A Migrációs Paktum színe és fonákja

Újra középpontban a 2026. június 12-én életbe lépő Migrációs Paktum, amit igencsak emlékezetes és demokratikusnak aligha nevezhető módon fogadtak el két éve Brüsszelben: az Európai Tanács helyett (egyhangúság) a belügyi tanácsban (minősített többség), egyszerű szavazás helyett többszörös szavazással, szünetről szünetre „meggyőzve” a renitens országokat (kivéve Magyarországot).

Maga a paktum olyan is lett, mint az Európai Unió főárama (a néppárti vonal, amihez idehaza a Tisza Párt is tartozik): kicsit színtelen-szagtalan, ami látszólag mindenkinek ad valamit. Az ördög persze itt is a részletekben rejlik. Lássuk hát részletesebben.

A paktum úgymond nem kötelezi automatikusan a tagállamokat a migránsok befogadására – csak ha ezt nem teszik, akkor horribilis összegeket fizethetnek, ahogy tette ezt az előző magyar kormány is éveken át. Vagyis a migráció támogatása mégiscsak az egésznek az alapja, egy kikerülhetetlen kötelesség, miközben ugye a migrációt ellenzők számára el lehet úgy adni, hogy „de hát nem is kötelező” (mit is hangoztat éppen Magyar Péter?) Ennek részleteit mindjárt részletesebben is bemutatjuk.

A paktum kimondott céljai közé tartozik, hogy „egységesítse a tagállamok menekültügyi eljárásait” (értsd: mindenki számára kötelező, nincs kibúvó), valamint „hatékonyabban kezelje a migrációs válságokat” (amit persze részbern maga állít elő azzal, hogy kvázi ismét meghívót küld nekik)

A paktum négy fő pillére:

  1. A külső határok megerősítése: ez pozitív
  2. Gyorsabb és egységesebb menekültügyi eljárások = ránk erőltetik a saját szabályaikat
  3. Tagállamok közötti szolidaritási mechanizmus = át kell venni migránsokat más országoktól, vagy fizetni/szolgáltatni nekik
  4. Együttműködés harmadik országokkal a migráció csökkentése érdekében: ez az, ami eddig a legjobban működött.

A menekültügyi eljárásokban jelentős változások várhatók. Egységesíteni fogják (azaz mindenkire egységesen ráerőltetik), hogy:

  • ki jogosult menekültstátuszra,
  • milyen gyorsan kell elbírálni a kérelmeket,
  • milyen jogok illetik meg a kérelmezőket,
  • és milyen kötelezettségeik vannak.

Azt is megszabják, hogy az eljárást mindig az adott határ mentén kell lefolytatni, tehát egyértelműen „importálják”, magukra (és benne ránk) húzzák a problémát. Az eljárás során:

  • az illegálisan érkezőket regisztrálják,
  • azonosítják,
  • egészségügyi vizsgálatnak vetik alá,
  • és a határ közelében vizsgálják meg a kérelmüket.

A döntést általában 12 héten belül kell meghozni, vagyis minden frontországnak hatalmas összegeket kell majd költenie a határ menti migrációs infrastruktúra kiépítésére és működtetésére. Amennyiben a kérelmet elutasítják, további 12 hét áll rendelkezésre a visszaküldés végrehajtására, amelynek ami persze szintén a frontország különböző szerveit terheli.

Válsághelyzet esetén működésbe lép az un. szolidaritási mechanizmus, vagyis a bevándorlók újraelosztásának (re-disztrbúciójának) kötelező rendszere. Ez alól tehát nincs kibúvó! Mint említettük, a bevándorlók fizikai befogadása nem az egyetlen felajánlott opció, ezért hangoztatják a néppártiak (és Magyar Péter) azt, hogy „de hát ez nem is kötelező”. Valamelyik opció az alábbiak közül azonban mindenképp kötelező:

1. Menedékkérők átvétele

A tagállam vállalja bizonyos számú kérelmező befogadását.

2. Pénzügyi hozzájárulás

A befogadás kiváltható pénzügyi támogatással. Ennek összege: 20 000 euró (kb. 7 millió forint) személyenként. Csak gondoljunk bele, mennyire örülnének például a magyar szegények és hajléktalanok, ha csak úgy, alanyi jogon kapnának fejenként 7 millió forintot…

3. Operatív segítség (hasonló értékben)

Az ország szakembereket vagy eszközöket is küldhet hasonló értékben. Például: rendőröket, tolmácsokat, egészségügyi felszerelést, tábori eszközöket. Persze nem akármit vagy akárkit, hanem amit/akit épp kérnek, és hasonló értékben, mintha a „fejkvótát” fizetnék. Magyar Péter kormánya az eddigi nyilatkozatai szerint ezt a megoldást részesíti előnyben.

A Brüsszel-párti cikkek nem felejtik el hangsúlyozni, hogy Magyarország nincs megfelelően felkészülve az új rendszer bevezetésére. Persze, hiszen az Orbán-kormány elvi alapon utasította el a migrációs paktumot, ellentétben Magyar Péterrel, aki nárcisztikus gázlángoló módon most mégis visszafelé mutogat. Persze, lehet azt gondolni, hogy a beígért uniós pénzek érdekében „lenyeljük ezt a békát”, aztán majd még egyet, és még egyet. Így főzik meg ugye az említett békákat is, fokozatosan forrósítva alattuk a vizet. Van, akinek ez „pragmatizmus”, másnak elvtelenség. De szögezzük le: ez volt az uniós pénzek hazahotalának egyik kemény feltétele.

A migráció kezelésének utolsó pontja az, ami egybevág az Orbán-kormányok politikájával:

  • együttműködés a származási országokkal,
  • fellépés az embercsempészek ellen,
  • a tranzitországok támogatása (ld. Hungary Helps Program),
  • a visszafogadási megállapodások elősegítése.

Egyszóval a migránsok EU-n kívül tartása, hogy minél kevesebben induljanak egyáltalán útnak Európa felé.

És mi a helyzet a legális bevándorlással?

Az EU nem általában akarja megkönnyíteni a bevándorlást, hanem elsősorban a magasan képzett munkavállalók legális érkezését, tehát az angolszász világhoz hasonló „agyelszívási” rendszert támogatna – természetesen az így még inkább elszegényedő szegényebb országok „nagy örömére”. Erre szolgálna az EU Kék Kártya rendszerének kiterjesztése, amihez szükséges:

  • felsőfokú végzettség vagy megfelelő szakmai tapasztalat,
  • érvényes állásajánlat,
  • meghatározott minimális jövedelem.

A paktum része továbbá az „Eurodac” nevű közös uniós adatbázis bővítése is, amelyben rögzítik:

  • az ujjlenyomatokat,
  • az arcképeket,
  • a személyes adatokat,
  • valamint a menedékjogi döntéseket.

A fentiekből kiolvasható, hogy a Migrációs Paktumnak valóban vannak pozitívabb fejleményei, de összességében továbbra is a migráció támogatásának elvére épül, vagyis nem véget vetni szeretne a legújabbkori népvándorlásnak, hanem inkább ügyesebben „menedzselné” azt. Az eddigi tapasztalatok alapján pedig a globális Dél szegényei, főleg az életerős fiatal férfiak ezt meghívásként értelmezik, így újabb tömeges migrációs hullámokra lehet számítani, többek közt a magyar déli határ mentén is. Meglátjuk, hogy a Tisza-kormány hogy fog megbirkózni ezzel a számukra eddig kevésbé ismerős „áradással”.

Békés János

További
cikkek

Hírlevél