– Látom nagyon el vagy merülve. Mit olvasol?

– Bocs, nem is vettelek észre. Graham Allisont olvasok: Háborúra ítélve.

– Mi ez? Egy jó krimi?

– Bizonyos értelemben krimi. A tartalmát tekintve. A műfaja azonban tanulmány. Sokat tanulhat belőle, aki meg akarja érteni a világot, amelyben élünk. És elgondolkodhat: lesz-e harmadik.

– Mi harmadik?

– Világháború.

– Ne fesd az ördögöt a falra.

– Nem teszem, de a fejem sem dugom a homokba. De most nem ezen gondolkodom. Sőt nem is gondolkodom, hanem dühöngök.

– Ne tedd, ártalmas dolog.

– Azt olvasom, hogy „A gyorsan felemelkedő Kína kihívást állít Amerika megszokott dominanciájával szemben”.

– Így igaz, De miért kell ezért dühöngeni?

– Szerintem is igaz, és ezért dühöngök. Hol az Európai Unió? Sehol. Mérete, tudása alapján ott lehetne a „nagyok” között. De nincs ott. Két világháborút is rázúdított saját magára, s a nyugati fele mindkétszer csak Amerika segítségével tudott győzni. Energiáinkat az oroszokkal való tusakodásra fordítjuk, ahelyett, hogy velük együtt dolgoznánk azon, hogy Európa ismét nagy legyen. (Make Europe Great Again.)

– Allison mit tanácsol?

– Még nem tudom. Csak az első oldalakon járok. A szerző Thuküdidészt idézi. „az athéniak megnövekedett hatalma félelemmel töltötte el, majd háború megindítására késztette a lakedaimóniakat.” Az áthallás világos. Kína nő, erős, és véget vethet az amerikaiak világuralmának.

– És kezelhető ez a probléma?

– Volt már rá eset.

– Allison mit mond?

– Említettem, még az elején tartok. Előttem még 331 oldal és a végjegyzetek.

– Akkor lesz még témánk bőven.

Surján László