Régi adósságot törlesztett a Rubicon Intézet, amikor kiadta John Paget Magyarország és Erdély című művét. Az eredeti, angolul írott alkotás 1839-ben jelent meg. Az azóta eltelt közel 200 év nem volt elegendő a teljes szöveg lefordítására és kiadására.

Ha egy szervezeten belül nagy feszültség, a szétesés csak alapos reformokkal akadályozható meg. Vissza kell térni az alapítók elgondolásához:

Mert nem csak az a bűnös, aki végül meghúzza a ravaszt, hanem az is, aki a – jellemzően mentálisan sérült embereket – az erkölcsi szakadék mélyére taszítja.

Abban a fordulatban kell követnünk őt, amelyben az ideigtartó javak hajszolása helyett a mennyeiekre törekedett. Megértette az Írás szavát: „A mennyben gyűjtsetek kincset, ahol nem rágja moly és nem marja rozsda, s ahol nem törnek be és nem lopják el a tolvajok! Ahol a kincsed, ott a szíved is.” (Mt…

Viszont mindenkinek nagyon észnél kell lennie, ha szeretnénk megőrizni az eddigi eredményeket. Nem akarunk aggódni, mert régóta tudjuk, hogy olyan miniszterelnökünk van, aki az országért dogozik – rövid, közép- és hosszú távon egyaránt.

Világrendszer-váltások idején a keresztény tanítások fontosabbak és aktuálisabbak, mint valaha.

Minden év szeptemberének elején fokozottan figyeljük az oktatással kapcsolatos történéseket. Az nem újság, hogy ingyenes a tankönyv, ingyenes vagy kedvezményes az étkezés és a jogsi, és második éve az sem újdonság, hogy többen jelentkeztek a pedagógusszakokra.

Napokon belül véget ér a nyár, s vele együtt a politikai uborkaszezon, hogy átadja helyét egy eseményteli, feszült választási évadnak. Ezúttal viszonylag csendes hónapokat éltünk át, s ha elő is fordultak kisebb-nagyobb botrányok, azok jelentéktelenek voltak – példának okáért – a tavalyi párizsi olimpia kultúrsokkjához képest.

Elutasítva minden sztereotipiát, a fentiekből azt emelem ki, hogy a tót nyelv „fölötte ragadós”. Bár az lenne ma is, és többen beszélnék a szomszéd nemzetek nyelvét. Több lenne a megértés, kevesebb a gyűlölködés.

Ugye nagyon is van okunk büszkéknek lenni, örülni és csak azért is együtt ünnepelni?

Amikor döntesz, hogy jövőre kire szavazol, fontolt meg, hogy mi jobb Magyarországnak: egy vitázó, érvelő, érdeket védő, avagy egy hajbókoló, a „gazditól” mindent elfogadó kormány. Nézz a szavak mögé. Tudd meg, hogy a jelölted mit ért az egyik vagy a másik kifejezésen, mint például az Európai Egyesült Államok.

Úgy látom, egyre többen ismerik fel, hogy a fiú üres. Ami ennél reménykeltőbb, hogy a jobboldal ébredezik a kihívásoktól mentes hosszú időszak bágyadtságából.

Úgy gondolom, muszáj állandóan, de különösen nemzeti ünnepeinken beszélni a helyzetről, mert nem csak szorosan vett politikai eseményeket kell elemezni, hanem fel kell lépni az erkölcs nevében is, tehát a hazugság, a mások dehumanizálása, a magyar múlt negligálása ellen, valamint az ünnepek megtartása, a kereszténység megőrzése és a hazaszeretet erősítése…

Történelem alulnézetből.

A magyar baloldal Gyurcsány óta azon igyekszik, hogy a kormányzó jobboldalt nyugatellenesnek ábrázolja, és magának sajátítsa ki a nyugattal való szótértés lehetőségét.

A Kárpát-medencei körből aggódva tekintünk Alaszka felé, de tudunk még örülni a határtalan közös szépnek és jónak.

Kutyás nemzet vagyunk. Egyre inkább. Emlékszem, a gyerekek nagyon szerettek volna egy kutyát. Mivel tudtuk, hogy egy állatról való gondoskodás jó hatással van a fejlődő gyerekre, lassan kezdtünk belenyugodni a gondolatba. Azt nem tudtuk, legfeljebb sejtettük, hogy a gondozás napi feladatai fokozatosan átszállnak ránk. Harrach Péter írása.

A szentek példaképek. Kihívások számunkra: Ha mások meg tudták tenni, te miért ne tudnád? Kalazancius azt mondaná: magát csapja be, aki nem tudom-ot mond a nem akarom helyett.