Már februárban furcsa és váratlan dolog történt: megjelent a peckes kiskakas. A tavasz főleg vele telt el. De igen hamar kiderült először a magánéleti, majd a közszereplési megnyilvánulásaiból, hogy ő maga a moral insanity.

A júniusi választásokon elért eredményével jól átalakította közéletünket, mégpedig saját politikai program nélkül, illetve lopottakkal. Ő azonban csak a kezdetét jelentette a bajoknak. Itt maradt például a nyakunkon a semmihez sem értő főpolgármester, amely tény meglepő volt, hiszen mást sem hallottunk az elmúlt években, mint hogy micsoda káosz van a város közlekedésében, mekkora a kosz és mennyi hajléktalan van a városban. Meglepetés volt az is, hogy egy viccpárt nyert egy fővárosi, polgárinak tartott kerületben. Ami pedig az EP-választást illeti, ott nagyon elszomorította a hazafias gondolkodású embereket az említett hiú és hatalom-, valamint pénzéhes emberke híveinek bekerülése.

Még jó, hogy miniszterelnökünk hatalmas munkabírással elősegítette a Patrióták csoportjának megalakulását. Félelemmel tölti el a józan gondolkodású embereket viszont, hogy az EP háborúpárti politikát folytat. Majd megérkezett a természeti csapás, az árvíz is. Hergelő baloldali újságírók, félremérő mutatókat publikáló közvélemény-kutató (?) intézetek, igazságtalan tüntetések borzolták idegeinket. És persze a hosszú ideje zajló háború a szomszédságunkban, később a Közel-Keleten csak fokozta rettegésünket.

Mindeközben pedig a nyakunkon ült egy feladatának megfelelni nem tudó amerikai nagykövet, aki mindenbe beleszólt, amibe neki nem kellett volna. Sorra kerültek nyilvánosságra a lehallgatási botrányok, a mocskos szájú kommentelők „üzenetei”, az önimádó, önkontroll nélküli, kisebbségi érzésben szenvedő figura újabb és újabb „fellépései”. Sorozatban hallhattunk az európai kultúra alkotásainak megrongálásáról, a szélsőséges ideológiák erősödéséről, a lakosság elleni migránstámadásokról a nyugati országokban. Sajnos nagyon sok értékes embert is elvesztettünk.

Feltehető a kérdés: mi volt egyáltalán jó? Az árvíz abszolút professzionális kezelése (remek, összehangolt irányítás, igazi szakértői munka, önkéntesek áldozatvállalása). És ami a legfontosabb: nem volt halálos áldozat! Továbbá: Az EP-ben a Patrióták Pártjának megalakulása, a miniszterelnök békemissziója, a külügyminiszter hihetetlen munkabírása, a bátor gazdák brüsszeli tüntetése, a régi amerikai háborúellenes elnök lehengerlő újabb győzelme, az új magyar költségvetésben további család-, kkv- és a mesteremberek támogatási előirányzatainak növelése.

Mi marad? A remény a békére, az üres ígéretek elvetése, a jó célok megvalósítására való kitartó törekvés, a mások megalázásának és az alpári stílusnak a befejezése, a nemzet széles körű gyarapítása, a szörnyű pedofilügyek szigorú kezelése és az ima. Mindehhez máris javaslom a négygyermekes Kokas-Kelemen hegedűművész-házaspár adventi koncertjét, amelynek teljes bevételét az autista gyermekek és családjaik támogatására ajánlanak fel. A művésznő megosztotta gondolatait a szeretetről, az adományozásról, a családról és a művészet hatalmáról, így igazi lélekemelő élményben van része az olvasónak.

Molnár Judit