A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia 30 év eredményeit és kihívásait összegző körlevelenék 16-18. pontjai a tisztaság és szexualitás kérdését járják körül.

A modern ember mintha nem is ismerné a tisztaság fogalmát, azaz a házasság előtti önmegtartóztatást és a házasság alatti hűséget. Az iskola csak a nemi szervek anatómiájáról és működéséről beszél. Erkölcstan oktatásban csak nagyon kevesen részesülnek, a szentbeszédek alig-alig térnek ki erre a területre, s bizony a családok is sokszor elhárítják magukról ezt a feladatot.

A szexualitás összekapcsolja a párokat és egyben az életadó funkciója révén kiteljesíti, teljesebbé teszi az életüket. Korunk mély válságának egyik jele, hogy az egyesítő és az életadó funkció elválik.

A közösen vállalt felelősség eltűnik, a „partner” könnyen az önzés eszközévé válik. A másik ember az élvezetnek tárgyává lesz, háttérbe szorul a szeretet, a felelősség, az áldozatvállalás, az együttérzés és az önátadás dimenziója.

Boldog házasságra elsősorban példaadással lehet nevelni, ez tehát a családok feladata. Ez a feladat nemcsak a saját gyermekekre irányul, egész környezetükre ki kell sugároznia.

A családok kisebb közösségei alkalmat adnak, hogy tagjai egymás példaképei legyenek, és hogy segítséget kapjanak esetleges kríziseik megoldásában.

A tisztaság megőrzése egyaránt fontos a házasság előtt és a házasságban (hűség). A szexualitás valódi értelme a teljes önajándékozásban rejlik, amely a maga teljességében az élethosszig tartó házastársi szövetség biztonságában és igazságában bontakozhat ki.

A szekularizált társadalomban a szexualitás, mint a legfőbb jó jelenik meg, eszközből életcéllá lesz. Az emberi élet meghosszabbodásával egyre hosszabb az az életszakasz is, amelyben a szexualitás már elveszti jelentőségét.

Társra az öregen is szüksége van az embernek, ezért az összetartozás örömét nem szabad csupán a szexuális aktusra építeni. A körelvél vonatkozó része nem említi, de az idősödés korának pasztorációja épp oly fontos, mint az ifjúsági pasztoráció.

Az állam korlátozottan tudja szabályozni a nyilvánosságot, de meg kell tegyen mindent a közszemérmet romboló, kóros jelenségek ellen, ideértve a pornóipart, a prostitúciót, az új nemzedék nemi identitását romboló, kútmérgezés jellegű ráhatásokat. Egyes agresszív mozgalmak azzal az igénnyel lépnek fel, hogy az állam és az egyház távozzék a polgárok hálószóbájából, miközben éppen ők próbálják sajátos szexuális szemléletüket terjeszteni a hálószobától az iskolai oktatáson át egészen az utcai felvonulásokig.

Surján László