Magyar-Hon-Lap

Most, a legnagyobb baj elmúltával talán nem árt összefoglalni, milyen megnyilvánulásokat láthattunk/hallhattunk a természeti katasztrófa legnehezebb napjaiban. Ebben az írásban egyes közszereplők, valamint sok állampolgár nagyon antipatikus viselkedéséről emlékezem meg néhány példával, amelyek elfogadhatatlan magatartásformákat és jellembeli tulajdonságokat mutattak be.

A nagybetűs élet mindig hoz meglepetéseket. Nem gondoltam, hogy ez a váratlan esemény most épp egy búcsúztatás és egy esküvő formájában lép be életembe. Egy nap választotta el csupán őket.

Magyar Péter a napokban a köztelevízió vendége volt. A negyedórás interjú valójában egy előre betanult monológ, műfaját tekintve pedig politikai vádbeszéd volt.

1947 októberében volt a beregszőllősi templom megszentelése. Tudatában volt, hogy életét közvetlen veszély fenyegeti. Ennek ellenére elment a templomszentelésre.

Úgy emlékszem, hogy az ősz fényei, ha csak egy pillanatra is, de mindig megállásra és ámulatra késztettek. Valahogy már a kezdetektől fogva úgy tűnt, hogy nem csupán evilági forrásból táplálkoznak, a nyár végének olykor álomszerű árnyalatai. Így szeptember végén az egyre vastagabb levéltakaró ráncait egyengetem sepregetve a járda kövein. Persze,

Orbán Viktor a párizsi olimpia után kijelentette, hogy a magyar kormány támogatná az ötkarikás játékok budapesti megrendezését. Most, hogy a szurkolás, az ünneplés és a megnyitó miatti közfelháborodás már csak egy nyári emlék, érdemes tárgyilagosan is körbejárni a témát. Mindjárt az elején szögezzük le: kell a budapesti olimpia, mi több,

Bartolomé de Las Casas élete tanúsítja az evangélium erejét, amely Isten és a felebarát szeretetében nyilvánul meg. Műveiben megmutatja, hogy a büszkeségtől és az önmegvalósítás vágyától megrészegült modern európaiak ugyanolyan démoni dekadensek lehetnek, mint azok a vérszomjas kultúrák, amelyeket meghódítottak.

Még gyermekkorom kezdetéről, már az önmagamra eszmélésem előtti időkből ismerős és azóta meg nem szűnő fáradtságod, mintha most megsokszorozódott volna. Mintha nem a régi volnál.

A séta az Erzsébet tértől a Lánchídon át a Tabánig tart majd, ahol közös születésnapi tortázásra, életigenlő ünneplésre is sor kerül, amely során megerősíthetjük elkötelezettségünket az élet védelme mellett.