A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia 30 év eredményeit és kihívásait összegző körlevelenék 44–51. pontjai a gazdasági élet keresztény elveiről szólnak.

1989-ben megkezdődött a tervgazdaságról a piacgazdaságra való példa nélküli váltás. Nem volt kidolgozott modell, ami utat mutathatott volna. A működésképtelenné vált tervgazdaságot szerves fejlődés helyett nyugatról átvett törvények kényszerével akartuk átalakítani. A tervgazdaságot alacsony bérek, ingyenes közszolgáltatások jellemezték. A privatizáció során a tőke megvette a termelőeszközöket, megtartotta az alacsony béreket, és az államnál hagyta a közkiadásokat (nyugdíj, egészségügy oktatás, rend- és honvédelem stb.) Az adók növekedtek, a várt osztrák életszínvonal késett. Az országot tetemes adósság is terhelte, s a kilencvenes évek közepén a kormányzat megszorítással próbált túllépni a gondokon. Az 1996-os püspökkari körlevél ebben a nehéz időszakban emelt szót egy igazságosabb, testvériesebb világért.

Az ezredfordulót követően a GDP az 1996-os évhez képest közel megduplázódott. Az átlagos reáljövedelem harminc év alatt körülbelül 2,3-szorosára növekedett. A foglalkoztatottság még a megváltozott munkaképességű emberek számára is számottevően nőt. Ma szektoronként változó mértékben, mintegy 5–15 százalékkal több magyar tulajdonú vállalatunk van.

Ám a gazdasági nehézségek és a súlyos egyenlőtlenségek velünk élnek. A társadalom elégedetlen. Bántja a a leggazdagabb réteg fényűző életmódja. A területi egyenlőtlenségek nagyok. A munkanélküliségi ráta az észak-magyarországi és az észak-alföldi régióban kétszerese a főváros és Pest megye adatainak. A dél-dunántúli régió a harmadik térség, ahol kiugró a munkanélküliség és a szegénység mértéke.

Nagyvárosainkban és az aprófalvakban is kialakultak rendkívül szegény városrészek, illetve területek. Ma is körülbelül 200 ezer gyermek nő fel súlyos anyagi hátrányban, nélkülözésben; túlnyomó többségük roma.

Egy magyar munkavállaló sok európai uniós országban hazai jövedelmének akár a többszörösét is megkeresheti. Ezért sok fiatal külföldön keresi a boldogulás lehetőségét. A KSH adatai szerint 2025-ben 39 650 honfitársunk hagyta el az országot, ugyanakkor 31 700 személy visszatért hazánkba, valamint 10 100 külföldön született bevándorló is érkezett hozzánk.

Igen sok hazai család és idős ember él a szegénységi küszöb alatt. Az egyszülős családok jelentős része is komoly anyagi gondokkal küzd. A saját jogú nyugdíjasok körülbelül egynegyede, mintegy 544 ezer idős ember kap havi 160 000 forintnál kevesebb nyugdíjat. A devizahitelesek és a díjhátralékosok egy jelentős része pedig még nem tudta az irreálisan magas kamatok miatti tartozását visszafizetni. A szociális területen dolgozók bére számottevően elmarad az országos átlagbértől, miközben munkájuk kulcsfontosságú. Sajnos mintegy másfél millió ember küzd valamilyen mentális zavarral, sokan közülük hajléktalanok. Mások betegségtudat híján a legalapvetőbb szakmai segítségnyújtást is nélkülözve, egyszerűen betegségük következtében egy kivetett, bolyongó létezésre vannak ítélve.

Magyarországon az elmúlt évtizedekben a korrupció erősen jelen volt a gazdasági életben.. Az Egyház tanítása a demokratikus rendszerek legsúlyosabb torzulásai között tartja számon a politikai korrupciót (vö. Az Egyház társadalmi tanításának kompendiuma, 411). A Katolikus Egyház fontosnak tartja a korrupció minden formájának elutasítását, valamint az átláthatóság és a tisztesség érvényesülését a gazdasági életben.

Aki a körlevelet a gyakorlati politika számára iránymutatónak tekinti, az nem elégedhet meg a pillanatnyi adatok értelmezésével. Szükséges annak a vizsgálata is, hogy javuló, stagnáló vagy romló értékekről van szó. Azt is figyelembe kell venni, hogy milyen ütemben és milyen forrásból növekedhetnek az állam bevételei, hogy a kétségtelenül jogos igényeket ki lehessen elégíteni. Párbeszédre lenne szükség, ami a jelenlegi feszült társadalmi légkörben lehetetlen. Mind a hatalom birtokosainak, mind az ellenzéknek önmérsékletet kellene gyakorolnia és nem hergelni tovább az amúgy is felfokozott és túlzásokkal teli hangulatot.

Surján László