Amikor a Tiszta vizet sorozatba belevágtam, két témát láttam magam előtt. Az első a tisztítótűz hadművelet ellentmondásaira mutatott rá, aminek végül két része lett.

Közben a másik témával is foglalkoztam, nevezetesen az Osztie Zoltán atya beszéde körül kirobbant polémiával. Nehezen keltem fel a Luca székéről, de szerencsére rábukkantam Nádor Koppány Zsombor facebook-bejegyzésére. Így megszületett a sorozat harmadik tagja, amelyről elismerem, hogy lopott áru. Charles Palmer-Buckle ghánai érseket loptam meg és Nádor Koppány Zsombort, aki pontosan megírt mindent, amin gondolkodtam. Nincs értelme új köntösbe bújtatva adni közre, ami már megíratott. Azok számára, kik nem a facebookon át nézik a világot, ide másolom a szöveget:

Gondolatok Osztie Zoltán atya szentbeszédéről és az arra érkező, egyházi, politikai, civil reakciókról

A hét közéleti bombája egy katolikus plébános misén mondott szavai és az arra érkező különböző reakciók voltak. Katolikus teológusként, kereszténydemokrataként és magyarként magam is nehéz helyzetben vagyok, mert azt érzem, hogy a legtöbb megszólalónak nincs teljes mértékben igaza (ez alól kivétel a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége Egyesület nyilatkozata és a KDNP politikai állásfoglalása). A személyes nehézséget az jelenti számomra, hogy szeretnék teljes mellszélességgel Osztie Zoltán atya és az egyházam mellé is állni, de ez a jelen helyzetben nem megvalósítható.

Úgy gondolom, hogy az általam mélyen tisztelt Osztie atya hibázott abban, hogy az emberi méltóságot sértő stílus és a pártpolitika szentmisén való kifejezése sem nem szerencsés, sem nem engedélyezett kánonjogilag. A helyzet drámája, hogy igaza van abban, amit mondott és joga van a politikai véleményéhez, de a hogyan és a hol nem volt szerencsés.

Magyar Péter uszít, hergel és teljes tévedésben van (ezért értek egyet a KDNP nyilatkozatával, de erről kicsit később). Egyrészt a Facebook, mint diplomáciai forma nevetséges. Másrészt sértő és alapvetően téves az a megközelítés, hogy ő bármire felszólíthatja a Katolikus Egyházat vagy bármit elvárhat (hogy az egyik orrhangon sokat üvöltött kifejezését használjuk) a döntéshozóitól. További problémát jelent, hogy a posztja az egyház politikai szerepvállalásának korlátozását célozza, de valódi hatása a hergelés, az egyházellenesség növelése. Meglepően elsikkadt a kommentárok között, de felháborító az, ahogy Osztie atya emberöltőnyi papi életművét kérdőjelezi meg hitének a kétségbevonásával! Az pedig csak hab a tortán, hogy megint előkerült Magyar körül egy őt szolgáló diktafon. Utoljára a kommunizmusban jártak úgy emberek az Isten házába, hogy küldetésük volt és nem hivatásuk. Nem kéne ezt visszahozni!

Esztergom nem abban téved, amit írt (abban a túlzott szigor ellenére igaza van), hanem abban, amit nem. A főegyházmegye ugyanis egyrészt nem utasítja vissza a felszólítást és nem védi meg az Egyház autonómiáját, másrészt növeli a saját papja elleni lincshangulatot, mintegy odataszítva őt az egyházellenes kommentcsürhének. (Zárójelben jegyzem meg, hogy ugyanez a helyzet a Hetvenkét Tanítvány Mozgalom nyilatkozatával, amely pontosan és jól citálja az egyházi tanítást a politikai szerepvállalás korlátozásáról, ugyanakkor elfeledkezik az azzal együtt olvasandó zsinati és pápai tanítások másik feléről, melyek a közéletei szerepvállalásra buzdítják a keresztény embert.)

A KDNP nyilatkozata politikai szempontból hibátlan. A kereszténydemokrata párt ugyanis arra hívja fel a figyelmet, hogy egy jogállamban a miniszterelnök nem támadhatja az egyház szabadságát és autonómiáját, ill. a papokat a véleményük miatt.

Meglátásom szerint az ügy értelmezésének és feloldásának pozitív példája a KÉSZ nyilatkozata, amely képes mindkét oldalt megvizsgálni és az egyházi tanítások teljességét szem előtt tartva konklúziót vonni. Ajánlom a teljes szöveg elolvasását!

Nézzük meg a részleteket, a vonatkozó idézeteket!

Osztie Zoltán katolikus plébános atya szeptember 26-án Feldebrőn, a Szent Márton templomban celebrált szentmisén úgy fogalmazott, hogy: „Hány olyan keresztény testvérünk van, aki templomba jár, és a Tiszára szavaz? Nem ért semmit, éppen a lényegből semmit. Hogyan lehetséges az, hogy aki magát kereszténynek mondja, az egy erkölcsileg mélységesen romlott társaságra képes voksolni, szavazni, amelyik elpusztítja az országot. Nem ért semmit az evangéliumból?”

Magyar Péter Facebook posztban reagált: „Magyarország miniszterelnökeként és magánemberként is elvárom a Katolikus Egyház azonnali, nyilvános és teljes elhatárolódását. (…) elvárom, hogy az elhatárolódás most a nagy nyilvánosság előtt is történjen meg. (…) Osztie Zoltán szavai olyan messze állnak a kereszténységtől, mint a farizeusok Jézus tanításától.”

