Magyar-Hon-Lap

95 éves korában meghalt Ion Iliescu, a Bolyai Egyetem felszámolásának kulcsfigurája, a marosvásárhelyi pogrom politikai felelőse, a Magyar Érdemrend nagykeresztjének birtokosa. Alábbi írásunkkal Románia első szabadon választott elnökére emlékezünk.

Sokan szeretnénk hinni, hogy nemzetközi ismertség tekintetében a magyar konyha az olasszal és a kínaival található egy ligában. Ez sajnos nincs így, azonban minden képességünk adott ahhoz, hogy erős játékosként emlegessenek minket a gasztronómia világában. Ennek sikere leginkább az éttermeken múlik.

A tavalyi év egyik nagy filmje volt A brutalista (The brutalist) című háromórás alkotás, amely egy Ezüst Oroszlán-díjat, három Golden Globe-díjat és tíz Oscar-jelölést kapott. A film egy Amerikába kivándorolt magyar építész életét, küzdelmeit meséli el. A történet kitalált – a hazánkból elszármazott építészek sikere azonban nem fikció.

Az elfogadott közértelmezés szerint „az egyensúly valamely testnek olyan helyzete, amelyben az ellentétes irányból ható erők egyenlőek, s ezért a test megmarad nyugalmi állapotában.” Jó tehát, ha biztos ez az állapot, legyen szó akár fizikai, akár lelki egyensúlyról, hisz tudjuk, könnyen megbillenhet, ingataggá válhat bármelyik, és akkor jöhet az erőfeszítés a

A mai idősebb generáció egyes tagjai bizonyosan olvastak vagy legalább hallottak valamit Franz Werfeltől, illetve róla.

Az egész világunk a szakadék felé rohan. Földünket szinte tudatos módon szipolyozzuk ki felesleges dolgok miatt, csak a haszon és a saját kényelmünk érdekében. Felelős vezetőink meg teljesen felelőtlenek. Nagy- és kishatalmak területén egyaránt. Távoli országokban és épp itt mellettünk is. Á-t mondanak és B-t cselekszenek. Bort isznak és vizet prédikálnak. Tisztelet a ritka kivételeknek.

A liberálisok évtizedeken át sulykolták nekünk, hogy az állam (és csak az állam) rossz gazda. Az alábbiakban – ha már nyakunkon a kánikula – a söripar példáján keresztül mutatjuk be, hogy köztulajdonban is pöröghet az üzlet, legyen a tulajdonos az állam, az önkormányzat, vagy csak egy helyi közösség.

Nem nehéz elfogadni, hogy a tartós párkapcsolat és a gyermekvállalás megfelel az emberi természetnek, vagyis normális. A terméketlenség különböző formában történő hirdetése, sőt kultusza viszont az emberi természettel ellentétes.

A normalitásvédők részéről szervezettségnek, aktivizmusnak – vagy ha úgy jobban tetszik, ellenaktivizmusnak – ezúttal nyoma sem volt.