Magyar-Hon-Lap

Valaha vértanúkat ünnepelt ezen a napon a katolikus egyház, tehát papjai vörösben miséztek. Állítólag Szegeden egy ügybuzgó református csendőr lázítás címén elő is állított egy plébánost. Ebből a történetből/adomából is látszik, érzékeny napról van szó. Az alábbi összeállítás tíz éves lépésekben mutatja be, miként tükröződött 1922 óta ez a munkásünnep

Sok sikert kívánunk a 18 tagú KDNP országgyűlési képviselőcsoport munkájához! A magyar politikai életben – a kommunista időszak kényszerű megszakításával – 1944 óta van jelen olyan párt, amely a demokráciához tartozó kompromisszumok mellett is nyíltan felvállalja a kereszténység társadalmi tanítását.

„Nem embereknek kell feladatot osztani, hanem a feladathoz kell embereket találni.” A Kereszténydemokrata Estek vendége volt Lázár János, aki a hódmezővásárhelyi küzdelem részletei mellett arról is beszélt, hogyan kapcsolódik a politikai pályája szorosan a kereszténydemokratákhoz.

„Tudjátok, hogy akiket a világ urainak tartanak, azok zsarnokoskodnak a népeken, s vezető embereik éreztetik velük hatalmukat. Közöttetek azonban ne így legyen. Ha valaki közületek nagy akar lenni, legyen a szolgátok, és ha valaki közületek első akar lenni, legyen mindenkinek a szolgája. Hisz az Emberfia nem azért jött, hogy szolgáljanak neki, hanem hogy

Olvasgatok. Húsvét hétfője van. Régebb ilyenkor már javában locsoltunk és óvatosan, beosztással kortyolgattuk a köményes pálinkát. Most csendben olvasgat az ember, amíg az unokák alszanak, kihasználva e ritka pillanatot. Közben jár az agya, ugye. Sorozatban ötödik napja voltam szentmisén. Ma a nigériai atyánknak két hazájabeli kispap volt a vendége. Szegeden

Ember a talpán az, aki ma el tud igazodni a teljes megbolondulás felé haladó világunkban. Erről is beszélgettünk ma Ferenc testvérrel, keményfejű székely barátommal Nagyszalonta felé. Hisz olyan dolgokról hall az ember, amiről nyilvánvaló, hogy marhaság, mégis világhatalomnyi országok veszik komolyan. Naponta annyiszor ér valamilyen meghökkentő hír, ahányszor egy média híreibe

Kellő távolságban vagyunk a választástól. Az érzelmek csillapodnak, megkockáztathatjuk az elemzést. Igaz, hogy ezt már sokan megtették, ki szakmai szemmel, ki azon melegében, örömmámorban, vagy letaglózva. Az én nézőpontom körön belül van, ha nem is a centrumban. Ki kell mondanunk: a győzelem megérdemelt volt, két okból is. Az elmúlt évek teljesítménye az

Felszólalás az Európai Politikai Tanulmányok Központjának konferenciáján[1] Először is szeretném megköszönni a meghívást. Nagy megtiszteltetés számomra, hogy itt lehetek az olasz parlament képviselőházában. Egy civil szervezetet képviselek, amelynek a neve Európai Uniós Civil Együttműködési Tanács. Ezt az együttműködési tanácsot lengyel és magyar civil szervezetek kezdeményezték, és hivatalosan 2019-ben alakult meg

de mégis megtettem. Elolvastam egy cseppet sem baráti csapat, a Budapestről Bécsbe költözött – „menekült” – CEU (Soros úr Közép Európa Egyeteme) választási felmérését, jóslását, amely 12%-os ellenzéki győzelmet jósol, s bár ismerem elfogultságukat velünk szemben, szavahihetőségüket is így, mégis lefagytam a váteszi kinyilatkoztatásuktól. Felborzolt lelkivilágomnak nem tett jót e