Magyar-Hon-Lap

Feri komám (von Farcád) szokta így kezdeni: Ejsze ecce’, s aztán jön valami okosság, melyben mindig ott lapul legalább egy mákszemnyi góbéság is. Az ejsze eredete a hisz igére vezethető vissza. Ma remélhetőleg, valószínűleg, szinte biztos az értelme. Lefekvéskor, ébredéskor s az alvás REM fázisaiban néha úgy álmodom, hogy az

1951-ben még megjelent A Szív, a Jézus Szíve Szövetség hetilapja. Úgy maradt meg emlékezetemben, hogy gyerekeknek szóló kiadvány. Ám, ahogy most lapozgatom az Arcanum adatbázisban, látom, hogy egy ma is hiánypótló újság lenne, afféle sok-sok ismeretet közlő felnőtt hittan. Idézek az 1951. június 30-án megjelent A jövendölések csodája című cikkből:

„Imaszobák nyíltak a Corvinuson a nem keresztény vallásúak számára” – olvashatjuk az első és sokadik hallásra is megdöbbentő címet az Indexen. A Szemlélek keresztény blog viszont már csak imaszobákról ír, jelzők és kiegészítő információk nélkül, a Corvinus Egyetem honlapja szintén. Mi tehát az igazság? Egy olyan korban, amikor a kereszténység

Az alabbiakban Ferenc pápának a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Információs Technológiai és Bionikai Karán elmondott beszédét adjuk közre, amelyet az egyetemi és kulturális élet képviselőihez intézett magyarországi látogatása utolsó programjaként. Kedves Testvérek, jó napot kívánok! Köszöntöm mindnyájukat, és köszönöm az elhangzott szép szavakat, amelyekre rövidesen kitérek. Ez a magyarországi látogatásom utolsó találkozója, és hálás

Igen, Ferenc pápa magyarországi látogatása során megtanultam szeretni őt. Sok mindent lehetett olvasni róla, ami nem mindig tette szimpatikussá. Ám egyszer felfigyeltem egy mondatára, amelynek lényege körülbelül így összegezhető: Sose arra figyeljetek, amit mondanak rólam, amit a média közöl, hogy mondtam. Arra figyeljetek, amit hallotok, hogy kijön a számon. Amióta

Egy korábbi írásunkban bemutattuk, hogy Ferenc pápa nagyon árnyalt és összetett apostoli üzenetekkel készült magyarországi látogatására. Most, a pápalátogatás végén nem ezekkel, hanem híressé vált spontán akcióival, gesztusaival, az őt kísérő váratlan jelenségekkel foglalkozunk. Kétség sem fér hozzá, hogy ezek a gesztusok nem előre kiszámított diplomáciai vagy média („celeb”) fogások,

Jézus Krisztus ugyanaz tegnap, ma és mindörökké (Zsid 13,8). Minél inkább betölt valakit a Szentlélek, annál mélyebben gyökerezik krisztusi identitása. Az ilyen ember nem a levegőbe beszél, a szavának súlya van. Nem változtatja úgy a véleményét, mint más ember a gatyáját. Egy korábbi cikkemben írtam arról, hogy a közéleti megmondóemberek

A Szentatya közelgő – második – budapesti látogatása előtt az ellenzéki megmondóemberek szokás szerint „megfejtették”, mi lehet Ferenc pápa „politikai célja” a történelmi jelentőségű vizittel. Mindez persze nem a mindenkori pápáról szól, hanem róluk, akik még mindig le vannak ragadva a marxi-engelsi doktrínánál: „a lét határozza meg a tudatot”. Kezdjük

Napjaink két legdivatosabb metaforája: a falak ledöntése és a hidak építése. Természetesen mint szükséglet és pozitívum. Ugyan kit ne ragadnának meg a közeledés és egymásra találás eme hasonlatai? Különösen mifelénk, ahol például a berlini fal vagy a Mária Valéria-híd jelentősége messze túlmutat azok fizikai szerepén. Mégis, a hídépítés és a