Magyar-Hon-Lap

Ilyenkor, egy új esztendő legelején sok mindenen elgondolkodik az ember. Valószínű azonban, hogy a gondolatok inkább csak összegződnek, hiszen a legtöbbjük az eltelt évben, sőt években is foglalkoztat csaknem mindenkit. Sosem értettem például, hogy miért bántják egymást az emberek a hétköznapi életben, mikor az egyéni emberi élet amúgy is tele van bajokkal,

2023 Szilveszter napja nemcsak a vidámságról szólt. Aligha előszilvesztert tartó illuminátusok (nem felvilágosultak, hanem illumináltak, azaz részegek értelemben) öntudatlan akciója fejezte le még a leleplezés előtt Szűz Mária, a Béke Királynője szobrát Dunavecsén. Milyen indulatok váltják ki az ilyen vandalizmust embertársainkból? Sátáni gyűlölet minden kereszténységre utaló dolog ellen? Pusztán a

Ezzel az írással egy évre tervezett, havonta megjelenő sorozat kezdődik a magyar szentekről. Lehetőleg minden hónap elején jelenik meg a „hónap szentje”, ha ünnepe esetleg csak a hó végén van. A hónap szentje megnevezés arra biztat, hogy a tisztelt olvasó az egész hónapban foglalkozzon a szent személyével és próbálja példája

A Nyugat ezer évig meghatározó példa volt számunkra. Hol ellene, hol érte harcoltunk. Most egészen új a helyzet, szembe fordulunk vele, remélve, hogy meg lehet menteni saját magától. A Délamerikai Magyar Hírlap Évkönyve 1961-ben tanulmányt jelentetett meg a magyar forradalom következményeiről. A szerző Feketekuthy László, egy bártfai születésű jogász, a

Jó érzés volt olvasni az év végi gondolatokat. Akár a Háromszékben Kuti János nagyszerű eszmefuttatása, szatirikus, vesékbe látó víziója (Előttünk a jövő), akár Váry O. Péter lényeget megfogó írása a rettentően fontos választások évéről (Múlt, jövő) vagy Sepsiszentgyörgy polgármesterének figyelemfelhívása a közösség megtartásának és fejlődésének a fontosságára, de Kovács István

A politikában a látszatnak valóságereje van, mondta többek között Barankovics István. Azok közé tartozom, akik az angolban a Christmas helyett a Xmas forma használatát a krisztustalanítás megnyilvánulásának tartották. Daniel Payne minapi írása rámutatott, hogy ez tévedés. A Χριστός szó első betűje a görög “Chi,” a latin X-nek felel meg, tehát

Képeket keresek. Pontosabban egy képet. Csak egyet, amit elküldhetek szeretteimnek, barátaimnak a Karácsonyi üdvözlet mellé az ünnepre készülve. Megakad a szemem egy fekete fehéren. Fektében is emeletes ház magasságú rakéta, kráterszerű hajtóművei mellett öltönyös férfi áll. Valamikor a múltban. Egyszerre elegánsan és lezser könnyedséggel. Jobbjával a gigantikus emberi művet elkerítő

Ami ezekben a karácsony előtti napokban Lengyelországban zajlik, az egyrészt rendkívüli, másrészt példa erejű – korántsem az említett szavak pozitív értelmében. Carl Schmitt, a „nácizmus koronajogásza” nevéhez fűződik a korábbi jogrend figyelmen kívül hagyásával járó „kivételes állapot” kvázi jogszociológiai leírása (ő ezalatt természetesen a weimari jogrend felfüggesztését értette). Ilyenkor mintegy

Aligha kétséges, hogy Ferenc pápa minapi döntését, hogy nem akadályozza a papokat abban, hogy homoszexuálisokat megáldjanak, alaposan félremagyarázzák majd, mégpedig két oldalról. Az érintettek és az ún. LMBTQ aktivisták hatalmas győzelemként értékelik, míg az ellenpólus a katolikus hit elárulásáról, akár eretnekségről beszél. Ahogy az lenni szokott, mindketten tévednek. Nemcsak azért,