Surján László meséje egy fiúról szól, akit mindenki csak Prikulicsnak hív, noha ő maga sem tudja, mit jelent ez...

Sosem késő tanulni, tájékozódni, megismerni a hagyományos kisközösségek életét.

Két olyan makrocsoport létezik a világban – a keresztényeké és a fehér emberé –, amely nyugaton intellektuális elnyomásnak és rendszerszintű diszkriminációnak, egyes harmadik világbeli országokban pedig fizikai üldöztetésnek van kitéve. Mint annyi mindenben, e területen is Donald Trump elnöksége hozhat változást.

A hírfogyasztó jóérzésű ember döbbenten észleli korunk megannyi visszásságát: a halál kultúrájának terjedését, a gender elméletből kinővő elképesztő történeteket, lényegében a keresztény gondolkodás háttérbe szorulását.

Dracula Park néven „világszínvonalú élményparkot építenek Csíkszeredában” – székely vállalkozásként, önkormányzati támogatással. Csakhogy a kezdeményezés teljesen idegen a régió katolikus kultúrájától, a nevével egy bóvli román mítoszt népszerűsít, s még csak eredetinek sem mondható: ez már a negyedik ilyen projekt ugyanezen a néven.

Ha messzire tekintünk, botor, bolond világot látunk. Ha saját környezetünket nézzük, naponta ezekbe a kicsi, de rettenetesen fontos csodákba botolhatunk. Ha pedig elbizonytalanodnánk, elég feltekintenünk az égre.

Ja, nem.

Nyeltem egyet-kettőt, kitöröltem a szemsarki homályt és úgy döntöttem, teszem, amit eddig. Csak megpróbálom jobban.

Föld és ég között. Szilvási Zalán története.

Az EUobserver szerkesztősége 25 éve működik. Negyedszázad nem volt elég, hogy eltüntessenek minden olyan társadalmi, politikai és vallási mozgalmat, amely elég erős ahhoz, hogy fegyverként használja az önazonossághoz való természetes ragaszkodást, és felismerje, hogy a magukat az emberi jogok védelmezőjének kikiáltók gyakorta épp az emberi jogaiktól fosztják meg őket.

Nekünk, született vagy azzá azonosult anyaországiaknak pedig kutya kötelességünk meghúzni az összetartozás harangkötelét. Mert tudatnunk kell minden évben, hogy elválaszthatatlanul összetartozunk. Hisz egy vérből valók vagyunk.

Múltkor a transzhumanizmus elméletének belső ellentmondásait tárgyaltuk az mkdsz.hu oldalán. Most az elmélet helyett a mindennapok világában mélyülünk el, s megnézzük, hogyan haladt előre az emberdigitalizáció folyamata egyetlen hónap leforgása alatt, vagyis 2025 májusában.

És nem felejtette el azokat, akik formálták.

Most, az érettségi időszakában talán nem baj, ha eltűnődünk az anyanyelvről, és némiképp a más nyelvekkel kapcsolatban is elterjedt furcsa megnyilvánulásokról.

Kiderült: sem nyolcsávos, sem göröngyös út nem vezet az úzvölgyi temetőből a Cotroceni-palotába. George Simion elnökjelölti veresége után egy emberként lélegzett fel az erdélyi magyarság. De tényleg ilyen egyszerű lenne ez a történet?

Az erdélyi magyarok – no meg a határokon túl keveredett voksolásra jogosultak – zöme értette a feladatot. Nem hallgatott külső sugallatokra, hanem felvállalta ismét, amit kellett, s bár már megütötte bokáját Iliescuval és Johanissal, most nagy levegőt véve megfontoltan szavazott a romániai elnökválasztáson. Ezért csak remélni tudjuk, hogy az egyáltalán…

Kockázatos volt az RMDSZ döntése, de sikeresnek bizonyult. Nem lapítottak Kelemen Hunorék, hanem nyíltan kiálltak a bukaresti főpolgármester mellett. Az eredmény őket igazolta. Gratuláljunk hát nekik is és persze az új elnöknek is, akinek még ki kell bírnia az esetleges óvások vesszőfutását.

A világ két hónapig Rómára figyelt, együttérzéssel a pápa betegségére és halálára, és várakozással a konklávé döntésére. Amit láttunk, a tárgyilagos kívülállókban is elismerést váltott ki. Ha visszaemlékezünk az elmúlt évszázadra, nagy formátumú embereket látunk Péter székében, akik tisztségüket küldetésnek tekintették, és alázatos szolgálattal teljesítették.