Amikor a XX. és XXI. század fordulóján elutasítjuk, hogy ügyeinket Moszkvából vagy újabban Brüsszelből intézzék, ezirányú – írásba is foglalt – igényünk jövőre 520 éves.
Napjainkban nagy divat perelni. Csúnyán nézett rám a doktor, nem szépen beszélt, nem csináltatott azonnal CT-t, stb-stb. Laikus állapítja meg, lesben álló jogtudós lovallja bele a zsíros sikerdíj reményében, és kész is a perecske. A doktor legtöbbször megússza, a kórház kezeskedik érte, a biztosító meg fizet. Ha fizet. Pár év…
„A mesterséges intelligencia lesz Mari néni unokája” – olvashatjuk a YouTube-videó kattintásvadász címében, de a beszélgetést hallgatva megnyugodhatunk: az említett „családtag” csupán egy napi tanácsadó lesz majd a nagymama mindentudó Pistikéje mellett (vagy helyett). De tényleg csak ennyiről van szó?
A magyar 1956 és a jelenlegi ukrán helyzet összehasonlítása tipikusan az „almát a körtével” esete. A hősiesség kétségkívül stimmel, de mind a szereplők, mind a konkrét geopolitikai helyzet különbözik.
Az emlőrák minden tizedik nőt fenyegeti. Megfelelő kezeléssel viszont teljes gyógyulás is elérhető. Aki ennek esélyét csökkenti, vét embertársa egészsége ellen, tehát bűnt követ el.
Most, a legnagyobb baj elmúltával talán nem árt összefoglalni, milyen megnyilvánulásokat láthattunk/hallhattunk a természeti katasztrófa legnehezebb napjaiban. Ebben az írásban egyes közszereplők, valamint sok állampolgár nagyon antipatikus viselkedéséről emlékezem meg néhány példával, amelyek elfogadhatatlan magatartásformákat és jellembeli tulajdonságokat mutattak be.
A nagybetűs élet mindig hoz meglepetéseket. Nem gondoltam, hogy ez a váratlan esemény most épp egy búcsúztatás és egy esküvő formájában lép be életembe. Egy nap választotta el csupán őket.
Magyar Péter a napokban a köztelevízió vendége volt. A negyedórás interjú valójában egy előre betanult monológ, műfaját tekintve pedig politikai vádbeszéd volt.
1947 októberében volt a beregszőllősi templom megszentelése. Tudatában volt, hogy életét közvetlen veszély fenyegeti. Ennek ellenére elment a templomszentelésre.
Úgy emlékszem, hogy az ősz fényei, ha csak egy pillanatra is, de mindig megállásra és ámulatra késztettek. Valahogy már a kezdetektől fogva úgy tűnt, hogy nem csupán evilági forrásból táplálkoznak, a nyár végének olykor álomszerű árnyalatai. Így szeptember végén az egyre vastagabb levéltakaró ráncait egyengetem sepregetve a járda kövein. Persze,…
Orbán Viktor a párizsi olimpia után kijelentette, hogy a magyar kormány támogatná az ötkarikás játékok budapesti megrendezését. Most, hogy a szurkolás, az ünneplés és a megnyitó miatti közfelháborodás már csak egy nyári emlék, érdemes tárgyilagosan is körbejárni a témát. Mindjárt az elején szögezzük le: kell a budapesti olimpia, mi több,…
Bartolomé de Las Casas élete tanúsítja az evangélium erejét, amely Isten és a felebarát szeretetében nyilvánul meg. Műveiben megmutatja, hogy a büszkeségtől és az önmegvalósítás vágyától megrészegült modern európaiak ugyanolyan démoni dekadensek lehetnek, mint azok a vérszomjas kultúrák, amelyeket meghódítottak.
Még gyermekkorom kezdetéről, már az önmagamra eszmélésem előtti időkből ismerős és azóta meg nem szűnő fáradtságod, mintha most megsokszorozódott volna. Mintha nem a régi volnál.
A séta az Erzsébet tértől a Lánchídon át a Tabánig tart majd, ahol közös születésnapi tortázásra, életigenlő ünneplésre is sor kerül, amely során megerősíthetjük elkötelezettségünket az élet védelme mellett.
Az emberfia – ha van annyi mersze, hogy pár pillanatra ki merjen lépni a számára oly jól kitalált mókuskerékből – csak gondolkodik, csak mélázik, csak csodálkozik. Ez különleges dolog ám, hisz az egész evet-szerkezetet éppen azért dolgozták ilyenre ki, hogy ne legyen ideje használni a még ki nem mosott agyát…
Magyarország istenszomja nagyon-nagy. Ha milliók tömören megfogalmazhatnák életérzésüket, akkor ez a dalszöveg lehetne: „oly távol vagy tőlem”, pedig a megoldás rögtön ennek a folytatása, és ott van mindenki szívének kapujánál, a lehető legközelebb: „és mégis közel”.
Miközben az Oroszországból és Ukrajnából érkező hírek már egy kétirányú háborúról szólnak, a nyugati sajtó a közelmúltban újabb frontot nyitott. Ezek szerint a Putyinnal szembeni belső ellenállás új színterét a moszkvai mozik képezik, ahol hónapok óta nagy sikerrel vetítik Mihail Bulgakov főművének legújabb filmváltozatát.
Egy trencsényi, tehát valószínűleg szlovák családi ékszerészet több mint ezer munkaóra alatt elkészítette a Szent Korona arannyal befuttatott ezüstmását – olvashattuk nemrég. A másolatot a pozsonyi régi városházán állították ki. De mit jelent a magyarok számára egy ilyen gesztus? S egyáltalán, gesztusról van-e szó?
Sportteljesítmények ennyire még egyetlen olimpián sem szorultak háttérbe: a blaszfém megnyitó, a szervezési malőrök, valamint a nőimitátor bokszolók ellopták a showt a kiérdemesültek elől.
