Abszurd hasonlattal lepte meg nemrég a Mandiner az olvasóit: képzeljük el, hogy 2025-ben felkeres a rendőrség valakit azzal, hogy nyolcvan éve a nagyapja megúszta a deportálást, „de most kijavítjuk a hibát, és agyonlőjük magát”. A logika azonban létezik: a Beneš-dekrétumok ürügyén ma is koboznak el földeket a magyaroktól Szlovákiában.

Surján László meséjének folytatása Gábrisról, aki egy jó prikulics, vagyis természetfeletti képességekkel rendelkező lény. Éjszakánként farkas alakban védi faluját a tolvajoktól, így ott szinte teljesen megszűnnek a bűnesetek. Az új szolgabíró azonban gyanút fog: szerinte épp az a gyanús, hogy csak Felfaluban nincs lopás, ezért ott keresi a bűnösöket.

Elsőre talán fura a párosítás, de végül is cseppet sem lehetetlen. Nézzük tételesen!

A pragmatikus radikalizmust egy olyan közösségorientált iránytű, amelynek célja a politikai lehetőségek maximális, bátor kihasználása, továbbá a közösség létére és biztonságára kockázatot jelentő válsághelyzetek elkerülése, annak esetleges bekövetkezte után pedig az eszkaláció csillapítása – ameddig csak lehetséges, a jog eszközeivel.

Surján László meséje egy fiúról szól, akit mindenki csak Prikulicsnak hív, noha ő maga sem tudja, mit jelent ez...

Sosem késő tanulni, tájékozódni, megismerni a hagyományos kisközösségek életét.

Két olyan makrocsoport létezik a világban – a keresztényeké és a fehér emberé –, amely nyugaton intellektuális elnyomásnak és rendszerszintű diszkriminációnak, egyes harmadik világbeli országokban pedig fizikai üldöztetésnek van kitéve. Mint annyi mindenben, e területen is Donald Trump elnöksége hozhat változást.

A hírfogyasztó jóérzésű ember döbbenten észleli korunk megannyi visszásságát: a halál kultúrájának terjedését, a gender elméletből kinővő elképesztő történeteket, lényegében a keresztény gondolkodás háttérbe szorulását.

Dracula Park néven „világszínvonalú élményparkot építenek Csíkszeredában” – székely vállalkozásként, önkormányzati támogatással. Csakhogy a kezdeményezés teljesen idegen a régió katolikus kultúrájától, a nevével egy bóvli román mítoszt népszerűsít, s még csak eredetinek sem mondható: ez már a negyedik ilyen projekt ugyanezen a néven.

Ha messzire tekintünk, botor, bolond világot látunk. Ha saját környezetünket nézzük, naponta ezekbe a kicsi, de rettenetesen fontos csodákba botolhatunk. Ha pedig elbizonytalanodnánk, elég feltekintenünk az égre.

Ja, nem.

Nyeltem egyet-kettőt, kitöröltem a szemsarki homályt és úgy döntöttem, teszem, amit eddig. Csak megpróbálom jobban.

Föld és ég között. Szilvási Zalán története.

Az EUobserver szerkesztősége 25 éve működik. Negyedszázad nem volt elég, hogy eltüntessenek minden olyan társadalmi, politikai és vallási mozgalmat, amely elég erős ahhoz, hogy fegyverként használja az önazonossághoz való természetes ragaszkodást, és felismerje, hogy a magukat az emberi jogok védelmezőjének kikiáltók gyakorta épp az emberi jogaiktól fosztják meg őket.

Nekünk, született vagy azzá azonosult anyaországiaknak pedig kutya kötelességünk meghúzni az összetartozás harangkötelét. Mert tudatnunk kell minden évben, hogy elválaszthatatlanul összetartozunk. Hisz egy vérből valók vagyunk.

Múltkor a transzhumanizmus elméletének belső ellentmondásait tárgyaltuk az mkdsz.hu oldalán. Most az elmélet helyett a mindennapok világában mélyülünk el, s megnézzük, hogyan haladt előre az emberdigitalizáció folyamata egyetlen hónap leforgása alatt, vagyis 2025 májusában.

És nem felejtette el azokat, akik formálták.

Most, az érettségi időszakában talán nem baj, ha eltűnődünk az anyanyelvről, és némiképp a más nyelvekkel kapcsolatban is elterjedt furcsa megnyilvánulásokról.