, a skót, az öreg székely és a fia, az anyós, az amerikai, az orosz és a cigány bemennek a kocsmába. A kocsmáros csodálkozva kérdi: Mi ez, valami vicc?”

Napjaink valósága ezzel szemben gyakran véres. Tudatosan kirobbantott és „karbantartott” háborúk sora tartja az embereket rettegésben. Némely hozzánk egész közel zajlik, magyar áldozatokkal is. Hatalmas mennyiségben eladott fegyverekből, államilag menedzselt drogtermelésből és kereskedelemből, laboratóriumban előállított vírusok okozta járványok elleni oltásokból, ha kell, ha nem ránk tukmált gyógyszerekből, gyógyhatású termékekből, vitaminokból iszonyú összegek folynak feneketlen zsebekbe. Ezek tulajdonosai meg olyan világrendet kényszerítenének egész golyóbisunkra, amely előtt mindkét oldal izmusa együtt is megemelné a kalapját. A II. világháborúnak régen vége, de azóta is milliókat irtottak (írtattak) ki csak mert egyik vagy másik törzs, vallás, faj, nemzet tagjai.

A harcok kirobbanásának okai persze mind mondvacsináltak, esetleg szunnyadó régi elletétek tendenciózus meglovaglásából adódnak, vagy, ha nincs ilyen, akkor mindenre képes titkosszolgák teremtenek precedenst az összecsapáshoz.

A lényeg, hogy pörögjön a gazdaság, és dőljön a lé. Hisz van olyan nagyhatalom, amely abban a percben csődöt jelenthetne, ha nem működhetne a hadiipara.

Abszurd időket élünk. Olvasni, hogy az EU attól retteg, hogy a mesterséges intelligencia, az egyre elterjedtebb chatbotjaik meghekkelik a júniusi választást. Hihetetlen? Dehogy, hisz már lassan unokáink is csak ezzel írják leckéjüket. Persze, a választás esetében nem úgy kell érteni, hogy meghamisítják az eredményt, hanem úgy, hogy hamis információkkal térítik el a szavazót eredeti szándékától, vagy így „segítenek” a bizonytalankodóknak a döntésben.

S ha már a viccel kezdtük a dolgot – de közben elmorbidolódtunk – fejezzük be a témát ezzel is. Zanza következik. A Hamasz vérengzést hajt végre Izraelben. Izrael visszacsap, és két fronton küzd, mert a Hezbollah is támadja. A H betűsök mögött Irán meg Oroszország, Izrael mögött USA meg a Nyugat áll. Izrael kiiktat egy éppen Szíriában tartózkodó iráni magasrangú katonát többedmagával. Iránnak válaszolnia kell, mert ha nem, otthon járatja le magát. Ezért visszacsap, de előtte üzen az USA-nak, hogy lőni fog. Mire az USA Angliával segít a zsidó államnak kivédeni a csapást. Több ezer löveg, egy súlyos sérült vétlen lány, halott nincs. Az iráni nép ünnepel, a kormánya tette a dolgát. Kipipálva. Izrael megvédte magát, a jó öreg Amerika és Anglia segített, de megkéri az árát: ne legyen izraeli válasz. Minden OK. A nép megvédve itt, kielégítve ott, pénz elköltve. S most kérdezhetjük mi is a kocsmárossal együtt: Mi ez? Valami vicc?

De ki tud ezen nevetni? Az iráni nők biztosan nem. Az Izraelben óvóhelyen ülők, a Gázában éhezők sem. Az Ukrajnában meghalók sem. Legyenek ukránok, oroszok, ruszinok, magyarok vagy románok. Senki kisember nem. S hogy mikor lesz ennek vége? Talán a következő Noé a tudhatója.

Pálmai Tamás