Egy előzetes megjegyzés a „tisztítótűz” hadművelethez. Nem fejtegetem most azt, hogy a különféle keresztény felekezetek miben térnek el egymástól a tisztítóhely, tisztítótűz vagy purgatórium létét, illetve mivoltát illetően. Azok a keresztények, akik hisznek ennek létezésében, úgy tartják, hogy a halál utáni szenvedés értelme a teljes bűntelenség elérése, a minden szennytől való megtisztulás. A jelenleg hazánkban folyó bosszúhadjárat célja más: a legyőzött ellenfél teljes elpusztítása, azaz a politikai életből való eltüntetése. Ezért ez az elnevezés a fogalom teljes félreértelmezése.

A bosszúból való fellépés pedig újabb igazságtalanságokat okoz. A közélet megtisztulását aljas indokból nem lehet elérni.

Ez persze nem dönti el, hogy mi a helyes magatartás akkor, amikor a bosszú utolér valakit. Amint azt már korábban írtam, ilyenkor az ártatlanságot kell feltételeznünk, minden más elítélő magatartás jogszerűtlen és ellentétes az evangélium szellemével is, hiszen Jézus határozottan felszólít, hogy ne ítélkezzünk. Persze ennek az alapállásnak is vannak korlátai. Ha konkrét tudomásunk van az illető által elkövetett bűnökről, nem lehetünk bűnpártolók.

Kedves olvasóm, alighanem túl elméletinek tartod a fenti okoskodást, és azt várod, hogy Seszták Miklós ügyében ne kerülgessem a forró kását. Hankó miniszter úr esete is homályos, de sokkal világosabb, mint Sesztáké. Seszták régen volt miniszter és egy több évvel korábbi ügyet vettek elő. Most a miniszterelnök úgy viselkedik, mint aki biztos Seszták bűnös voltában. Ekkor viszont neki feljelentési kötelezettsége volt, hiszen Fidesz bizalmi emberként tudhatott dolgokat. Ha volt ilyen, akkor Magyar Péter bűnpártoló volt. Külön csavar a történetben, hogy Seszták miniszter urat már az előtt megfigyelték, hogy a parlament erre lehetőséget adott volna. Lehet-e törvénysértő módon törvénysértést üldözni?

A pillanatnyi helyzetben a KDNP egyrészt minden segítséget meg kell adjon Sesztáknak, hogy tisztázza magát a vádak alól, ám ha ez nem sikerül neki, akkor annak viselnie kell a következményeit. Nekem egyébként Willy Brandt kancellár jut eszembe, aki 1974-ben lemondott, mivel személyi titkáráról kiderült, hogy keletnémet kém volt. A kancellár teljesen ártatlan volt, de azt mondta, hogy Németország kancellárjához a gyanú árnyéka sem férhet.

A példa tehát adott.

(Folytatása következik)

Surján László