Magyar-Hon-Lap

A liberálisok évtizedeken át sulykolták nekünk, hogy az állam (és csak az állam) rossz gazda. Az alábbiakban – ha már nyakunkon a kánikula – a söripar példáján keresztül mutatjuk be, hogy köztulajdonban is pöröghet az üzlet, legyen a tulajdonos az állam, az önkormányzat, vagy csak egy helyi közösség.

Nem nehéz elfogadni, hogy a tartós párkapcsolat és a gyermekvállalás megfelel az emberi természetnek, vagyis normális. A terméketlenség különböző formában történő hirdetése, sőt kultusza viszont az emberi természettel ellentétes.

A normalitásvédők részéről szervezettségnek, aktivizmusnak – vagy ha úgy jobban tetszik, ellenaktivizmusnak – ezúttal nyoma sem volt.

A portugál királyné dédapja nem akárki volt, hanem a mi II. András királyunk, akinek a leszármazottai között sok szent és boldog található: csak lányára Türingiai (Árpádházi) Szent Erzsébetre, és unokájára, Szent Margitra utalUNK.

Az eredményeket kell felsorolni, a háború lezárását sürgetni, és a Pride-nál összehasonlíthatatlanul fontosabb dolgokat kell szem előtt tartani: béke kell, biztonság, igazságosság a meggyilkolt kárpátaljai magyar apa ügyében.

Surján László mesesorozatának befejező része egy mulatságos félreértésből indul: egy szolgabírót „ganaj embernek” neveznek, amit ő dicséretnek hisz…

Bizony ezekre kell nagyon büszkének lennünk!

Abszurd hasonlattal lepte meg nemrég a Mandiner az olvasóit: képzeljük el, hogy 2025-ben felkeres a rendőrség valakit azzal, hogy nyolcvan éve a nagyapja megúszta a deportálást, „de most kijavítjuk a hibát, és agyonlőjük magát”. A logika azonban létezik: a Beneš-dekrétumok ürügyén ma is koboznak el földeket a magyaroktól Szlovákiában.

Surján László meséjének folytatása Gábrisról, aki egy jó prikulics, vagyis természetfeletti képességekkel rendelkező lény. Éjszakánként farkas alakban védi faluját a tolvajoktól, így ott szinte teljesen megszűnnek a bűnesetek. Az új szolgabíró azonban gyanút fog: szerinte épp az a gyanús, hogy csak Felfaluban nincs lopás, ezért ott keresi a bűnösöket.