Magyar-Hon-Lap

A napokban megtisztelő meghívót kaptam: a Bethlen Gábor Alapítvány (épp ma van a névadó halálának 396. évfordulója) díjátadó ünnepségére. Átolvasva a díjazandó jelöltek névsorát, azonnal eldöntöttem, hogy elmegyek, elsősorban két személyiség miatt.

Paul Thomas Anderson új filmje, a Thomas Pynchon regénye alapján készült Egyik csata a másik után különös szájízt hagy maga után: úgy éreztem, nem biztos, hogy ilyen intim betekintést szeretnék nyerni a szélsőbal lelkivilágába – ahogy egyébként a szélsőjobbéba sem. Csak míg az előbbi Hollywoodban valid és népszerű, az utóbbiról

A Skóciai Szent Margit kora igencsak rokon a mai világgal. Az egyház hanyatlóban volt; az egymással csatázó törzsekből – ma talán mondanánk nemzetállamokból – egyre nagyobb egységekbe tömörülő európai országok urai pedig totális hatalmuk alá akarták vonni az emberi élet, a civilizáció és a kultúra minden területét. Ugye ismerős?

Meg kell tanulni újra az önmérsékletet, de főleg a másik ember (akkor is, ha ellenfél) elfogadását, tiszteletét az ún. általános erkölcsi normák alapján, és persze a tények figyelembe vételét, valamint az ellenérvek meghallgatását.

Annak idején, beszélgetéseink alatt – néha mások jelenlétében is – rám-rám nézett Farkas Árpád, és nem létező bajsza alatt az ő utánozhatatlan stílusában elmosolyodva azt mondta: jól írsz, de olyan komoly vagy, mint egy vakbélgyulladás, pedig volna humorérzéked!

A kulturális katyvasszal együtt jár az identitásunk – a világban fellelhető biztos kapaszkodóink – elpárolgása.

1970. Agatha Christie új regényében a Frankfurti utasban nem tűnik fel sem Poirot, sem Marple kisasszony. Ezzel szemben van utalás a „hatvannyolcas” diáklázadásokra, s azok esetleges mozgatórugóira.

Meg sem történt bűnnel ma is vádaskodnak némelyek, igaz, nem akasztás a vége, „csak” pedofil vád. A vádlók sunyi módon elbújnak, s elhangzik az a mondat is: Semmit nem állítottam, csak kérdeztem. Ez is örökség a kommunizmusból.

Az október 23-i gyűlések körüli számháborúra pont került a cellainformációk alapján számolt hivatalos közléssel: a Kossuth téren több mint 80.000 fő emlékezett meg, míg a Hősök terén zajlott rendezvényen 45.000 fő vehetett részt. Nem biztos azonban, hogy ez a lényeg.