Magyar-Hon-Lap

A mai ünnepen mondjunk köszönetet Magyarok Nagyasszonyának azért, hogy nemzetünk történelmében és mi egyéni életünkben is jelen van és segít. Kérjük őt, hogy továbbra is járjon közbe értünk!

Ne dőlj be az ellenzéki álhíreknek!

Romzsa Tódort huszonnyolc görögkatolikus vértanú társával együtt 2001. június 27-én avatta boldoggá Szent II. János Pál pápa. Lélekemelő oda térdelni és megérezni valamit a vértanúság lényegéből. Életre kelnek az Írás szavai: Ha engem üldöztek, titeket is üldözni fognak (Jn 15,20).

A jobboldali nyilvánosságban régóta érezni az igényt arra, hogy az állam végre a törvény erejével sújtson le az uszítókra, a tudatos hazudozókra, a magyargyalázókra. Ezzel szemben a döntéshozók nyilván jól tudják, milyen politikai és jogi kockázatokkal jár a mártírgyártás. Most azonban mintha változni látszana e téren a kormányzati hozzáállás.

Az alábbi írás arra vállalkozik, hogy bemutassa, miképp rajzolódik ki egyre világosabban a fiatalok mentális egészségének és boldogságának drámai romlása – milyen tényezők állnak a háttérben, és milyen társadalmi-pszichológiai mechanizmusok hatnak erre.

Hiába tekint vissza ugyanis a kancellárnő két német államra az Emlékiratokban, melynek címe „Szabadság”, a dicsőség mindig megmarad az egyesítést levezénylő „atyának”, Helmut Kohlnak.

Isten, haza, család. 84 évet megéltem, de katolikusként egyetlen prédikációt sem hallottam, amely ezzel a jelszóval, mint jelszóval foglalkozott volna. Minden keresztény szívéhez közelálló kifejezésről van szó, függetlenül attól, hogy voltak és vannak, akik visszaélnek vele.

Kellene tehát egy mai Berzsenyi, néhány „golyós” államfő, hogy felébredjen végre a nemzet lelke és tegye – mert igenis képes rá – a csoda dolgokat! Mindehhez pedig jó volna az az utópisztikus álommegvalósulás is, mely szerint világnyi csodákra csak más, végre észbe kapó, szabad nemzetekkel együtt vagyunk képesek.

Fogadni mernék, hogy nem ez volt az utolsó kilövési kíséret. Az ellenzéki képviselők harcias kirohanását alighanem az magyarázza, hogy két tűz között vannak. Szembe állnak a kormánnyal, s feltehetően ők is érzik, hogy nincsenek egy súlycsoportban. A meggyőző erőt hangerővel akarják pótolni.