Felébredt az Európai Unió, alapvető módosításokat vezetett be az autógyártók számára a zöld átállási szabályozásaiban.

Úgy tűnik, a brüsszeli bürokraták kezdik belátni, hogy az elmúlt években erőltetett ütemű, felülről diktált zöldítési politika nincs összhangban a piac valós igényeivel, a technológiai fejlődés ütemével és a fogyasztói szokásokkal. Ennek folyományaként az Európai Bizottság 2025. december közepén tette közzé a kontinens autóiparának zöldátállását módosító csomagját.

Ez egyszersmind kényszerű beismerése: ha a közösség elöljárói továbbra is csökönyösen ragaszkodnak az eredeti, drasztikus szigorhoz, az bár természetszerűen hozzájárul a klímavédelemhez, ám az európai autógyártás végzetes megroppanásához is vezethet. …

Sokáig kérdéses volt, hogy létrejön-e egy külön kategória az elektromos kisautók számára, amely megvédené az európai gyártókat az olcsó kínai importtól. A döntés ezzel kapcsolatban is megszületett, s életre hívták az úgynevezett M1E kategóriát. Ez a besorolás a 4,2 méternél rövidebb, városi használatra tervezett elektromos járművekre vonatkozik. A csavar a szabályozásban az, hogy az M1E osztályba sorolt autók után a gyártók „szuperkrediteket” kapnak a szén-dioxid-kvóta flottaátlag-számításnál. Így 1,3-szoros szorzóval kalkulálnak ezekkel az autókkal, de kizárólag akkor, ha az adott jármű hozzáadott értékének legalább 60 százaléka az Európai Gazdasági Térségen belül keletkezik.

Ezzel Brüsszel egyértelműen az európai munkahelyeket védi a távol-keleti dömpinggel szemben, ösztönözve a hazai akkumulátorgyártást és összeszerelést. Az európai autóipari óriások reakciói a megkönnyebbülést tükrözik, bár azt azért sokan hangsúlyozzák, hogy a döntés későn érkezett. A Volkswagen-csoport közleményében „a józan ész győzelmének” nevezte a módosítást, kiemelve, hogy a hároméves ciklus lehetőséget ad a stratégiai tervezésre a kapkodás helyett. Oliver Zipse, a BMW AG vezérigazgatója üdvözölte, hogy Brüsszel végre nem egyetlen technológiát (az akkumulátoros elektromos hajtást) akarja rákényszeríteni a kontinensre.

Ha nem keres rá az ember a fenti szövegre, jó eséllyel tévesen ítéli meg, hogy kormánypárti vagy ellenzéki orgánumban megjelent írásról van szó. Az ilyen kifejezések: „felébredt az Európai Unió” vagy „a brüsszeli bürokraták kezdik belátni” netán „drámai, visszafordíthatatlan következményekkel” a kormányoldalra jellemzők. Ám a cikk a Népszavában jelent meg. Magyar Péter epigon szereplése most nem Orbánt utánozza, hanem együtt fordul a rossz vágányon haladó brüsszeliekkel.

Nehéz felmérni, hogy mi lesz az európai bizottság döntésének következménye. A tényekkel nem törődő, a következményekkel nem számoló méregzöld politika lenyeli-e ezt a lépést, vagy durcásan elutasítja? Megmarad-e a néppárt házassága a szocialista, a liberális és a zöld pártokkal?

További kérdés, hogy a kijózanodás a klímavédelemnek nevezett zsákutca egyéb elemeitől is megszabadítja az európai gazdaságot, s az is, hogy nem lendül-e túl az inga a kívánatos mértéken, tehát például a „kijózanodás” nem mossa-e el a hulladékkezelés eredményeit és a környezetszennyezés csökkentésére való igyekezetet. A fürdővíz kétségtelenül koszos, s kiöntése meglepően józan döntés. De a gyerek remélhetően marad, bár Brüsszelben ezt soha nem lehet tudni.

Mi magyarok viszont joggal érezhetjük, hogy az európai versenyképességért aggódó magyar miniszterelnöknek már megint igaza lett. Ez a felismerés valahogy kimaradt a Népszava cikkéből.

Surján László