Magyar-Hon-Lap

Napjaink két legdivatosabb metaforája: a falak ledöntése és a hidak építése. Természetesen mint szükséglet és pozitívum. Ugyan kit ne ragadnának meg a közeledés és egymásra találás eme hasonlatai? Különösen mifelénk, ahol például a berlini fal vagy a Mária Valéria-híd jelentősége messze túlmutat azok fizikai szerepén. Mégis, a hídépítés és a

A nemzeti egység megteremtésének kevés eszköze és annál több akadálya van. Ezért meg kell becsülnünk ezt a keveset, különösen akkor, amikor olyan erős akadályai vannak, mint a négyévente ismétlődő hatalom-megszerzési küzdelmek, vagy az áthidalhatatlan ideológiai különbségek. Az egységnek az a legerősebb kényszerítő körülménye, hogy egy hazában élünk, és egy történelmünk

Napokon át uralta a Horn Gyula sétányról szóló vita a belpolitikai diskurzust, harminc év után is napirenden tartva a kommunizmussal és általában az emlékezetpolitikával kapcsolatos erkölcsi kérdéseket. Az előzmények ismertek: a javíthatatlanul baloldali 13. kerületi önkormányzat kezdeményezésére a főváros tavaly júniusban jóváhagyta a Horn Gyula sétány elnevezést, s a néhai

Az ökumené korát éljük. A felekezetek kapcsolatában ez nem csak a hitviták korának lezárását és az együttműködés időszakát jelenti, hanem azt is, hogy a nagy társadalmi kérdésekre csak egy érvényes keresztény válasz adható, amit együtt kell megadni. Ez persze nem jelenti az egyes közösségek hagyományainak és sajátságainak feladását. Ilyen sajátság

Az orosz-ukrán háború sok ezer fiatal áldozata azt érezhette, mint a világháború haldokló katonája: „Pedig jó lett volna még egy kicsit élni”. Az ő félbe szakadt életük súlyos érv a béke mellett. Nem kevésbé súlyos a háború eszkalációjának veszélye, ami még több áldozatot követelne. Minden háború borzalmas és elkerülendő. Akkor

A Parlamentben átadták a Nemzeti Emlékőr Díjat Boross Péter volt miniszterelnöknek a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság elnökeként végzett 15 éves munkájáért, valamint Rákay Phillipnek mecénási tevékenységéért. Boross Péter a díj átadása előtt elhangzott méltatás szerint a magyar nemzeti emlékezet ápolása érdekében végzett kimagasló tevékenyégéért és a jövő nemzedékei számára

Érdekes, hogy bizonyos dolgokat megérez az ember. Március 25-én, Gyümölcsoltó Boldogasszony (Jézus Krisztus Mária méhében való fogantatásának ünnepe) napján, két éve elhunyt anyósom születésnapján úgy éreztem, valami jó fog történni a közeljövőben. Előtte való nap kint voltunk a temetőben, ahol apósommal ketten nyugszanak a kopjafa árnyékában, és rendbe tettük a

Szokás szerint olvasgatok. Szűkebb-tágabb világunkról. Feketét, fehéret, agyeldobósat és megríkatót. Innen a fenti cím. Miért is? Átadták az idei Mikszáth Kálmán díjakat a nyomtatott és az elektronikus médiában nyújtott kiemelkedő újságírói és szerkesztői tevékenység, illetve rádiós műsorvezetői munka elismeréseként. Az egyik díjazott a Békéshez is kötődő – KÉSZ bál fővédnökség,

Jó napot kívánok, kedves Kiskőrösiek! Köszöntöm a környékből érkezetteket! Tisztelt Ünneplő Magyarok szerte a nagyvilágban! Hölgyeim és Uraim! Ha egy idegen rátekint a 200 éve született Petőfi Sándor életére, aligha hiszi el, amit lát. Születik a fővárostól többnapi járóföldre eső kisvárosban. Születésekor olyan gyenge, hogy spirituszban fürdetik. Megmarad. Lesz belőle