A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia 30 év eredményeit és kihívásait összegző körlevelenék 13-15. pontjai a családok sérülékenységéről és támogatásáról szólnak.

Bár a válások száma az elmúlt évtizedekhez képest valamelyest csökkent, továbbra is sok gyermek nő fel sebzett családi közegben. Tudjuk, hogy a válás milyen súlyos sebeket és tartós traumákat okozhat mindkét fél, különösen pedig a gyermekek életében. Az Egyház feladata, hogy a családok felé a törékenység és a nehézségek idején is kifejezze anyai közelségét.

A katolikus egyház nem fogadja el a válás lehetőségét. De a körlevél arra is felhívja a figyelmet, hogy Jézus Krisztus azért jött közénk, hogy hordozza gyengeségeinket, mellénk álljon sebzettségünkben, és gyógyulást hozzon számunkra. Ezért az Egyház küldetése nem az elítélés, hanem az igazság és az irgalom együttes képviselete.

Senki sincs kizárva az Egyház szeretetéből és szolidaritásából. Ha életállapota fájdalmas módon kizárná is a szentségi életből, az Egyház szeretetének akkor is részese marad. Ezért különösen fontosnak tartjuk a családközösségek szerepének növelését. A keresztény közösség küldetése, hogy a családok számára befogadó, támogató és gyógyulást segítő közeget teremtsen.

A plébániákon működő családcsoportok, házasközösségek és lelkiségi mozgalmak segíthetnek abban, hogy a családok a nehézségeikben se maradjanak magukra.

Napjainkban különös hangsúlyt kapott a nemi identitással kapcsolatos bizonytalanság és az azonos neműek iránti vonzódás kérdése. „Megértéssel kell fordulnunk mindazon családok irányába, írja a körlevél, amelyek ezzel a kihívással szembesülnek. Arra bátorítjuk őket, hogy – minden ember méltóságát tiszteletben tartva – az érintett családtagjuk felé türelemmel, irgalommal és szelíd szeretettel forduljanak, miközben hűségesen képviselik Egyházunknak a Szentíráson alapuló tanítását.”

Surján László