Vigyázni kell a politikai és a vallási szimbólumok összemosásával. Mégis nehéz elmenni amellett, hogy az idei pünkösd különleges helyet foglalt el a jobboldali, patrióta, keresztény magyarok életében. Mi történt az első pünkösdkor? Jézus feltámadása után 50 nappal, amikor a Messiás a testi valójában már nem volt közöttük, a tanítványok újra összegyűltek nagy félelelmben – ma talán úgy mondanánk, sokkban és traumatizáltan. Ekkor lángnyelvek formájában kiáradt rájuk a Szentlélek, lelkesedés töltötte el őket és bármilyen nyelvű emberrel meg tudták értetni magukat. Új célt, új távlatokat és új reménységet nyertek.

A Fidesz és a KDNP politikai pártok fémjelezte magyar jobboldal (nemzeti, polgári, patrióta, kereszténydemokrata erők) a 2026. áprilisi országgyűlési választáson súlyos vereséget szenvedtek – ezen nincs mit szépíteni. Nekünk is kellett ez a mostanra már közel ötven nap, hogy elkezdjük megemészteni a vereséget, és újra lelkesen alkotó (vagy legalább védekező-kárelhárító) munkába lendüljünk – immár mint a kétharmados Tisza-kormány patrióta, kereszténydemokrata ellenzéke. Nekünk is szükségünk van a Szentlélek biztosította új célokra, távlatokra és mindenekelőtt a reményre. Ennek egyik első jele és gyümölcse volt, hogy sikerült megakadályozni a keresztény kultúra védelmének „kiírását” az Alaptörvényből.

Be kell látnunk, hogy amit és ahogy eddig csináltunk, az valószínűleg nem mehet ugyanúgy tovább, mivel másfél évtized után már nem találkozott a magyar társadalom többségének akaratával – ez akkor is igaz, ha hitünk szerint ellenfeleink sok embert megtévesztettek, és a kormányváltással még a saját szavazóik közül is sokan rosszul fognak járni.

A mi meggyőződésünk továbbá az is, hogy sokan nem a nemzeti és a keresztény értékeket szavazták le (amennyiben hiteles fogalmaik vannak róluk), hanem azt, ahogy ezeket egy kétharmados politikai hatalom – a nagy képet tekintve egyébként szerintünk helyesen – a zászlajára tűzte. Az egyértelmű parlamenti felhatalmazás mellett is több párbeszéd, több meggyőzés, kevesebb indulat és társadalmi feszültség szükséges – ezt egyébként a Tisza-pártnak is tudjuk ajánlani.

Most politikai kisebbséget alkotva, a Szentlélék sugallatával kellene meggyőznünk a társadalom többségét arról, hogy ezek az értékek nekik is a javukra válnak. A Szentírás erre is nagyon határozott iránymutatást ad: „Amikor majd a zsinagógákba vagy a hatóságok és hatalmasságok elé hurcolnak benneteket, ne gondolkozzatok rajta, hogyan védekezzetek, vagy mit mondjatok, mert a Szentlélek abban az órában majd megtanít rá benneteket, hogy mit kell mondanotok.” (Lk12, 11–12).

Elismerve, hogy a politikai és a hívő közösségek nem esnek feltétlenül egybe (mindkét politikai táborban lehetnek bűnbánó igazak és méltatlan képmutatók), a magyar jobboldalnak szerintünk az idén ezt jelentette pünkösd ünnepe – ahogy az például a szimbolikus helyszínnek számító csíksomlyói hegynyeregben is látszódott. Azt kívánjuk mindenkinek, hogy értse meg az idők jeleit és engedje, hogy szívét az – egyébként jogos és érthető – földi aggodalmak helyett a Szentlélek ereje és bölcsessége töltse be. Mert akkor lesz jövője és közös hazája mindannyiunknak.

Békés János