Magyar-Hon-Lap

Gróf Klebelsberg Kunó Politikai Hitvallása címmel az Atheneum egy szöveggyűjteményt adott ki, még 1935-ben. A nemzeti hibáinkról szóló részt böngészem, s a sorok között fel-felbukkan a szerző, és feddően néz rám: Miért nem tanultatok a múltból? Van valami, amit már megoldtatok? Meddig folyik még a helyben topogás? Nos, itt van néhány kulcsfontosságú síron túli üzenet…

Igazodási pont nélkül nem megy. A szabadságvágy tiszta forradalma számunkra az igazodási pont.

Az engesztelés szeretetből fakad, azaz a főparancs teljesítéséről van szó. Ezzel a saját üdvösségünket munkáljuk, de ugyanakkor részesei vagyunk annak a szellemi harcnak, ami ma zajlik a világban.

Amikor a XX. és XXI. század fordulóján elutasítjuk, hogy ügyeinket Moszkvából vagy újabban Brüsszelből intézzék, ezirányú – írásba is foglalt – igényünk jövőre 520 éves.

Napjainkban nagy divat perelni. Csúnyán nézett rám a doktor, nem szépen beszélt, nem csináltatott azonnal CT-t, stb-stb. Laikus állapítja meg, lesben álló jogtudós lovallja bele a zsíros sikerdíj reményében, és kész is a perecske. A doktor legtöbbször megússza, a kórház kezeskedik érte, a biztosító meg fizet. Ha fizet. Pár év jogi terror után. Nos, hogy ezt megússza az egészségügy, inkább elvégez fölösleges és drága vizsgálatokat, Védekezik, defenzív. Ami aztán sajnos napi szokássá válhat.

„A mesterséges intelligencia lesz Mari néni unokája” – olvashatjuk a YouTube-videó kattintásvadász címében, de a beszélgetést hallgatva megnyugodhatunk: az említett „családtag” csupán egy napi tanácsadó lesz majd a nagymama mindentudó Pistikéje mellett (vagy helyett). De tényleg csak ennyiről van szó?

A magyar 1956 és a jelenlegi ukrán helyzet összehasonlítása tipikusan az „almát a körtével” esete. A hősiesség kétségkívül stimmel, de mind a szereplők, mind a konkrét geopolitikai helyzet különbözik.

Az emlőrák minden tizedik nőt fenyegeti. Megfelelő kezeléssel viszont teljes gyógyulás is elérhető. Aki ennek esélyét csökkenti, vét embertársa egészsége ellen, tehát bűnt követ el.

Most, a legnagyobb baj elmúltával talán nem árt összefoglalni, milyen megnyilvánulásokat láthattunk/hallhattunk a természeti katasztrófa legnehezebb napjaiban. Ebben az írásban egyes közszereplők, valamint sok állampolgár nagyon antipatikus viselkedéséről emlékezem meg néhány példával, amelyek elfogadhatatlan magatartásformákat és jellembeli tulajdonságokat mutattak be.