Az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye nyilatkozata: „Az Esztergom–Budapesti Főegyházmegye sajnálattal és megütközéssel értesült Osztie Zoltán feldebrői szentmisén elhangzott kijelentéseiről. Az emberek sértő minősítése és megbélyegzése nem egyeztethető össze Krisztus tanításával, és nem az evangélium szellemében szól. Az ilyen kijelentések nemcsak az érintettek emberi méltóságát sértik, hanem a Főegyházmegye közössége számára is fájdalmasak. (…) Osztie Zoltán szavai nem a Főegyházmegye álláspontját tükrözik. Az ilyen megnyilvánulások sértik az Egyház közösségét és tarthatatlanok.”

A KDNP nyilatkozata: „Egy jogállamban a miniszterelnök nem támadhatja az egyház szabadságát és autonómiáját. Egy jogállamban a miniszterelnök nem támadhatja az egyház papjait azok véleménye miatt. Egy jogállamban a miniszterelnök nem támadhatja a szólás- és lelkiismereti szabadságot. Nem mondhatja meg, miről prédikálhatnak a papok és hogyan viszonyuljanak hozzájuk főpásztoraik. (…) Magyar Péter a történelem legrosszabb emlékű korszakainak szokását eleveníti fel, amikor szélsőbaloldali és szélsőjobboldali diktatúrák módszereivel üzen arról, mit hall szívesen egy templomban és mi az, ami nem hangozhat el a szószékről.”

Egy pozitív példa, a KÉSZ álláspontja: „Hitünk szerint a szekuláris állam és az egyház szétválasztása nem azt jelenti, hogy a keresztények és ezen belül az egyház tagjai nem szólhatnak hozzá a társadalom életéhez, nem mondhatják el meglátásaikat a közpolitika állapotáról. Az evangélium az ember egész életét érinti, ezért a keresztény tanításnak természetes módon vannak közéleti és társadalmi következményei is. A papoknak éppen ezért joguk és felelősségük megszólalni olyan kérdésekben, amelyek a közjót, nemzetünk életét érintik. (…) Így a KÉSZ számára természetes, hogy egy katolikus papnak is lehet véleménye a közélet kérdéseiről, és azt lelkiismerete szerint meg is fogalmazhatja. Nem kell minden egyes kijelentésével egyetértenünk ahhoz, hogy kiálljunk a vallás- és véleményszabadság mellett. A keresztény embernek joga van kimondani, amit igaznak tart, de szabadsága egyben felelősség is: a másik ember méltóságát akkor sem veszítheti szem elől, amikor vele élesen nem ért egyet. (…) Egy pap megszólalásának egyházi megítélése és az esetleges következmények az egyház illetékes vezetőinek felelősségi körébe tartoznak. Ezt az egyház autonómiájának részeként tiszteletben kell tartani. Éppen ezért azt is fontosnak tartjuk, hogy a papok lelkipásztori és erkölcsi megítélése ne váljon politikai hatalmi kérdéssé.”

Konklúzióként úgy gondolom le kell szögeznünk, hogy Osztie atya (mint minden keresztény) természetesen politizálhat, de pártpolitikát a szentmise keretei belül nem végezhet (de ott is felmutathatja az egyház társadalmi tanítását és abból fakadó gyakorlati politikai következményeket, hogy akinek van füle a hallásra, hallja) és az emberi méltóságot mindenkor mindannyiunknak szem előtt kell tartani. Ugyanakkor Osztie atyának világnézetileg de facto igaza van és ezt fáklyavivőként el is kell mondania (konferenciabeszédben, a médiában, előadásokon).

Azt pedig határozottan el kell utasítanunk, hogy Magyar Péter utasítsa a Magyar Katolikus Egyházat vagy bármelyik felekezetet.

Ehhez nem kell semmit hozzátenni. Tökéletesen illik abba a sorozatba, amelyben világossá és a közös gondolkodás alapjává szeretnék tenni fontos fogalmakat. Hozzátenni való sem szükséges, de szépen rímel a fentiekre egy régi interjú, amelyet a Magyar Kurírnak nyolc éve adott Charles Palmer-Buckle ghánai érsek.

Arra a kérdésre, hogy „Az Egyház fel mer vetni a kormánynak kényelmetlen kérdéseket is?” az érsek ezt felelte:

„Igen, az Egyház prófétai szerepet vállal. Európában a hit ehhez képest sokkal inkább a privát szférába tartozik és ezt nagyon sajnálom. A kereszténység nem lehet „sekrestyekereszténység”, az Areioszpagoszon kell megélni, ahol a döntések születnek, a nép között.

Hogyan lehetünk a föld sója, ha a sót a sekrestyében tartjuk? Jelen kell lenni a társadalmi, politikai, kulturális, gazdasági, pénzügyi élet terein, ahol a globalizáció zajlik.

Ott kell lennünk, bátraknak kell lennünk, nem maradhatunk kívül, el kell vinnünk az evangélium sóját a közoktatásba, és mindenhová, ahol a morális jellegű döntések megszületnek. A kereszténységnek az élet középpontjában kell lennie.”

Az érsek úr többi gondolatát is mindenki figyelmébe ajánlja:

Surján László