A Szentlélekkel nem az év egyetlen napján kell találkoznunk, hanem egész életre szóló kapcsolatban kell lennünk vele. Trianon napja jel: minden magyarok összetartozásának jele. A józan ész alapján történő választás pedig életmentés, azaz mindenki számára létfontosságú kötelesség.

Pünkösd van. Három dolog kavarog bennem. Az ünnep maga, a Nemzeti Összetartozás Napja és a választások. Ha az egyikre gondolok, azonnal valamelyik másik tolakszik előre. Ezért mindháromról írok most neked.

Pünkösd. Karácsony és Húsvét mellett szerényen, szinte észrevétlenül húzódik meg ez az ünnep. Idén Pünkösd szombatján, amikor a Csíksomlyóra zarándoklók már bőrig áztak, én itthon a piacon vásároltam. Több árustól is vettem valamit. Kedvesek, udvariasak voltak, jó vagy szép hétvégét kívántak. Egyikük sem említette, hogy itt a Pünkösd. Nem ezen múlik persze, de jól mutatja, hogy mennyivel többet kellene a Szentlélekről beszélnünk egymás között és persze imáinkban magával a Szentlélekkel is.

A keresztény élet akkor válik teljessé, amikor minden cselekedetünkkor tudatában vagyunk Isten jelenlétének. Ekkor állunk állandó kapcsolatban a Szentlélekkel.

Erről szólt Szent Pál a rómaiakhoz írt levelében: alakuljatok át értelmetek megújításával, hogy felismerjétek, mi az Isten akarata, mi a jó, neki kedves és tökéletes.

Június negyedike. Tíz évvel a tragikus országvesztés után így írt az egyik napilapunk:

„Megkondulnak a harangok, megállnak a gyárak dübörgő gépei, a boltok lehunyják fénylő kirakatszemüket s e dermedt gyászban emlékezik a nemzet arra a június negyedikére, amikor Trianonban kikényszerítették belőlünk halálos ítéletünk aláírását.” (8 órai újság 1930. június 4.)

Meddig lehet egy nemzet „dermedt gyászban”? Az országgyűlés már 2010-ben megmutatta, hogy ki kell törni a meddő dermedtségből. Az 2010. évi XLV. törvény a Nemzeti Összetartozás melletti tanúságtételről szól. Elismeri azoknak az érdemeit, akik a magyar nemzet külső hatalmak által előidézett igazságtalan és méltánytalan szétszaggattatása után áldozatvállalásukkal és teljesítményükkel lehetővé tették, hogy e tragédiát követően a magyarság mind szellemi, mind gazdasági értelemben újra megerősödött, s képes volt túlélni az ezt követő újabb történelmi tragédiákat is.

Az országgyűlés rámutat, hogy a trianoni békediktátum által felvetett kérdések eddigi megoldási kísérletei – mind az idegen hatalmak segítségével végrehajtott újabb határmódosítások, mind a nemzeti önazonosságnak a nemzetköziség ideológiája jegyében történt felszámolására irányuló törekvések – kudarcot vallottak. Felismeri, hogy a problémák megoldását csak egyenrangú országok kölcsönös tiszteleten alapuló együttműködése eredményezheti.

Kinyilvánítja, hogy a több állam fennhatósága alá vetett magyarság minden tagja és közössége része az egységes magyar nemzetnek. Ezért június 4-e, hordozzon bármilyen fájdalmas emlékeket, nem gyászünnep, hanem a Nemzeti Összetartozás Napja.

Ezen a napon szerte a Kárpát-medencében őrtüzek lobbannak fel, az összetartozásunk jelképei. Az országgyűlés mindezek mellett egy a nemzeti önismeret számára is kulcsfontosságú megállapítást tett, amikor elismerte, hogy más nemzetek tagjaiban okkal sérelmeket keltő hibáinkat is számon kell tartani, s ezekből okulnunk kell. Ez a gondolat sokaktól idegen, pedig sem az egyes emberek, sem az egyes nemzetek közötti feszültség nem csak az egyikük hibájából alakul ki, valamilyen mértékig mind a két fél hibás. Ezért kell a kérdéshez úgy viszonyulnunk, hogy megbocsátunk és bocsánatot kérünk. Ehhez a naphoz kapcsolódva két-három dolgot érdemes megtennünk. Vegyünk részt, ha a közelünkben van ilyen, egy trianoni megemlékezésen, koszorúzáson. Este fél kilenckor gyújtsuk meg a nemzeti összetartozás tüzét, végül június 4-e alkalmából köszöntsük a határokon kívül élő ismerőseinket, rokonainkat.

Választások. Először fordul elő, hogy az európai választásokat egy napon tartjuk az önkormányzatival. Az előbbieknek nagyobb a súlya, az utóbbiak viszont közvetlen környezetünket érintik. Akkor sem izgultam jobban az európai választásokon, amikor magam is a megválasztandók között voltam.

Európánk jelenleg szakadék felé rohanó vonat. Ha visszafordítani nem is tudjuk, a vészféket június 9-én meghúzhatjuk.

Miért kell ez? Az unió az ukrajnai konfliktusban az agresszor ellen foglalt állást, ami helyes. Lépései azonban ügyetlenek és hatástalanok, sőt a háború kiterjesztésének veszélyével járnak. Ráadásul nem volt képes megállítani, sőt inkább bátorítja a tömeges illegális migrációt. Ellehetetleníti az európai mezőgazdaságot és rombolja a hagyományos családokat, genderpropagandával mérgezi a gyermekeinket. A polgárok mindennek az ellenkezőjét akarják, tehát olyan jelölteket kell küldeniük az európai parlamentbe, akik velük értenek egyet, és nem az elvadult ideológiák elvakult, háborúpárti hirdetői. Ha az új képviselők között nemcsak fehér holló, aki józanul gondolkodik, hanem lesz erős hangjuk annak kijelentésére, hogy a „király mezítelen”, akkor a vonat, bár nem fordul meg, de legalább megáll még a szakadék előtt. Ebben az ügyben minden szavazat számít.

Surján László