Magyar-Hon-Lap

Szent II. János Pál: Európának „két tüdője” van: a nyugati katolicizmus és a keleti ortodoxia.

A portugál királyné dédapja nem akárki volt, hanem a mi II. András királyunk, akinek a leszármazottai között sok szent és boldog található: csak lányára Türingiai (Árpádházi) Szent Erzsébetre, és unokájára, Szent Margitra utalok.

Egy működő patrióta frakciónak nagy hatása lehet a választásokra, nemcsak öt év múlva a következő európai megméretésre, hanem a nemzeti parlamenti képviselők választása során is.

A júniusi választások kisebb jelentőségű, mondhatni, B-kategóriás híre volt, hogy Marosvásárhelyen és Szatmárnémetiben továbbra is magyar polgármester irányítja a helyi közéletet. Nemzetstratégiai szempontból azonban ennek legalább akkora a jelentősége, mint a magyarországi önkormányzati választás eredményeinek.

Nagyon leegyszerűsítve az affektáló, uborkafára kapaszkodott falusi leány „mi ez a figes-fogas” történetéről beszélek, aki menten felismeri a gyerekkora gereblyéjét, mikor rálépvén az orrba vágja.

Június 9-én radikálisan és váratlanul átrendeződtek a balliberális rendszerellenzék sorai. Megroppanásuk az önsorsrontó stratégiák törvényszerű következménye volt.

A választást az EPP nyerte. Ezt a pártcsoportot továbbra sem elvek vezetik, hanem az, hogy a legnagyobb frakció legyen az Európai Parlamentben. Hatalom, hatalom, harmadszor is hatalom, és nem szolgálat. Ez kövezi ki a Tiszának a Néppártba vezető utat.

Anyaország szintjén Fidesz győzelem, kommunikációs úthenger, csata tovább Budapestért és egy masszív figyelmeztetés a háttérben. A sikeres 2026-hoz meg kell járni a purgatóriumot. A józan hajnal tisztítótűzét.

Tollhegyre tűzte Magyarországot egy román politológusnő. A banális hír érdekessége, hogy Veronica Anghel nem a nagy-magyarországos sálakat, a Parlamenten lengő székely zászlót vagy Horthy fehér lovát rója fel nekünk a Journal of Democracy legutóbbi számában, hanem a demokrácia hiányát.