Magyar-Hon-Lap

„Gyurcsány atya”, akiről tudva lévő, hogy hetente „bérmálkozik”, kiakadt azon, hogy a magyar állam továbbra is tiszteletben tartaná a gyónási titok évezredes hagyományát.

Az idei május 1. ismét bebizonyította, hogy a tömeges politikai kirajzásoknak egyszer s mindenkorra vége, nemcsak a kötelezőknek, hanem a nosztalgiázóknak is.

Ez a háború rossz minden részvevőnek és azoknak is, akik távol akarnak maradni. Ezért a választás tétje ma a háború vagy béke.

A pőre valóság: tovább nőtt az orosz feldolgozóipari aktivitás.

Húsz éve lettünk az Európai Unió teljes jogú tagjai. Ebből az alkalomból az unió háromfejű vezetése megszólalt. Hozták a kötelező szöveget. Talán nem kellett volna.

Régi tapasztalat: a haladárok azzal vádaskodnak, amit maguk követnek el. A választáson mindenkinek bölcs döntést kíván: Surján László

Gyűjtőtáborba hurcoltakon, főként zsidó embereken próbált segíteni. Kimentette az SS által erőszakkal elhurcolt papjait. Szembeszegült a romániai katolikus egyházat a pápától elszakítani akaró kommunista törekvésekkel.

Legyünk már kicsit észnél, és kérdezzük meg: merre visztek, megbízottjaink? Bizalmunkat hordozó kedves felkentjeink, ez a kérdés bizony hideg ing. Hát az vegye magára, aki viselni tudja.

Nekünk a XX. század azt tanította, hogy ha mások háborújába belekeveredünk, csak rosszul járhatunk.