Magyar-Hon-Lap

Joseph Bezos ezt írta: „A bizalmat és reputációt mérő közvélemény-kutatásokon az újságírók és a média rendszeresen sereghajtó. … A Gallup idei felmérése szerint már a Kongresszus is megelőz minket. A mi szakmánk jelenleg a legkevésbé megbízható. Nyilvánvaló, hogy amit csinálunk, az nem működik.”

Magyar Péter és a Tisza párt megjelenése újszerű helyzetet eredményezett a honi politikai kommunikáció világában: folyamatos adok-kapokot. De mit szólnak ehhez a választók?

Már februárban furcsa és váratlan dolog történt: megjelent a peckes kiskakas. A tavasz főleg vele telt el. De igen hamar kiderült először a magánéleti, majd a közszereplési megnyilvánulásaiból, hogy ő maga a moral insanity.

Az identitás, azaz a ki vagyok, hová tartozom kérdése gyakori téma lett. 2000 és 2019 között évente 1000-1500 tanulmány, publicisztika szólt róla a magyar nyelvterületen.

Egy kisebb megtorpanás után, mintegy a lélek titkos ajtaján lépünk be a fák közé. Valami révületben sétálunk a dús illatú táj, suttogó talaján. Fűszeres levegő árad felénk a nemrég még apró zöld zászlókat lobogtató, majd aranykezekkel intő, és mostanra már egyre mezítelenebbnek látszó fák soraiból. Körülöttünk nyugodt tükrű a száraz levéltenger dagálya. A fák súlyos alázata. Néha szemeinkkel elkapunk egy-egy hulló tarka pillanatot.

A nyugdíjas Fidesz-szavazók kiesése miatt az idő a Tisza Pártnak dolgozik – írta Facebook-oldalán Raskó György, a párt tanácsadója. A bejegyzést, amelyet nehéz nem vágykifejezésként értelmezni, a szerző azóta törölte. Nem így a jobboldali sajtó. De bűn-e, ha foglalkoznunk a politikai demográfiával?

Az elnökválasztás utáni sajtótájékoztatóján az amerikai nagykövet – minden diplomáciai szokást és látszatot félretéve – a korábbiaknál is keresetlenebbül támadta a magyar kormányt. Szerinte Trump nyílt támogatása lényegében kaszinózás volt, csak Orbán Viktor „nem pénzben játszott, hanem az amerikai–magyar kapcsolattal”.

De a klímára annál ártalmasabb, vagy egyáltalán a túlélésre annál ártalmasabb dolgot nem nagyon látok, mint hogyha kinő valahol a földtekén egy gombafelhő, vagy berepül mondjuk egy drón egy atomerőműbe.

A vajdasági Hét Nap két évvel ezelőtt jelentette meg Pap Ágota a nemzeti identitás pszichológiai aspektusairól szóló cikkét. A téma ma is időszerű, többek között azért, mert mindkét elemét, a nemzet fogalmát és a kollektív önazonosság tudatát világszerte támadják. „A nemzeti identitás egyéni vagy kollektív szintű azonosságérzet”, olvassuk a tanulmányban.