Magyar-Hon-Lap

A napokban történtek miatt mélázhattam el e többes számban használt fogalom mibenvalóságán. Szokás szerint kezdjük a száraz meghatározással. Tegyük ezt annak ellenére, hogy a suliban mindig utáltuk ezek bemagolását, de aztán – buksink lassan beérvén – rá kellett jönnünk, hogy e nem szeretett konkrétumok olyan kőszikla alapok, melyek egyrészt az

Már több mint egy éve tart az orosz ukrán háború, és egyelőre kilátástalannak, de legalábbis távolinak tűnik a békekötés. A háborúzó felek közötti repedés egyre jobban nyílik, újabb, már gyógyultnak vélt sebek szakadnak fel, és ezáltal a világ is sebzettebbé, megosztottabbá válik. Ha valaki a régi jól ismert etikai recept

A szeretetben előbb való részesedése által az ember képessé lehet arra, hogy a szeretteiért tudatosan – nem ösztönösen! – a számára szenvedést okozó, szűkebb utat válassza, a kényelmesebb helyett. Választási szabadságunknak egyedülálló magassága és mélysége van, ugyanakkor a szeretet törvénye alatt áll. Ez a keresztény ember választási törvénye. Minden tiszta

Az Eurostat egyik jelentése örvendetes adatokról számol be: Az Európai Unió régióinak 90 százalékában nőtt a foglalkoztatási arány. Földrészünk kezd kilábalni a járvány okozta bajokból. 2030-ra a tagállamok el szeretnék érni, hogy a munkaképes korosztály és az állásban lévők aránya 78 százalék legyen. Ezt már sok helyen el is érték,

A szabadság számomra mindig központi téma volt. Ez gyerekkoromtól kezdve hol a dadogással való küzdelemben/elfogadásban, hol a céltalan (?) barangolásban, hol a művészetek habzsolásában nyilvánult meg. Talán ennek is köszönhető, hogy 1956 számomra mindig az egyik legtitokzatosabb és legmeghatározóbb ünnep volt. Fokozatosan rá kellett azonban jönnöm, hogy a szabadságot nemhogy

Constantinovits Milán azt írta a Mandinerben, hogy ha a kommunizmus hanyatlását mi indítottuk el, erkölcsi kötelességünk e nemes munkát befejezni. Fontos mondat, nagy feladat, de némi kiegészítést igényel. Nem kisebbítve a magyar érdemeket, azért meg kell emlékeznünk a lengyelekről (Poznan) és a berliniekről is. Nem különben a csehekről, akik 1968-ban

Az utóbbi napokban a Facebook-hírfolyamomat – teljesen érthető módon – elárasztották az Izraellel szimpatizáló posztok. (Ez a tény, illetve a magyar médiapiac közelítő áttekintése is jól mutatja, hogy Magyarországon ma nem jellemző az antiszemitizmus, ahogy azt a baloldal folyamatosan sugallja). A számos hasonló vélemény közül hadd idézzem a Bencsik Gáborét,

Mint jó kenyér, már a nap is lassabban kél. Ősz van. Iskolaidő. Vonathang suhan át a kertünk alatt. Kibotorkálok a mosdóba. A csapból áramló sugárból merítve, arcom is lassan mosom. A csobogás és a víz érintése egy tengert láttat meg bennem. Egy benső, valóságos tengert. Emlékek jó illatát hullámozza. Hunyorgó

Változatlanul érvényesek maradtak Orbán Viktornak a felvidéki magyar politika gyenge teljesítményéről mondott tusnádfürdői szavai. Bár a legutóbbi szlovákiai népszámlálás szerint a magukat elsődlegesen magyarnak vallók aránya 7,7%, a magyar anyanyelvűeké pedig 8,5%, a felvidéki nemzetrész továbbra is parlamenti képviselet nélkül maradt. A Szövetség nevű pártformáció 4,4%-ot kapott, de a magyar