Scheffler János (1887. október 29. – 1952. december 6.) tízgyermekes zsellércsaládban született Kálmándon. Az elemi iskolát szülőfalujában, a középiskolát a Szatmárnémeti Királyi Katolikus Főgimnáziumban végezte. A Pázmány Péter Tudományegyetem Hittudományi Karán tanult tovább.
1910-ben szentelték pappá. Szatmárnémeti Római Katolikus Főgimnázium hittanára és első igazgatója volt 1917 és 1923 között. Nagymajtényban plébánosként szolgált, majd teológiai tanár volt Szatmáron és Nagyváradon, 1939-től pedig spirituális is. 1940-től a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem egyházjogi tanszékének rendes tanárává nevezték ki.
Élethivatásának tekintette a papnevelést és a szerzetesek lelki nevelését.
1942-ben lett a szatmári egyházmegye püspöke, majd nagyváradi apostoli kormányzó. 1948-tól az újraegyesített Szatmár–Nagyváradi Egyházmegye közös püspöke lett. Kezdeményezte a hivatásgondozás megszervezését, s a felnőttek világnézeti és lelki nevelése is foglalkoztatta. Egész életútján végig kísérte szociális érzékenysége, az elnyomottak és az üldözöttek védelme. A világháború idején a magyar kormány az ő közbenjárására szüntette meg Alexandru Rusu nagybányai román görögkatolikus püspök internálását.
Gyűjtőtáborba hurcoltakon, főként zsidó embereken próbált segíteni. Kimentette az SS által erőszakkal elhurcolt papjait.
1945 novemberében XII. Piusz kinevezte a Győri Egyházmegye püspökévé, a vértanúhalált halt Apor Vilmos győri püspök helyére. Kijelentette, hogy aláveti magát a pápa akaratának, azonban kérte, hogy tekintettel a nehéz helyzetre szeretett egyházmegyéjében maradhasson. A Szentszék elfogadta kérelmét, és ez a püspök életébe került.
Mindennemű pártpolitikától óvta papjait. Az állammal való szembekerülést azonban nem kerülhette el. A román kormány 1948-ban felmondta a Szentszékkel kötött konkordátumot, az új állami kultusztörvény pedig megszüntette a Szatmár–Nagyváradi Egyházmegyét. A püspököt a kormány nyugdíjassá nyilvánította. Scheffler János titokban megszervezte a kispapok földalatti teológiai oktatását az egyházmegye különböző plébániáin. 1949-ben letartóztatták titkárát és püspöki tanácsosát, a titokban püspökké szentelt, azóta boldoggá avatott Bogdánffy Szilárdot, fél év múltán pedig általános helynökét, Pakocs Károlyt.
Szembeszegült a romániai katolikus egyházat a pápától elszakítani akaró kommunista törekvésekkel.
Elvi kérdésekben semmilyen alkudozásra nem volt hajlandó. 1950-ben Körösbányára, a ferences kolostorba, kényszerlakhelyre vitték. A román kommunista hatalom őt nézte ki a Rómától függetleníteni akart, Erdélyben egyedülinek elismert egyházmegye vezetésére, Márton Áron helyére. Az állami érdekeket kiszolgáló, az egyház átalakítására felhasznált gyulafehérvári egyházi vezetők mellé egy bábként irányított püspököt akartak. Scheffler János nem vállalta a neki szánt szerepet, ezért letartóztatták, és 1952-ben fél évig a bukaresti belügyminisztériumban tartották fogva. Onnan szállították át Jilava földalatti börtönébe. A Vatikánnak való kémkedéssel és hazaárulással vádolták. A tárgyalására nem kerülhetett sor, mert a kínzások és a börtön embertelen körülményei miatt meghalt. Szatmárnémetiben 2011. július 3-án avatták boldoggá.
Forrás: Boldog Scheffler János püspök és vértanú | Magyar Kurír
Surján László
