26. Keresztény Civil Fórum – Élhető vidék

A Magyar Kereszténydemokrata Szövetség (MKDSZ) hagyományos, immár 26. alkalommal megrendezett Keresztény Civil Fórumán Strommer Pál levezető elnök (a Magyar Piarista Diákszövetség elnöke) és Harrach Péter, az MKDSZ elnöke köszöntötte a megjelenteket.

Harrach Péter szerint egy ilyen tanácskozás pillanatfelvételt tud készíteni a magyar világról, a vidéki emberek életéről, lehetőségeiről.

Hangsúlyozta, hogy az ember része ennek a csodálatos világnak, része a természetnek; ugyanakkor a gazdája is olyan értelemben, hogy munkával, alkotással gazdagíthatja ezt a világot. „Az emberi alkotás nagy része a városban koncentrálódik, de a vidék sem nélkülözheti. Persze ott az arányok mások, az egy főre eső négyzetméterszám nagyobb, mint a városban, valóban egy élhető világ az, ami a vidéki embert körül veszi” – foglalta keretbe a konferencia témáját az MKDSZ elnöke.

Harrach Péter, a Magyar Kereszténydemokrata Szövetség elnöke

Gyopáros Alpár modern települések fejlesztéséért felelős kormánybiztos nyitóelőadásában kiemelte, hogy a szocialista kormányzat idejével ellentétben ma már nem arról beszélünk, hogy a vidéket meg kell menteni, mert az emberek elvándorolnak, hanem arról, hogy a falvak a versenyelőnyüket hogyan tudják a legjobban kihasználni.

A Fidesz-KDNP-kormány nem politikai okokból „vidékbarát kormány”, hanem azért, mert tudjuk, hogy a kistelepülések olyan értékek hordozói, amelyek elvesztésével az egész ország veszítene

– jelentette ki a kormánybiztos. A kormány vidékfejlesztési programjából Gyopáros Alpár kiemelte az elmúlt évtizedben végrehajtott pénzügyi konszolidáció, az úthálózat-fejlesztés kapcsán a Modern Városok Program, a „zászlóshajónak” tekintett Magyar Falu Program és az európai viszonylatban is kiemelkedő családtámogatások jelentőségét.

Gyopáros Alpár modern települések fejlesztéséért felelős kormánybiztos

A kormánybiztos hangsúlyozta:

nagyon fontos, hogy ne Brüsszelből döntsék el azt, hogy a magyar falvakban milyen fejlesztésekre van szükség.

A magyar kormány más filozófiát képvisel: a szubszidiaritás elve alapján kisegít, a pénzügyi likviditás érdekében előfinanszírozást nyújt. Külön kiemelte még a történelmi egyházaknak adott támogatást, a kisboltok támogatását, falugondnoki szolgálat bővítését, a kistelepülési vasútállomások fejlesztését, az állami ingatlanok önkormányzati kézbe adását és a kistelepülési rendezvények támogatását, amelyek sokszorosan megtérülnek vidékfejlesztési szempontból. Mindezeknek együttesen köszönhető, hogy a falusi népesség az elmúlt években biztató növekedésnek indult, a korfa is kezd kiegyensúlyozottabbá válni a gyermekek születésével és a fiatalok egyre nagyobb részének megtartásával. Zárásként a covid-időszak tapasztalataira utalva elmondta: a cél az, hogy a nagymamáknak ne kelljen Skype-on tartani a kapcsolatot messzire szakadt unokáikkal.

Vecsei Miklós felzárkóztatásért felelős miniszterelnöki biztos a Jelenlét program sikereiről beszélt, hangsúlyozva, hogy a szociális felzárkóztatási programok területén a siker nem feltétlenül számokban mérhető.

A nyomorban élők problémáit sem Brüsszelben, sem kormányzati vagy vármegyei szinten nem lehet megoldani, csakis személyes jelenléttel.

A program ma már 300 településre, közel 300 ezer emberre terjed ki, a tendenciákat tekintve a következő évtizedben a magyar lakosság 7-8%-a ebben a közegben fog megszületni – hangsúlyozta. Az ő felkarolásuk így nem jótékonykodás, nem pusztán karitatív kérdés, hanem politikai, vidékfejlesztési, nemzetstratégiai ügy.

