A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia 30 év eredményeit és kihívásait összegző körlevelenék 89–99. pontjai a teremtésvédelemről szólnak.
Nincs a Földnek olyan része, amelyet a légkörnek, az édesvíz körforgásának vagy az élőlényközösségek hálózatának változtatásával ne bolygattunk volna meg. Ez immár egész térségekben veszélyezteti az emberek puszta létét, jövőjét.
Az okok között szerepelnek a ritkábban emlegetett, egyre gyakoribb és intenzívebb fegyveres konfliktusok is. A természetrombolás a legszegényebbeket, a társadalom peremére szorultakat, a kirekesztetteket sújtja leginkább. Távlatokban azonban a természeti tőke felélése a jövő nemzedékeit is veszélyezteti. Az embert ugyanis a természet „szolgáltatásai” tartják életben, fedezik munkájának anyagigényét, segítik testi-lelki megpihenését, gyönyörködtetik és elgondolkodtatják.
Az arra hivatott intézmények régóta figyelmeztetnek ezekre a káros folyamatokra, mégis a fogyasztás bálványának zsarnokságában, a természetet és embert egyaránt kizsákmányoló profitéhség fogságában élünk. A megoldása elvben rendelkezésre áll, de hiányzik a megfelelő politikai akarat és a társadalmi konszenzus.
Helyzetünk az utóbbi harminc évben sokat romlott, immár tarthatatlan. Felesleges meddő vitákat folytatni arról, hogy a ma észlelt problémák új jelenségek vagy hasonlók előfordultak-e már a földtörténet során. Nekünk az általunk okozott kárt kell mérsékelni, és a most látott bajok hatását csökkenteni. Több területen és globálisan kellene lépnünk:
- Az állattenyésztés és -tartás során különösen fontos az állatokkal való felelős bánásmód érvényesítése.
- Élelmiszer-alapanyagaink és feldolgozott élelmiszereink vegyszertartalma aggasztóan magas.
- A veszélyes hulladékok felelős kezelése és a környezet- és természetvédelmi intézmények megfelelő működése közös társadalmi felelősség.
- Költségvetéseinkben és pénzügyi tervezésünkben nagyobb súlyt kell kapnia a természet és a társadalom megóvásának, így a környezethasználat valós költségeinek és a természeti, valamint humán tőke értékének is.
- A tömegkommunikációnak különösen fontos szerepe van a pontos, teljes körű és tárgyilagos tájékoztatásban, valamint az emberek és a társadalom felelős gondolkodásának előmozdításában.
Mindez szemléletváltást kíván, amit akár ökológiai megtérésnek is nevezhetünk. A megfelelő környezetgazdálkodás és a jövő nemzedékek iránti felelősségünk érvényesítése súlyos erkölcsi kötelesség. Mindezek szolgálata erény, elmulasztásuk pedig bűn. Megoldás életformánk alapjaiban való megváltozása.
A társadalomnak reálisabban kell gondolkodnia anyagi jólétünk növelésének lehetőségeiről. Előtérbe kell kerülnie az egyszerűbb, természetesebb, egyben egészségesebb életmódnak. Európában élve nem feledkezhetünk meg arról, hogy a Föld lakosságának túlnyomó része nálunk jóval alacsonyabb életszínvonalon, nemritkán nyomorban él, hogy százmilliók éheznek szerte a világon, elsősorban a déli féltekén.
Az Egyház meghallja a Föld kiáltását, meghallja a szegények kiáltását, „mert ez a kiáltás elérte Isten szívét”. A Laudato si’ enciklika merész kulturális fordulatra és globális összefogásra szólít, hogy végső, átfogó eredményként mindenütt megszűnjék a szegénység és a nyomor. Ez az a program, amelynek alapja, eszköze, feltétele a lelki fordulat, a felszabadulás a túlfogyasztás igézete és a határtalan növekedés kényszerképzete alól. Erre kell irányulnia a vallásos és a világi nevelésnek, valamint a társadalom közös erőfeszítéseinek is. Minél nagyobb lehetősége van valakinek a gazdasági és társadalmi folyamatok alakítására, annál nagyobb a felelőssége azért, hogy ez a fordulat mielőbb megkezdődjék és megvalósuljon.
Változtatnunk kell személyes, társadalmi, közösségi és politikai szinten is a viselkedésünkön, hogy megvédjük és a következő nemzedékek számára is megőrizzük a teremtett világot.
Surján László

