Magyar-Hon-Lap

Kellene tehát egy mai Berzsenyi, néhány „golyós” államfő, hogy felébredjen végre a nemzet lelke és tegye – mert igenis képes rá – a csoda dolgokat! Mindehhez pedig jó volna az az utópisztikus álommegvalósulás is, mely szerint világnyi csodákra csak más, végre észbe kapó, szabad nemzetekkel együtt vagyunk képesek.

Fogadni mernék, hogy nem ez volt az utolsó kilövési kíséret. Az ellenzéki képviselők harcias kirohanását alighanem az magyarázza, hogy két tűz között vannak. Szembe állnak a kormánnyal, s feltehetően ők is érzik, hogy nincsenek egy súlycsoportban. A meggyőző erőt hangerővel akarják pótolni.

Surján László gondolatai a Szarka László akadémikus által közreadott beszédrészlet olvasása közben.

Surján László, a KDNP tiszteletbeli elnöke, az MKDSZ társelnöke, volt népjóléti miniszter és EP-alelnök interjút adott a Gondolának a kereszténydemokráciáról, Európai Unióról, kampányról és eldurvult közéletről, személyes hitéről.

A fő töréspontot már száz éve is az jelentette: Magyarország egy önálló állam-e, vagy csupán a birodalom része?

Szomorú, hogy nemzetünk egy része úgy viselkedik, ahogy a nemzet halálára vezető lépcsőkről szólva a püspök felvázolta. Ez a szomorúság azonban ne bénítson. A munkát, ami tizenöt éve tudatosan folyik, jövőre egy rossz választás lefékezheti. Nagyon sok múlik azon, hogy mit döntünk.

Ha utánaolvasunk az összefogás főnévnek, majd „megigézzük”, máris érthetőbb a cím: az összefog igével hozzuk létre az összefogás főnevet, s ha a tettünk sikeres, cselekvésünk ténnyé is válik. A cím jelentheti több tárgynak együvé, egy csomóba fogását. Vagy több – üldözött, menekülő, szétszóródott – személynek, állatnak elfogását és egy csoportba, közös helyre való

A galagonya szótól sokunknak Weöres Sándor jut eszébe, és tudja: őszi éjjel izzik a galagonya, izzik a galagonya ruhája. Talán még a Sebő együttes dala is a fülünkben van. Ha azt írom: Galagonyás, megkérded, miért a nagy kezdőbetű? Lent Délvidéken Pancsovához közel van egy falu: Galagonyás. Szerb neve Glogonj, németül

Nem véletlenül választottam ezt az irodalmi címet Jane Austentől. Úgy tűnik ugyanis, hogy az emberiség egy része mintha elfelejtett volna gondolkodni és emberhez méltóan érezni. Az is lehet, hogy tökéletesen el akarja felejteni a történelmet, különösen az elmúlt 100-120 évet, hogy igazolást nyerjen saját tevékenységére. Béke és nyugalom helyett háborúk,