Vecsei Miklós felzárkóztatásért felelős miniszterelnöki biztos

A Jelenlét program címe egyébként arra utal, hogy ezt a feladatot az végezheti hatékonyan, aki megengedheti magának, hogy ott van. És aki hosszabb távon is képes ott maradni, „szerethetővé válni” a rászorulók előtt, az az igazi hős.

Vecsey Miklós kiemelte, hogy a szegénységnek van pozitív tartalma is, a nyomorúságnak azonban nincs, mert nincs jövőkép, akarat, csak a beszűkültség.

A nyomorban csak a pillanat, a túlélés számít. Ha karácsonykor igazán segíteni szeretnénk egy hajléktalannak, kezdeményezzünk vele személyes beszélgetést, „adjuk vissza a nevét” – zárta előadását a miniszterelnöki biztos.

Farkas Sándor agrárminiszter-helyettes előadásában azt hangsúlyozta, hogy a kistelepülések azok, amelyek ennek az országnak az igazi erejét adják. Az elmúlt száz év legsikeresebb programja a Magyar Falu Program. Ennek eredményességét jól mutatja, hogy sok faluban már nincs eladó ház, viszont sorozatban épülnek a mini óvodák és bölcsődék, mert annyi gyermek születik.

A magyar mezőgazdaságot az agrárminiszter-helyettes „az ország védőbástyájának” nevezte, amely identitásunkban megtart, testileg pedig táplál minket.

A jó minőségű élelmiszerek nemcsak a hazai piacot látják el, hanem a nemzetközi piacon is versenyképesek. Mindezt úgy, hogy az elmúlt években példátlan volt a mezőgazdaságra rakódó terhek súlya az aszály, a háború hatásai vagy éppen az ukrán gabonadömping formájában.

Farkas Sándor agrárminiszter-helyettes

Ezért is kötelességünk nap mint nap megbecsülni az agráriumban dolgozókat, különös tekintettel azokra a fiatalokra, akik a mai világban ezt az életformát választják. Számukra az a legfontosabb, hogy legyen hosszú távon is jövedelmező, társadalmilag elismert foglalkozás az agrárium, hogy a modern technológiához és infrastruktúrához való hozzáférés a hagyományos értékek megőrzésével párosulhasson – szögezte le a miniszterhelyettes.

Farkas Sándor szerint bizakodásra ad okot, hogy 2021 és 2023 között rekord összegű támogatás érkezett a mezőgazdaságban, amely nagyrészt hozzáadott értéket teremtett

– ugyanakkor nem kerülhető meg az EU-s szakpolitika, a piacvédelem jelentősége sem. Előadása végén az agrárminiszter-helyettes kiemelte, hogy a vidéken még szilárdabban őrzött keresztény hitünk és nemzeti történelmünk az, amire az ország jövőjét építhetjük; gyakorlati téren pedig azt ajánlotta, hogy karácsonykor is bátran vásároljunk hazai termékeket, mert ezzel is a magyar termelőket támogatjuk.

Dr. Kiss Róbert Richárd Prima Primissima-díjas turisztikai szakújságíró már 178 országban járt. Tapasztalata szerint

mindenhol van idegenforgalmi érték, ha megfelelő marketinggel kezeljük, és ha elhiszik az emberek, hogy az ő otthonuk is érdekes lehet mások számára.

A turisztikai fejlesztésekhez emellett minél nagyobb arányú – Amerikában akár 50%-ot elérő – központi támogatás is szükséges, ezzel lehet ugyanis az önerőt ösztönözni – osztotta meg tapasztalatait a szakember. Ebben az iparágban különösen igaz, hogy nem feltétlen a mennyiség számít, például a vendégek számának növekedése egy szint után már kontraproduktív lehet – elég annyi, amennyi eltartja az adott települést, miközben nem rontja a környék turisztikai vonzerejét.

Nagyon fontos a szolgáltatások összekapcsolása is a sok területen jellemző rivalizálás helyett.

A szakember a magyar turizmus dinamikusan fejlődő szegmensének tartja a fürdőturizmust és a gasztroturizmust, de például a vallásturizmus is felívelőben van a régi templomok megőrzése, megújítása révén. Földrajzilag nézve a kérdést pedig jó pár olyan vidéki célterület van Magyarországon, amely az elmúlt években „hihetetlen fejlődésen ment keresztül” – példaként említette az Őrséget, Noszvajt, Tokaj környékét, de ide sorolható Nyíregyháza és Kisvárda, Sátoraljaújhely vagy éppen a Közép-Duna vidéke is. „Nagy lehetőségek vannak a vidéki turizmusban” – összegezte tapasztalatait Dr. Kiss Róbert Richárd.

