– Ne búsulj kenyeres…
– Nem búsulok, miért tenném?
– Hát a 16 százalék miatt.
– Miféle ázalék?
– Szá-za-lék. Nagyot hallasz?
– Persze, öregszem. Kicsit eszem, nagyot hallok.
– Ne térj el a témától. A struccpolitika soha nem vált be.
– Nem is. Maguk a struccok sem alkalmazzák. Ez is csak afféle városi legenda. 16 százalék? Van róla mondanivalóm.
– Bökd ki már.
– Na jó. Igaz, messze van még a következő komoly megméretés. 2029-ben lesznek európai választások, és akkor jár le az önkormányzatok mandátuma is. Ez mintegy 30 hónap. Ki tudja, mi történik addig. Az elmúlt hónapokat viszont világosan lehet látni: Az áprilisi választások óta, ha a Tisza emelkedik, a Fidesz csökken, és fordítva, amikor a Fidesz emelkedik, a Tisza csökken.
Az ilyen mozgások több lépésben történnek. Egy pártot elhagyók először a „nem tudom, nem mondom meg” csoportba kerülnek. Ez az ábra a pártot választó és részvételüket biztosnak mondókról szól. Általában ez a mérés közelíti meg leginkább a választási eredményt. Az ábra arra utal, hogy van átjárás a Fidesz és a Tisza tábora között. Mintegy 5-8 százalékról beszélhetünk. (A Medián mérése 2026. november elején)
– És mire következtetsz ebből?
– Ebből semmire. A Tisza most diadalt ül, cirkuszt már ad a népnek, kenyeret még nem. Ugyan mondja, hogy lépésről lépésre, tégláról téglára haladnak, de ez is csak a látványpékség része.
– És a Fidesz mit csinál?
– A Fidesz is lépeget. Olykor azt érzem, hibáról hibára. Nem észlelték, hogy a nép változást akar, s a kampányban azt üzenték: folytatjuk. Erre a többség nem volt vevő. A negatív kampány, az ellenfél lejáratása Magyarországon nem olyan hatásos, mint sok más helyen. A választóknak nem kellett. Most ugyanaz folyik, mint a kampányban. Van azonban egy nagy különbség. A választások előtti támadások jó részét sokan alaptalan vádaskodásnak élték meg, három és félmillióan mindenképp. Most azonban a parlamenti arénát nézve a kritika jogosnak, igazoltnak látszik. Ezért én nem esem kétségbe, a hazai jobboldalnak van jövője. Ezt pillanatnyilag a Mi Hazánk növekedése is bizonyítja.
– Tehát nem aggódsz egyáltalán?
– Több okból sem aggódok. Mint a Gondviselésben bízó ember biztos vagyok abban, hogy ebből a helyzetből is valami jó fog kisülni. Nem aggódom azért sem, mert a Tisza jelszavakból áll, nincs mögötte koherens eszme. Ha valamiért aggódom, bár inkább azt mondom, hogy rosszkedvű vagyok, az az, hogy sokan, akiknek a frontvonalon kellene állniuk, nem pihenőre mentek, nem erőt gyűjteni akarnak, hanem feladták. Vagy most kilépnek, vagy eltengődnek 2030-ig. Nem a megújulás motorjai, hanem inkább kerékkötői.
– Pesszimistán hangzik. Máskor mindig valami reményt szoktál felmutatni.
– Mint mondtam, nem vagyok struccpolitikus. A Tisza most minden erejét arra fecsérli, hogy politikai hullákat gyártson az ellenzékből. Ez bizonyos mértékig sikeres. Ám aki az egyik fél szemében politikai hulla, sőt bűnöző, a másik szemében mártír. Arany Jánossal tartok:
„Támadni kell, mindig nagyobb körökben,
Életnek ott, hol a mártír-tetem
Magát kiforrja csendes földi rögben:
Légy hű, s bízzál jövődbe, nemzetem.”
– Örülök, hogy nem zökkentél ki saját magadból. Mondd, nem javítana valamit a hallásodon egy kis értágítás?
– Mi bajod van a vallásommal? Római katolikus.
– Hal-lás-ról, nem val-lás-ról beszélek, de várj, érthetőbben fogalmazok: kérsz egy kis kecskeméti barackot?
– Iható formában jól esne egy korty.
A beszélgetés lejegyezte: Surján László
Az előző 3 rész itt olvasható:
