Magyar-Hon-Lap

Hogyan áll végül az egészségügy? Messzebb van az ideálistól, mint szeretnénk, de még messzebb az összeomlástól, amivel az aljasok riogatnak.

Érdekes, jó írást olvasok egy 56-os tanárember kálváriájáról. A szerző az akkori elnyomókra és az azóta a többnyire liberális színeket öltő utódaikra is vesztegetett néhány szót. Többek között kijelentette: nem tudunk nektek megbocsátani, mert nem kértetek soha bocsánatot.

Szent István királyunk unokája. Magyarországon, Mecseknádasd mellett született 1046 körül, amikor atyja ott élt száműzetésben. III. Malcolm skót királyhoz adták feleségül, akinek nyolc gyermeket szült. Az igazi édesanya és királyné példaképe.

Antibiotikumok: tömnek minket és tömjük magunkba, ami nagyon nagy baj. Hormonok: napjainkban kapjuk, ha kell, ha nem.

Ismét átállítottuk az óránkat, ezúttal eggyel hátra, de mintha inkább megállt volna az idő: ilyenkor ugyanazok a panaszkodó (állampolgári) és ígérgető (politikusi) hangok uralják napokon át nyilvánosságot. Nincs még egy ügy, ami olyan stabil konszenzust élvezne, mint az óraátállítás utálata. De tényleg ez lenne életünk egyik nagy traumája?

Gróf Klebelsberg Kunó Politikai Hitvallása címmel az Atheneum egy szöveggyűjteményt adott ki, még 1935-ben. A nemzeti hibáinkról szóló részt böngészem, s a sorok között fel-felbukkan a szerző, és feddően néz rám: Miért nem tanultatok a múltból? Van valami, amit már megoldtatok? Meddig folyik még a helyben topogás? Nos, itt van néhány kulcsfontosságú síron túli üzenet…

Igazodási pont nélkül nem megy. A szabadságvágy tiszta forradalma számunkra az igazodási pont.

Az engesztelés szeretetből fakad, azaz a főparancs teljesítéséről van szó. Ezzel a saját üdvösségünket munkáljuk, de ugyanakkor részesei vagyunk annak a szellemi harcnak, ami ma zajlik a világban.

Amikor a XX. és XXI. század fordulóján elutasítjuk, hogy ügyeinket Moszkvából vagy újabban Brüsszelből intézzék, ezirányú – írásba is foglalt – igényünk jövőre 520 éves.