Magyar-Hon-Lap

Úgy látszik, nemcsak nálunk irtózik az ellenzék a lakosság véleményétől, hanem ez a kórság a szlovák liberális oldalra is jellemző. Történt ugyanis, hogy a kulturális minisztérium közösségi oldalán közzétett egy bejegyzést, ami vihart kavart. Azt kérdezik az emberektől, hogy mit tartanak fontosabbnak: A minisztérium társadalmi vitát kezdeményez a fentiekről. „Az

A szlovák-magyar kapcsolatokban talán lehet most áttörést elérni, mivel az egymással való vitáinkhoz képest helyzetünket a Brüsszelből, főleg az illetékességét előszeretettel túllépő európai parlament részéről érkező nyomás mindkettőnket érinti, és szinte csak egymásra támaszkodhatunk. Kérdés, hogy a Fico-kormány képes-e elérni, hogy a szlovákiai magyarság ne érezze fenyegetve magát. Gesztusokat már

A Rákosi-korszak kezdetének vicce szerint az utcai rikkancs így kínálta a portékáját: Szabad Nép a Magyar Nemzet? Színház a Demokrácia. Ludas a Matyi. Az újságok neveiből világos politikai üzenet formálódott. Az alábbiakból kitűnik, hogy színház a brüsszeli demokrácia is, akár a Rákosi-féle. Amióta bejelentették, hogy az európai tanács elnöke, Charles

„Itt a farsang, áll a bál, keringőzik a kanál.” Hazamentek a mágusok, s megkezdődött az idén kurtára sikeredett farsang. A modern ember persze szakított az elavult, szerinte kiürült hagyományokkal. Akkor bálozik, amikor eszébe jut, amikor kedve van hozzá, s nem hagyja magát korlátozni holmi naptár által. Egyformává szürkültek a napok,

Mai tudásunk szerint „a képzelet lelki világunk legmélyebb rétegeibe nyújt bepillantást, hiszen aktuális és múltbéli észleléseinket alakítja át”, régebbi emlékképek alapján új képeket hoz létre, és nagymértékben hozzájárul a fantázia és az álom működéséhez. Két formája van: a produktív (alkotó) és a reproduktív (mások tapasztalatain alapuló) képzelet. Előbbi emlékképekből önállóan,

Január 8-án a Sportgála nézése közben valószínűleg több millió honfitársamhoz hasonlóan büszkeség és öröm töltött el. De nem hagyták, mert aztán bevillant, hogy azon a napon egy bizonyos fiatalember, aki stratégiai igazgató az aHangnál, efféle kijelentést tett: „tömegek, milliók érzik, hogy itt nemcsak az oktatás megy nagyon-nagyon rossz irányba.” Mióta mondják már ezt nekünk! Csak azért,

Harminc évvel ezelőtt, 1994. január 8-án 3500 polgármester és önkormányzati képviselő gyűlt össze Révkomáromban, hogy hitet tegyenek a felvidéki magyarság kollektív jogai és területi önrendelkezése mellett. Jelentőségét tekintve a rendezvény legfeljebb az 1988-as budapesti Erdély-tüntetéshez vagy az 1990-es marosvásárhelyi „könyves-gyertyás” felvonuláshoz hasonlítható. Mindhárom említett esemény bebizonyította, hogy a magyarság rendelkezik

Későre járt, de mielőtt nyugovóra tért volna, még el akart végezni valamit. Erős havazás volt aznap, és ideje volt lesegíteni a hólepte tuják túlnyúló ágainak fehér terhét. Ez a tél más, mint a lassan már megszokott. Olyan régibb, olyan télibb, olyan igazabb. Idén a tél már többször betakarta halk, fehér

Nevelési szakemberek (tanárok, pszichológusok) mostanában sokat foglalkoznak azzal, hogy gyermekeink leszoknak az olvasásról vagy a múzeum-, hangverseny- és színházlátogatásról, mert már csak az okostelefont és a közösségi médiát használják.  A jelenség valóban veszélyes lehet, több szempontból is. Nemcsak függőséget okoz, hanem egysíkúságot is. A gyerekek, sőt a felnőttek is arra hivatkoznak, hogy más