Magyar-Hon-Lap

Amikor majd a zsinagógákba vagy a hatóságok és hatalmasságok elé hurcolnak benneteket, ne gondolkozzatok rajta, hogyan védekezzetek, vagy mit mondjatok, mert a Szentlélek abban az órában majd megtanít rá benneteket, hogy mit kell mondanotok.”

Most ketten is oda vannak. Czegő Zoltán és Sebő Ferenc is. A két nagyszerű tanítónk. Fogadja kebelére a Jóisten őket.

„A hit és a szeretet országát kell felépítenünk. A szeretet országát nem lehet gyűlölettel építeni” – hangsúlyozta a Szombathelyi egyházmegye püspöke, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke a csíksomlyói ünnepi szentmisén elmondott beszédében.

Tudomásul kell vennünk: a tartós nemzeti elvű kormányzás egyik külső feltétele, hogy azt időről időre meg kell szakítania egy-két ciklusnyi tanulási időnek. Tekintsük ezt a demokrácia fenntartási költségének!

E furcsa cím talán meglepő, de igaz történetet takar. A billentyűk elé ülve tudtam, mit szeretnék megfogalmazni, és az első ujjmozdulat előtt magától ugrott elő elmémből a jelzős szerkezet. Egyből találónak éreztem, s most meg is magyarázom, miért.

A 2026-os országgyűlési választás mögött egy kulturális és generációs törésvonal is áll. A fiatalok fogékonyak az újra és az érdekesre, különösen akkor, ha a hagyományos világ képviselőinek stílusa is idegen számukra. Így vált a generációs törésvonal kulturális szakadékká.

Orbán Viktor tehát távozik a hatalomból, és Magyar Péternek ellenségkép nélkül kell összetartania a felettébb sokfajta igényt támasztó táborát, s közben meg kell felelnie Brüsszel elvárásainak is.

Ami most Magyarországon történt, az a népakarat elemi érvényesülésének tűnik. Hogy ez mennyire volt manipulált, azt a jövő dönti el, illetve az fogja szentesíteni vagy megcáfolni, hogy mennyit sikerül betartani a nyerteseknek az ígéretekből.

Ennek a napnak nem az a lényege, hogy ki ünnepel, és ki szomorkodik. Van, aki kínjában üvölt, és van aki örömében ujjong. És vannak, bár alighanem kevesen, akik hidat építenének az üvöltők és az ujjongók között.