– Mire volt jó ez az egész?

– Miféle egész?

– Az ügynökakták nyilvánosságára gondolok.

– Csak nem rejtegetnii akarod a besúgókat te is?

– Nekem nem az a gondom, hogy kiderül valakiről, egy ismerősről, rokonról, barátról, hogy besúgó volt. Az a probléma, hogy az egész fene nagy nyilvánosságból hiányzik valami lényeges: az igazság.

– De hát csak hozzá tartozik a történelmünkhöz, hogy sokezer besúgó figyelte az embereket.

– Persze. De ezt már akkor is tudtuk, amikor benne éltünk.

– De nem tudtuk, hogy kik ők. Megváltozott a helyzet, most hátra lehet kötni a sarkukat.

– Ettől kinek lesz jobb? De mondok mást. Biztos ismered Lévay Józsefnek Mikesről írt versét: „Ablakomra titkos poroszlók nem járnak / Éjjeli sötétben / Hallgatni beszédem’ / Beárulás végett..” Ez volt a helyzet a számkivetésben. Itthon viszont járták az útjukat a titkos poroszlók. Mondd érdekel, hogy kik voltak a besúgók a 18. században? A mi korunk poroszlói is elsüllyednek majd, nem alkottak maradandót. Sokszor nem is ártottak, máskor életeket tettek tönkre. Voltak közöttük gazemberek és voltak áldozatok. El tudod választani őket?

– Nem tudom, de mégis csak jó, hogy tiszta vizet öntöttünk a pohárba.

– Tiszta a víz, valóban? Képzelj el egy kis várost, ahol mindenki ismer mindenkit. Egy ember elkövet valami rosszat, a szolgálat pedig megzsarolja: vagy közhírré tesszük, vagy segítesz nekünk… Az illető jelentgetni kezd. Ártatlan dolgokat. Hogy a harmadik szomszéd kerti borozgatás során a székely himnuszt énekelte. Hogy Kovács Jóska megmutatta a fiának a féltve őrzött cserkészövét. A jelentéseknek nem voltak következményei. A besúgó máig rejtve marad. Már tíz éve a temetőben van. A fejfáját leöntik vörös festékkel. A fiát leköpik a kocsmában. Biztos, hogy így épül a szeretetország?

– Akkor szerinted miért vették elő ezt az egész ügyet?

– Nem akarom kitalálni, hogy a miniszterelnök mit miért tesz. Ő maga páváskodott azzal, hogy amire nem voltak képesek ’90 óta a kormányok, lám ő megtette. De az érdem megfordul. ’90 óta minden kormány képes volt végig gondolni a következményeket, és nem kapkodott hebehurgyán. Büntetőjogilag nyilván minden elévült, történelmi igazságtételről lehetne beszélni, de ha pellengérre akarunk valakiket állítani, inkább a beszervezőket kellene. A 6-os kartonon ott vannak a nevek. Nyilván majd’ mind öregek, ha élnek is. Kinek lesz jobb, ha meghurcolják őket? A legfiatalabb tartótisztek néhányan még akár állásban is lehetnek. Velük lehetne foglalkozni.

– Mintha pótcselekvésnek tartanád az ügyet.

– Az is, de nemcsak az. Lehet ütni az egyházakon, hogy lám a papok is besúgók voltak.

– Semmi jót nem találsz a nyilvánosságra hozatalban?

– De igen.

– Elárulod, hogy mi az?

– Persze, de te is rájöhetnél: jó benne az, hogy Hadházynak sem tetszik.

– Hagyjuk. A sörhöz hideg van, a groghoz meleg. Kérjünk egy korty kisüstit.

– Egészségünkre. És „szebb jövőt” kívánok, ha ugyan nem jelentesz fel érte.

Surján László