Magyar-Hon-Lap

Elutasítva minden sztereotipiát, a fentiekből azt emelem ki, hogy a tót nyelv „fölötte ragadós”. Bár az lenne ma is, és többen beszélnék a szomszéd nemzetek nyelvét. Több lenne a megértés, kevesebb a gyűlölködés.

Ugye nagyon is van okunk büszkéknek lenni, örülni és csak azért is együtt ünnepelni?

Amikor döntesz, hogy jövőre kire szavazol, fontolt meg, hogy mi jobb Magyarországnak: egy vitázó, érvelő, érdeket védő, avagy egy hajbókoló, a „gazditól” mindent elfogadó kormány. Nézz a szavak mögé. Tudd meg, hogy a jelölted mit ért az egyik vagy a másik kifejezésen, mint például az Európai Egyesült Államok.

Úgy látom, egyre többen ismerik fel, hogy a fiú üres. Ami ennél reménykeltőbb, hogy a jobboldal ébredezik a kihívásoktól mentes hosszú időszak bágyadtságából.

Úgy gondolom, muszáj állandóan, de különösen nemzeti ünnepeinken beszélni a helyzetről, mert nem csak szorosan vett politikai eseményeket kell elemezni, hanem fel kell lépni az erkölcs nevében is, tehát a hazugság, a mások dehumanizálása, a magyar múlt negligálása ellen, valamint az ünnepek megtartása, a kereszténység megőrzése és a hazaszeretet erősítése érdekében.

Történelem alulnézetből.

A magyar baloldal Gyurcsány óta azon igyekszik, hogy a kormányzó jobboldalt nyugatellenesnek ábrázolja, és magának sajátítsa ki a nyugattal való szótértés lehetőségét.

A Kárpát-medencei körből aggódva tekintünk Alaszka felé, de tudunk még örülni a határtalan közös szépnek és jónak.

Kutyás nemzet vagyunk. Egyre inkább. Emlékszem, a gyerekek nagyon szerettek volna egy kutyát. Mivel tudtuk, hogy egy állatról való gondoskodás jó hatással van a fejlődő gyerekre, lassan kezdtünk belenyugodni a gondolatba. Azt nem tudtuk, legfeljebb sejtettük, hogy a gondozás napi feladatai fokozatosan átszállnak ránk. Harrach Péter írása.