Magyar-Hon-Lap

Az abnormalitás korában, amikor már egy hazai parlamenti párt elnöke is a műhúsban látja az emberiség jövőjét, lassan értelmetlenné válik minden rácsodálkozás. Az elmúlt napokban azonban – mintha csak leutánozták volna a minapi Hold–Merkúr–Vénusz-együttállást – három olyan fajsúlyos értelmiségi állásfoglalásba is belefuthattunk, amely esszenciájában világítja meg a balliberális szubkultúra jellemzőit:

Ha ezt a szót hallom, nekem elsőnek annak pozitív jelentése ugrik be. Nem a gúzsba kötés, hanem az egyént, mint önálló entitást megerősítő valami, ami a teljes egyéni szabadságot jórészt megtartva tesz védettebbé, sőt, társsá, és éppen ezért egyben felelőssé is. A száraz meghatározás szerint erős fonat, melyet tárgyak, élőlények

A nagyhatalmi, sőt mondhatjuk világhatalmi gondolkodás nem halt ki Oroszországból a Szovjetunió összeomlása után sem. Nyugat-Európa és Amerika ezzel kapcsolatos aggodalmainak van alapja. Az más kérdés, hogy nem kezelik jól ezeket az aggodalmakat. Tucker Carlson Putyin-interjúja bombaként robbant. Elemzések sora születik meg, tévedésekkel, sőt olykor tudatos hazugságokkal tarkítva. Nem feladatom

Szerinted jó dolog valakit megpofozni? Egymással verekedni sem helyes, de a pofon különleges ütés. Az arcra mért csapás megalázóbb, mint ami más helyen éri az embert. Ez a pofon, amiről az írásom szól, ráadásul nem csattant el, szerintem mégis ártott. A sport, legalábbis az élsport mára üzlet lett, megélhetési forrás,

Állítólag dokumentumfilm az a félórás „alkotás”, amelyet a francia-német ARTE tévécsatorna készített. Gondom van a műfaj-megjelöléssel, mert a cím így hangzik: „Magyarországon egy középiskolás kihívja Orbánt”. Ez a képtelenség lenne egy dokumentumfilm? Aztán szerencsétlen sorsú tininek nevezik a főszereplőt, Pankotai Lilit. Ő ugyanis sajnáltatja magát, mintha elüldözték volna a vidéki nagyvárosból a fővárosba. „Rettenetes”

Kösse fel a nadrágját, aki újat akar mondani arról, mi történik ma Európában. Mindent tudunk az önsorsrontó ideológiáról, az erkölcsi relativizmus rombolásáról, a megvásárolt politikusokról, a karizmatikus vezető hiányáról, a nagyhatalmi nyomásról, a versenyképesség csökkenéséről. Kár is folytatni… Én is csak azért bátorkodom ehhez a témához nyúlni, mert szeretném érzékeltetni,

1917 és 1984 között majd hét évtized, 67 év telt el. Vajon egy vetélkedő során hány versenyző ismerné fel, hogy mi kapcsolja össze ezt a két évszámot. Az olvasó tegyen próbát magával, és a következő bekezdésben már olvashatja is a választ. 1917-ben voltak a fatimai jelenések, és idén negyven éve,

Közeledett ahhoz a helyhez, ahol az egész elkezdődhetett. Ahol végül is minden elindult. Barátja életének egyik látszólag jelentéktelen, mégis az ő elmondása szerint meghatározó állomása felé tartott. Oda, ahol egykor csöndesen, egyszerűen és aztán már nem csak ott és nem csak egyszerien, hanem áradva tárult fel a titok. Valójában a

Évtizedek óta Magyarországon élő, a magyar nyelvet árnyaltan elsajátított, nem kifejezetten jobboldali német ismerősöm, egyetemi oktató járt nálunk vendégségben. Ő is folyamatosan követi az eseményeket a különböző felületeken, és nézni akarta aznap is az ATV Aktuál című műsorát. Szerinte már régen elkezdődött a kampány a júniusi választásokra. Egyetértettem vele. Két dologgal