Magyar-Hon-Lap

János bátyánk mint egy az Esterházyak közül, minden ember öntudatlanul is közös valósága, a teremtő Isten igazsága erejében szólt, és bátran küzdött a közös haza nemzeteket egyesítő valóságának fennmaradásáért. Ha kellő bátorsággal és nyitott szívvel beletekintek bizonyos fennmaradt írásokba, töredékekbe és – Esterházy János unokaöccse, Mycielski Péter egykori példáját is követve –

Ha bárki mellkasában valóban hús-vér szív dobog, mely által érző lélekké nemesül az agysejtjeiben megszületett ráció, akkor érteni fogja soraim. Mikor a billentyűk elé ültem, sok minden kavargott bennem. A zavaros világunk, a tényleg az utolsó ukrán utolsó csepp véréig tervezett háború, hisz micsoda üzlet addig való fenntartása, micsoda piac,

Az Istenünk, Hazánk és Családunk iránti hármas szeretetáram és ezek harmonikus együtt-hullámzása az emberi mivoltunk kibontakozásának és fenntartásának alapját adja. Társadalmainkban a ma sokat hangoztatott fenntartható fejlődés – és az annál mérhetetlenül fontosabb „fenntartható békesség” – valójában csak úgy lehetséges, ha ezek a lelki erők, ezek a szeretetválaszok a szívek

Legyen szó bármely országról, a népesedéspolitika alakítása eddig két színtéren zajlott: a szakma színterén (kutatóintézetek, minisztériumi elemző osztályok stb.), és a politikáén, ahol a téma fontosságáról, a hangsúlyokról, a konkrét intézkedésekről döntenek. A Budapesti Demográfiai Csúcs intézményének létrehozásával azonban a népesedéspolitikának egy harmadik színtere is létrejött: a nemzetközi reprezentációé. A

Bejárta a jobboldali médiát az a Facebook-fotó, amelyen fél tucat fiatal keserves arccal, fejét fogva pózol Zamárdiban a Magyar fájdalom feliratú köztéri szobor mellett. Az alkotó, Margó Ede a harmincas években, bő egy évtizeddel az országcsonkítás után ajándékozta a községnek a művet. Nem ismerem a képen látható fiatalok világnézetét, nem

Mi, magyarok folyamatosan a történelem zajlásában éltünk és élünk. Nem békés farvizeken eveztük végig eddigi sorsunkat. Pedig látszólag pici pont vagyunk eddig ismert világunk földrajzi, gazdasági és népességi térképén egyaránt. És ha körülnézünk szűkebb vagy távolabbi környezetünkben, anyaországi vagy bármely elszakított területen élő embertársaink mindennapi életében, semmi különöset nem látunk.

Ebben az írásban aligha talál újdonságot a kedves olvasó. A kapitalizmus keresztény kritikájának óriás irodalma van, a pápai megnyilatkozásokon kezdve számos tudós közgazdászon át az újságok publicisztikájáig. Ezek valamelyike bizonyára eljutott az érdeklődőkhöz. Mégis kérem: olvassák el az alábbiakat. Írásom George Stanciu a Kapitalizmus és az evangéliumi szeretet című tanulmányának

Sokan mélységesen felháborodtak, amikor egyesek kifejtették, hogy szégyenkezni kényszerülnek külföldön, ha kiderül, hogy Magyarországról jöttek. Okosabb el is hallgatni ezt, s például azt állítani, hogy Romániából származnak – szerintük. A felháborodás újságcikkekben, internetes bejegyzésekben, hozzászólásokban jelentkezett. Volt, aki buzdította a szégyenkezőket, hogy mondjanak le magyar állampolgárságukról, vagy hogy költözzenek Romániába.

Szegény magyar olvasó! Újra meg újra belerángatják egy olyan probléma megértésébe – és annak kapcsán az állásfoglalásba –, amely már a kérdés feltevésekor hamis és hazug. És ekkor felizzik az ősi magyar virtus, röpködnek a szólamok és jelzők – a józan ész pedig csak álmélkodik. És ismételten igazoltnak látja azt