Egy képzeletbeli pofonról

Szerinted jó dolog valakit megpofozni? Egymással verekedni sem helyes, de a pofon különleges ütés. Az arcra mért csapás megalázóbb, mint ami más helyen éri az embert. Ez a pofon, amiről az írásom szól, ráadásul nem csattant el, szerintem mégis ártott.

A sport, legalábbis az élsport mára üzlet lett, megélhetési forrás, sőt a csúcsokon nagyon jó megélhetési forrás. Ehhez hozzá kell tenni, hogy aki kiemelkedő teljesítményt nyújt, az edzésteher miatt aligha tud mással foglalkozni, kevés kivételtől eltekintve a versenyzésből kiöregedve megélhetési gondjai lesznek, ha nem tudott elegendő tőkét felhalmozni, hogy arra alapozza élete következő szakaszát. Tetszik, nem tetszik, a nemzetközi verseny rákényszeríti erre az érintetteket. Mindazonáltal a sport valahol még mindig játék is maradt, gyakorta látunk igazán sportszerű jeleneteket, a versenytársak iránti tiszteletet, megbecsülést. Méltósággal kellene írni róla.

A győzelem gyakran csak egy hajszálon múlik. Mint például a napokban a döntetlenül végződött magyar-olasz férfi vízilabda mérkőzés, amelyet végül ötméteresekkel egy góllal sikerült megnyernie a mieinknek.

Amiért most füstölgök, az egy újságcikk címe, a magyar-ausztrál női vízilabda mérkőzésről. Ezt magabiztosan nyerte a magyar csapat. Örüljünk, hogy csoportelsőként jutottak tovább. De miért kell erről olyan címmel írni, hogy: „Pofon Ausztráliának, végre a régi arcát mutatta a magyar válogatott”. A pofozkodás volna a régi arc?

Harsányság és durvaság jellemzi ma a sajtót, főleg a címadás terén.

Talán nem tévedek nagyot, ha ezért a kattintásvadászatot tartom felelősnek: több kattintás, nagyobb bevétel. De ez egyben a közgondolkodás és a közbeszéd durvulásával is jár, s ez már túl nagy ár, amit a laptulajdonosok az olvasókkal fizettetnek meg. Az emberek egyébként nem kedvelik az állandó hergelést. Biztos, hogy kevesebbel olvasták volna el az említett beszámolót, ha a cím úgy kezdődik: Szép győzelem Ausztrália ellen?

Megpróbáltam kritikámat hergelés nélkülire fogalmazni, ítéld meg, kedves olvasó, sikerült-e?

Surján László

További
cikkek

Hírlevél