Magyar-Hon-Lap

Az elfogadott közértelmezés szerint „az egyensúly valamely testnek olyan helyzete, amelyben az ellentétes irányból ható erők egyenlőek, s ezért a test megmarad nyugalmi állapotában.” Jó tehát, ha biztos ez az állapot, legyen szó akár fizikai, akár lelki egyensúlyról, hisz tudjuk, könnyen megbillenhet, ingataggá válhat bármelyik, és akkor jöhet az erőfeszítés a

A mai idősebb generáció egyes tagjai bizonyosan olvastak vagy legalább hallottak valamit Franz Werfeltől, illetve róla.

Az egész világunk a szakadék felé rohan. Földünket szinte tudatos módon szipolyozzuk ki felesleges dolgok miatt, csak a haszon és a saját kényelmünk érdekében. Felelős vezetőink meg teljesen felelőtlenek. Nagy- és kishatalmak területén egyaránt. Távoli országokban és épp itt mellettünk is. Á-t mondanak és B-t cselekszenek. Bort isznak és vizet prédikálnak. Tisztelet a ritka kivételeknek.

A liberálisok évtizedeken át sulykolták nekünk, hogy az állam (és csak az állam) rossz gazda. Az alábbiakban – ha már nyakunkon a kánikula – a söripar példáján keresztül mutatjuk be, hogy köztulajdonban is pöröghet az üzlet, legyen a tulajdonos az állam, az önkormányzat, vagy csak egy helyi közösség.

Nem nehéz elfogadni, hogy a tartós párkapcsolat és a gyermekvállalás megfelel az emberi természetnek, vagyis normális. A terméketlenség különböző formában történő hirdetése, sőt kultusza viszont az emberi természettel ellentétes.

A normalitásvédők részéről szervezettségnek, aktivizmusnak – vagy ha úgy jobban tetszik, ellenaktivizmusnak – ezúttal nyoma sem volt.

A portugál királyné dédapja nem akárki volt, hanem a mi II. András királyunk, akinek a leszármazottai között sok szent és boldog található: csak lányára Türingiai (Árpádházi) Szent Erzsébetre, és unokájára, Szent Margitra utalUNK.

Az eredményeket kell felsorolni, a háború lezárását sürgetni, és a Pride-nál összehasonlíthatatlanul fontosabb dolgokat kell szem előtt tartani: béke kell, biztonság, igazságosság a meggyilkolt kárpátaljai magyar apa ügyében.

Surján László mesesorozatának befejező része egy mulatságos félreértésből indul: egy szolgabírót „ganaj embernek” neveznek, amit ő dicséretnek hisz…