Dr. Kiss Róbert Richárd, Prima Primissima-díjas turisztikai szakújságíró

Dr. Schlett András habilitált egyetemi docens (PPKE) arra az érdekes ellentmondásra irányította rá a figyelmet, hogy bár a társadalomtudományokban mindent mérni igyekszenek, a vidékkutatás területén ez megtévesztő is lehet. A modernizációs paradigmák éppen a mindent számszerűsíteni igyekvő, anyagias megközelítés mentén értékelték le a vidéket, az „elmaradottság, információhiány és alacsony hozzáadott érték” szimbólumaként tüntetve fel azt. Az ortodox modernizációs paradigmák ugyanakkor – a kommunizmustól a globális piacgazdaságig – hamar kifulladtak, és hozzáigazodtak a magyar valósághoz.

A válságok idején mindig felértékelődik a vidék, mert stabil értékrendet képvisel, így egyfajta stratégiai szükségesség, a nemzeti autonómia és szubszidiaritás hordozója is.

A kutató hangsúlyozta, hogy a nagyváros „komfortorientált”, azonnali kielégülést, rengeteg impulzust és információt kínál, ugyanakkor a városi emberek sokszor azt sem tudják, mi történik a szomszédukban.

Dr. Schlett András habilitált egyetemi docens (PPKE)

A látszólagos biztonság ellenére a városi ember kiszolgáltatott, az olyan „egyensúlyi rendszerek”, mint például a modern egészségügy gyakran új egyensúlytalanságokat teremtenek (például test-lélek, ember-természet).

A vidék előnyei ezzel szemben a lassabban érződő, kumulatív javakra alapulnak, mint például a közösségi összetartás, a család gyarapodása, a kiegyensúlyozott munkavégzés.

Nem a „célracionalitás” a fontos, hanem a belefeledkezés. Ezért is lehetséges, hogy az elmúlt évtizedben sorozatosan érkező külső sokkhatások (tömeges migráció, covid-járvány, háború) ismét a vidék felé fordulást eredményezett. A munka java része azonban még hátravan, hiszen közösséget építeni, helyi értékeket képviselni nem lehet felülről, ezekhez működő kisközösségekre van szükség. A helyi erőforrások megtalálásában egyébiránt piaci potenciál is van – hangsúlyozta előadásában Dr. Schlett András.

Tomanek Péter, a Siófoki Sarlós Boldogasszony templom plébánosa

Az utolsó előadó Tomanek Péter, a Siófoki Sarlós Boldogasszony templom plébánosa volt, aki humorosan idézte fel, hogy míg Szent István korában 10 falu épített egy templomot, mára odáig jutottunk, hogy 1 pap lát el 10 falut. A vidéki plébániai közösségek szempontjából kiemelte, hogy

az egyházmegyei ingatlanok karbantartása, felújítása jó kereteket, lehetőséget ad a közösségépítésre,

de ehhez emberekre is szükség van, a plébános részéről pedig nagy rugalmasságra. A vidéki egyházközösségeknek ugyanakkor nagy előnye a személyesség, ami evangéliumi alapérték (Mt 18, 20). A hagyományos falusi modellt felidézve elmondta, igyekszik jó kapcsolatot kialakítani az iskolavezetőkkel és kultúrházvezetőkkel, mert együtt tudnak jó közösséget építeni.

A plébániai közösségekben fontos szerepük van a növekvő számú világi szolgálattevőknek, a diakónusoknak és akolitusoknak is, akiknek felkutatása és kiválasztása, „bevonzása” szintén a pap feladata.

Tomanek Péter előadásában többször idézte a nemrég Magyarországra látogató Ferenc pápa mondását is, amit vidéki plébánosként irányelvének tekint: „Aki mer, az nyer.” Az általa vezetett közös imádsággal ért véget a 26. Keresztény Civil Fórum.

A 26. Keresztény Civil Fórum közönsége

A konferenciáról készült rövid, kedvcsináló videók itt megtekinthetők:

További
cikkek

Hírlevél