Meg sem történt bűnnel ma is vádaskodnak némelyek, igaz, nem akasztás a vége, „csak” pedofil vád. A vádlók sunyi módon elbújnak, s elhangzik az a mondat is: Semmit nem állítottam, csak kérdeztem. Ez is örökség a kommunizmusból.

Az október 23-i gyűlések körüli számháborúra pont került a cellainformációk alapján számolt hivatalos közléssel: a Kossuth téren több mint 80.000 fő emlékezett meg, míg a Hősök terén zajlott rendezvényen 45.000 fő vehetett részt. Nem biztos azonban, hogy ez a lényeg.

A fiatal felnőttek érdeklődésének újjáéledését nemcsak Észak-Írországban, hanem Nagy-Britanniában, az Egyesült Államokban és az Ír Köztársaságban is észlelték. Nagy-Britanniában a jelenséget „csendes ébredésnek” nevezik.

Minden ember egyedi példány, sajátos, össze nem téveszthető tulajdonságokkal, jellemvonásokkal. Ez adottság. Genetika. Ám ez az adottság tovább is fejleszthető, faragható, alakítható, de akár sárba is döngölhető. Ebben az önsors-alakításban az embernek – épp mert ember és esendő – vannak ilyen meg olyan napjai.

Az imádság, a béke embere volt, aki minden embert tisztelt. Nagylelkűsége megbotránkozást okozott, hiszen az éppen ajándékba kapott csizmát vagy kabátot odaadta az első rászorulónak, akivel találkozott. Nem gondolt magára, csak másokra. Ha valakinek szüksége volt a segítségére, nem volt se éjjele, se nappala, amíg nem segített.

A magyar ember a búzát életnek nevezte, mert tisztelettel adózott neki, hisz a jó termés biztosította a megélhetését évről évre. Ezért a gabonamagból készült kenyér nem csak egy étel, hanem az élet jelképe is. A vetéstől az aratáson át a kenyér morzsájáig minden fontos volt.

Gáspárik Attila müncheni előadása (2025. augusztus) megállíthatatlanul terjed az interneten. A transtelex.ro többek között ezt írta: Egy müncheni kulturális rendezvényen elhangzott, ironikus történelmi gondolatkísérletből országos lejáratókampány lett. Néhány kiragadott mondat elég volt ahhoz, hogy Gáspárik Attilát, a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház volt igazgatóját a Fidesz-párti sajtó és politikusok „Trianon-tagadóként” és „nemzetellenes…

Ha valamit irigylek a száz évvel ezelőtti magyar politikából, az a nemzeti egység, amit Trianon kiváltott az ellenzéki és kormánypárti emberekből egyaránt. Egyfajta csatabárd elásó hangulat alakult ki. Ez megmentette a kétségbeeséstől az embereket, mert mindenki bízott abban, hogy a történelmi Magyarország helyreállítható, vagy legalább a kár érdemi lépésekkel csökkenthető.…

- Mit szólsz ahhoz, hogy a Fidesz továbbra is vezeti a közvélemény-kutatásokat, s méghozzá bőven hibahatáron túl. Nyolc százalék, az biztos előnynek számít. - El vagyok keseredve. - Hogy-hogy? Te mindig Orbán híve voltál. - Most is az vagyok.

Október 8-án a Magyar Katolikus Egyház főünneppel emlékezik meg a Magyarok Nagyasszonyáról. Erdő Péter bíboros, prímás október 7-én a római Szent Péter-bazilika Kórus kápolnájában szentmisét mutatott be a magyar nemzetért és a magyar egyházért.

A mai ünnepen mondjunk köszönetet Magyarok Nagyasszonyának azért, hogy nemzetünk történelmében és mi egyéni életünkben is jelen van és segít. Kérjük őt, hogy továbbra is járjon közbe értünk!

Ne dőlj be az ellenzéki álhíreknek!

Romzsa Tódort huszonnyolc görögkatolikus vértanú társával együtt 2001. június 27-én avatta boldoggá Szent II. János Pál pápa. Lélekemelő oda térdelni és megérezni valamit a vértanúság lényegéből. Életre kelnek az Írás szavai: Ha engem üldöztek, titeket is üldözni fognak (Jn 15,20).

A jobboldali nyilvánosságban régóta érezni az igényt arra, hogy az állam végre a törvény erejével sújtson le az uszítókra, a tudatos hazudozókra, a magyargyalázókra. Ezzel szemben a döntéshozók nyilván jól tudják, milyen politikai és jogi kockázatokkal jár a mártírgyártás. Most azonban mintha változni látszana e téren a kormányzati hozzáállás.

Az alábbi írás arra vállalkozik, hogy bemutassa, miképp rajzolódik ki egyre világosabban a fiatalok mentális egészségének és boldogságának drámai romlása – milyen tényezők állnak a háttérben, és milyen társadalmi-pszichológiai mechanizmusok hatnak erre.

Hiába tekint vissza ugyanis a kancellárnő két német államra az Emlékiratokban, melynek címe „Szabadság”, a dicsőség mindig megmarad az egyesítést levezénylő „atyának”, Helmut Kohlnak.

Isten, haza, család. 84 évet megéltem, de katolikusként egyetlen prédikációt sem hallottam, amely ezzel a jelszóval, mint jelszóval foglalkozott volna. Minden keresztény szívéhez közelálló kifejezésről van szó, függetlenül attól, hogy voltak és vannak, akik visszaélnek vele.

Kellene tehát egy mai Berzsenyi, néhány „golyós” államfő, hogy felébredjen végre a nemzet lelke és tegye – mert igenis képes rá – a csoda dolgokat! Mindehhez pedig jó volna az az utópisztikus álommegvalósulás is, mely szerint világnyi csodákra csak más, végre észbe kapó, szabad nemzetekkel együtt vagyunk képesek.