Szerettem volna a kampány mocskos vitáitól távol maradni. Vannak azonban helyzetek, amikor ez a hallgatás lapításnak tűnhet. A Semjén Zsolt elleni támadás megszólalásra késztet.

Idézek: „Az elmúlt napokban össztűz zúdult a miniszterelnök-helyettesre, a vádak és sejtetések szerint intézetis fiúkkal léphetett szexuális kapcsolatra. Volt, aki megnevezte őt a posztokban és interjúkban, volt, aki nem. Volt, aki a Szőlő utcai üggyel kötötte össze a politikust, volt, aki egy Ózd melletti intézetet emlegetett.” Semjén a parlamentben kijelentette: „soha semmilyen bűnös viszonyhoz nem volt közöm”, és „egy ördögien felépített karaktergyilkosság folyik ellenem”.

A lavinát Kuslits Gábor, a fővárosi Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálat volt igazgatója indította el a Válasz Online-nak adott interjúval, amiben arra a kérdésre, hogy vannak-e a szakmán belül keringő információk arról, ki védhette a Szőlő utcai javítóintézet volt igazgatóját, Juhász Péter Pált, azt mondta, „két nagyon magas rangú politikust emlegetnek. Az egyiknek állítólag a fiúkat vitték, a másiknak a lányokat. Úgy tudjuk, hogy Juhász igazgatói irodájában konkrétan orgiák voltak, és volt egy bérelt ház is, nem messze a Szőlő utcai gyermekotthontól, ahol szintén orgiákat rendeztek.” Az interjúban nevek nem hangoztak el. Nem állítottam, kérdeztem – ezzel érveltek azok a volt vagy jelenlegi politikusok, akiktől a 444 megkérdezte: mi alapján álltak bele a Semjén Zsolt elleni vádakba.

Az ügyben hírbehozott ózdi intézményt évekkel ezelőtt bezárták. A Szőlő utcában az igazgató prostituáltakat futtatott, jelenleg előzetes letartóztatásban van.

A történtekhez sem fiatalkorúaknak, sem politikusoknak köze nincs. Miről beszélünk?

Meglepődik valaki azon, hogy vasárnap Pottyondy Edina-féle emberek az ellen tiltakoztak a Hősök terén, amit hetek óta ők maguk művelnek? Hónapok vannak még a választásokig. Fogadni mernék, hogy nem ez volt az utolsó kilövési kíséret. Az ellenzéki képviselők harcias kirohanását alighanem az magyarázza, hogy két tűz között vannak. Szembe állnak a kormánnyal, s feltehetően ők is érzik, hogy nincsenek egy súlycsoportban. A meggyőző erőt hangerővel akarják pótolni.

Másfelől a hőzöngő Tisza-vezért saját fegyverével, az érzelmeket felkorbácsoló handabandázással próbálják legyűrni, saját politikai túlélésükért harcolva.

Gátlástalanul gázolnak mások becsületébe. Weöres Sándor jut eszembe: „Bárki inge, rokolyája / letye petye lepetye, / lyukat vágnak közepébe, kitűzik a ház elébe, / letye-petye lepetye.” Csakhogy sokkal többről van szó, mint unatkozó pletykázó asszonyok szórakozásáról. Sok dolog együttállása kellett ahhoz, hogy egy ilyen vád ennyire hatásos legyen bizonyítékok nélkül. Ezt Rovó Attila írta (444). Ez a „sok dolog” profizmusra utal, és a kormánynak készült jelentés fel is tárt egy titkosszolgálati szálat.

Ha pedig ez így van, akkor miért nem Magyar Péter fújja a trombitát? Lehet, hogy a finanszírozók már egy B terven dolgoznak?

Ez az akció az ellenzék számára aligha kamatozik. Az ellenzék szívesen lőné ki egymás után a kormány tagjait. De ez most nem fog menni. A kormányoldal mintha tanult volna Schmitt Pál, Novák Katalin és Varga Judit esetéből. Saját híveiket az ilyen rágalmakkal tudják talán mozgósítani, de a kormány híveit nem tántorítják el.

Mi pedig együtt érzünk Semjén Zsolttal, aki számíthat a szolidaritásunkra, de számíthat egy sokkal nagyobb erőre is. Arra, ami megvan írva Máté evangéliumának 5. fejeztében: „Boldogok vagytok, ha miattam gyaláznak és üldöznek benneteket és hazudozva minden rosszat rátok fognak énmiattam. Örüljetek és ujjongjatok, mert nagy lesz a mennyben a jutalmatok!”

Surján László