Magyar-Hon-Lap

Az emberek nagy többsége büszke szokott lenni honfitársai eredményeire, nem pedig meg akarna szabadulni tőlük. Márpedig ezt állítja Vásárhelyi Mária a kormányról. Sok éve gyűlölködik a nemzeti kabinet ellen, de most már eljutott arra a szintre, hogy kifejezetten butaságokat beszél. Ép gondolkodású embernek ugyanis sosem jutna eszébe azt mondani, hogy bármilyen kormány meg akarna válni

Földünk nyolc milliárdnyi emberének szenvedései (természeti katasztrófák, éhínség, terrorveszély, bűnözés, háborúk, gazdasági ellehetetlenülések, mint például a gazdatüntetések okai, embercsempészet, korrupció) közepette csupán egy nagyon piciny csoport irányítja a világot, egyáltalán nem törődve az emberiséggel, csakis a profittal és a hatalommal. Pedig mindenki békére és biztonságra vágyik, hiszen az emberélet egyszeri és megismételhetetlen. Sajnos azonban az ún. civilizált országok lakossága is

Úgy látszik, nemcsak nálunk irtózik az ellenzék a lakosság véleményétől, hanem ez a kórság a szlovák liberális oldalra is jellemző. Történt ugyanis, hogy a kulturális minisztérium közösségi oldalán közzétett egy bejegyzést, ami vihart kavart. Azt kérdezik az emberektől, hogy mit tartanak fontosabbnak: A minisztérium társadalmi vitát kezdeményez a fentiekről. „Az

A szlovák-magyar kapcsolatokban talán lehet most áttörést elérni, mivel az egymással való vitáinkhoz képest helyzetünket a Brüsszelből, főleg az illetékességét előszeretettel túllépő európai parlament részéről érkező nyomás mindkettőnket érinti, és szinte csak egymásra támaszkodhatunk. Kérdés, hogy a Fico-kormány képes-e elérni, hogy a szlovákiai magyarság ne érezze fenyegetve magát. Gesztusokat már

A Rákosi-korszak kezdetének vicce szerint az utcai rikkancs így kínálta a portékáját: Szabad Nép a Magyar Nemzet? Színház a Demokrácia. Ludas a Matyi. Az újságok neveiből világos politikai üzenet formálódott. Az alábbiakból kitűnik, hogy színház a brüsszeli demokrácia is, akár a Rákosi-féle. Amióta bejelentették, hogy az európai tanács elnöke, Charles

„Itt a farsang, áll a bál, keringőzik a kanál.” Hazamentek a mágusok, s megkezdődött az idén kurtára sikeredett farsang. A modern ember persze szakított az elavult, szerinte kiürült hagyományokkal. Akkor bálozik, amikor eszébe jut, amikor kedve van hozzá, s nem hagyja magát korlátozni holmi naptár által. Egyformává szürkültek a napok,

Mai tudásunk szerint „a képzelet lelki világunk legmélyebb rétegeibe nyújt bepillantást, hiszen aktuális és múltbéli észleléseinket alakítja át”, régebbi emlékképek alapján új képeket hoz létre, és nagymértékben hozzájárul a fantázia és az álom működéséhez. Két formája van: a produktív (alkotó) és a reproduktív (mások tapasztalatain alapuló) képzelet. Előbbi emlékképekből önállóan,

Január 8-án a Sportgála nézése közben valószínűleg több millió honfitársamhoz hasonlóan büszkeség és öröm töltött el. De nem hagyták, mert aztán bevillant, hogy azon a napon egy bizonyos fiatalember, aki stratégiai igazgató az aHangnál, efféle kijelentést tett: „tömegek, milliók érzik, hogy itt nemcsak az oktatás megy nagyon-nagyon rossz irányba.” Mióta mondják már ezt nekünk! Csak azért,

Harminc évvel ezelőtt, 1994. január 8-án 3500 polgármester és önkormányzati képviselő gyűlt össze Révkomáromban, hogy hitet tegyenek a felvidéki magyarság kollektív jogai és területi önrendelkezése mellett. Jelentőségét tekintve a rendezvény legfeljebb az 1988-as budapesti Erdély-tüntetéshez vagy az 1990-es marosvásárhelyi „könyves-gyertyás” felvonuláshoz hasonlítható. Mindhárom említett esemény bebizonyította, hogy a magyarság rendelkezik