Magyar-Hon-Lap

Jövőépítés a fenyegető keresztényüldözés árnyékában „Így elérkeztünk az új világ új képének alkonyán ahhoz a ponthoz,amelyben a kereszténynek – és nemcsak neki – kötelessége a tiltakozás.” Joseph Ratzinger bíboros, 1997 Vladimír Palko könyve, a „Jönnek az oroszlánok”, hatalmas leltára mindazon visszásságoknak, amelyek századunk elejét jellemzik. Ez a könyv azonban nemcsak

A két egymástól elválaszthatatlan gazdasági-kulturális ágazat, a turizmus és a vendéglátás – igaz, váltakozó korlátok között – a koronavírus miatti lezárások dacára is virágzik. Úgy tűnik, Európa népei nem akarnak lemondani a polgári életforma szerves részét képező éttermekről, kávézókról, sörözőkről és szállodákról. Nincs ez másképp Erdélyben sem, ahol mostanában valóságos

Nem tudom, hogy korunk embere elgondolkodik-e valamikor az életének érelméről. Nem derül ez ki abból a közvéleménykutatásból sem, amit a PEW kutatóintézet végzett el, 17 országban, mintegy 19 ezer embernek téve fel a kérdést: mi az ő életük értelme. Szabadszavas kérdés volt, azaz a válaszadók azt írtak be saját megfogalmazással, ami

A Štandard szlovák napilap 2021. november 4-én szlovák, lengyel és angol nyelven közreadta tizennyolc közéleti személyiségnek, köztük a lap főszerkesztőjének nyilatkozatát. Magyarország hivatalosan kiállt a szerintünk is méltatlan uniós támadásnak kitett Lengyelország mellett, a szlovák értelmiségiek ezzel a lépéssel bizonyos értelemben a jelenlegi szlovák kormány helyett léptek[1]. Az alábbiakban a nyilatkozat

„A mi úgynevezett marxista, valójában sztálinista történetírásunk azért nem szerette a „mi lett volna, ha…” kérdés felvetését, mert az a jelennel való elégedetlenséget és a jövő útjainak fürkészését is jelentette. És hogy miként, arra a gyulafehérvári püspökséget alapító Szent István értékelése is példa. Elekes Lajos az 1960-as években arról értekezett,

„A Szovjetunió több mint hetvenéves fennállása semmiféle utólagos igazolást nem nyert. Nem csak és nem is elsősorban arról van szó, hogy nem hagyott maga után mást, mint sivárságot, az emberi képességek lepusztulását, káoszt és működésképtelen intézményeket. Másról és többről van szó. A leninizmus eszméje bukott meg. Több tízmillió embert gyilkoltak

Közhely, hogy mi magyarok nem fordítunk elég figyelmet arra, hogy magunkról, gondjainkról és gondolatainkról, történelmünkről és kultúránkról hiteles képet alkothassanak a külföldiek. Bizonyos fokig a külügyminisztérium lehetne ennek a gazdája, de fájdalmas emlékem, hogy amikor Pungor Ernő miniszter úr egy hazánkat bemutató CD-ROM elkészítésére és terjesztésére kért pénzt a költségvetésből,

A két egymástól elválaszthatatlan gazdasági-kulturális ágazat, a turizmus és a vendéglátás – igaz, váltakozó korlátok között – a koronavírus miatti lezárások dacára is virágzik. Úgy tűnik, Európa népei nem akarnak lemondani a polgári életforma szerves részét képező éttermekről, kávézókról, sörözőkről és szállodákról. Nincs ez másképp Erdélyben sem, ahol mostanában valóságos

Egy régi vicc szerint ez volt (szűk baráti körben) április 4-e neve. Ez az „ünnep” most mintha május 1-ére tolódott volna, amit ugyan sokan a komp kikötésének pillanataként éltünk meg, de az eltelt 17 év nem bizonyította, hogy jó helyre kerültünk. Igaz ugyan, hogy Brüsszel nem Moszkva, de szeretne lenni.