Az Egyház vasárnap tartotta az idősek és nagyszülők napját. Sokakkal ellentétben vallom és tapasztalom, hogy az időskor olyan életszakasz, aminek megvan a maga sajátos szépsége. Ezt akkor tudjuk megélni, ha tudomásul vesszük, hogy ez más, mint az előző időszak sajátosságai. Egy kissé pesszimistább megfogalmazásban, hogy eljött a maradék-elv érvényesülésének ideje. Ami maradt, annak kell örülni.

A nagyszülői állapot egy új családi szerep. A fiatalok szerint boldog időszak, mert csak élvezni kell az unokákat – legtöbbször családi bébiszitter szerepben. Sok érintett viszont úgy gondolja, hogy napjainkban egy új feladattal bővült ez a szerep.

A mindent megengedő szülő helyett neki kell megadni a gyerek életét szabályozó kereteket. Ezt nevezhetjük a generációk közötti különbözőségnek, vagy akár együttműködésnek.

Az idős ember életében van egy küszöb, amiben meg lehet botlani. Ez a nyugdíjazás. Akinek a munka fárasztó, alig várja, akinek szenvedélye, azt elkeseríti. Egy biztos, a nyugdíjazás életformaváltással jár. Ez igaz a legfontosabb és a legkisebb dolgokra egyaránt. Akkor van reggel, amikor felébredsz, és nem akkor, amikor csörög az ébresztő. Nem kapkodva kapod be a reggelit és rohansz a munkahelyre, hanem komótosan kened a vajaskenyeret. Nincsenek úgynevezett nagy ügyek, csak apró feladatok.

Az igaz persze, ha ezt elfogadod, lassan észreveszed a kis dolgok szépségét, mert minden attól függ, hogyan csinálod. Felfedezed a személyes kapcsolatok szerepét, és több időt szánsz az ápolásukra.

Meglepődve látod, hogy milyen jó könyvek vannak a polcodon. Először azt mondod, amit sokan a korosztályodból, amióta nyugdíjban vagyok, nincs időm semmire. Aztán rájössz, hogy még kevesebbet csinálsz, mint eddig, de sokkal lassabban. Ennek persze van egy előnye. Amíg sűrű volt a feladat, kevés idő jutott egyre. Most alaposabban, mindennek megadva a módját tevékenykedhetsz. Így jobban megérzed a dolgok ízét.

Ami a lényeg, nemcsak jól elvagy az új helyzetben, hanem megtalálod benne a helyedet, ahogy megtaláltad azt aktív korodban is. Ha hívő vagy, ezt úgy fogalmazod, keresem, mit szán nekem a Gondviselés.

Végül, ha mindez üres okoskodásnak tűnik, hadd tegyem hozzá, hogy magam is végig éltem az életformaváltás időszakát, amikor közel négy évtized sok szép feladatának élménye után le kellett lépnem a közélet porondjáról. Nem volt könnyű, de ma már úgy érzem, ebben az időszakban is a helyemen vagyok.

Harrach Péter