Olvasóinkat talán meglepte, hogy újabban mesék is olvashatók nálunk. Az első kettőnek a műfaja mese, de politikai tartalmúak voltak. A harmadik már jobban illeszkedett a valódi mesékhez. Most ismét egy mese jön, de a szerző nem magyar, hanem amerikai. Biden búcsúbeszédére keresztapám azt mondaná: mese habbal. Édesanyám erőteljesebben fogalmazna: ha a kutyámnak beadnám, megdöglene tőle. Szó ami szó, nem volt túl sikeres beszéd.

Joe Biden az ultragazdagok növekvő befolyására figyelmeztetett. Ebben igaza van, még akkor is, ha ezt most ismerte fel, amikor néhány szupergazdag Trump mellé állt. Hangoztatta, hogy az Egyesült Államokban megnőtt a „szélsőséges gazdagság hatalma és befolyása”, „amely szó szerint veszélyezteti az egész demokráciánkat, alapvető jogainkat és szabadságjogainkat, valamint azt, hogy mindenki tisztességes esélyt kapjon az előrejutásra”. „A hatalom veszélyes koncentrációjára megy végbe néhány rendkívül gazdag embernél” – mondta, és figyelmeztetett ennek „veszélyes következményeire abban az esetben, ha visszaélnek a hatalommal, és ez ellenőrizetlen marad”. Ez mind igaz, de szánalmas élvezni, sőt kiszolgálni ezt a réteget, majd távozáskor kongatni a vészharangot. Hasonlóképp komoly veszély, hogy „Az amerikaiakat a félretájékoztatás és a dezinformáció lavinája temeti maga alá, ami lehetővé teszi a hatalommal való visszaélést”. „A szabad sajtó összeomlóban van. A szerkesztők eltűnnek. A közösségi média feladja a tényellenőrzést. Az igazságot megfojtják a hazugságok, amelyeket hatalmi és profitérdekekből terjesztenek”. „Felelősségre kell vonnunk a közösségi platformokat, hogy megvédjük gyermekeinket, családjainkat és magát a demokráciánkat a hatalommal való visszaéléstől” – tette hozzá. De tett valamit, amikor még tehetett? Költői kérdés.

Eddig a mese. Most pedig nézzük a habot.

Putyin fő ideológusa, Alekszandr Dugin szerint „Trump megválasztott elnök és legközelebbi munkatársainak egy csoportja, különösen Elon Musk, szinte forradalmi tevékenységet fejtett ki.”

Az erőviszonyok ismeretében kérdés, hogy hogyan lehetett egyáltalán Trumpot megválasztani? – tette fel a kérdést. Erre az én feleletem:

kilukadt a lufi. Azaz Bidenék és a mai európai elit politikája köszönőviszonyban sincs azzal, amit az emberek szeretnének.

Ennek pedig előbb vagy utóbb választás kudarc a vége. Trump győzelme komoly figyelmeztetés Brüsszelnek is. Dugin úgy látja: félnek. Igen, de nem Trumptól, hanem a választóiktól.

1991 után az USA maradt a világ egyetlen politikai-ideológiai szuperhatalma. Ez a hatalom az ún. Mélyállamnak, nem pedig pártoknak vagy más intézményeknek a kezében van. Mivel jószerivel nem is tudjuk, csak sejtjük, kikről van szó, temethetjük a demokráciát.

Dugin úgy látja, hogy ennek az uralomnak a jellemzője a nemzetközi nagytőke érdekeinek és a progresszív individualista azaz baloldali-liberális kultúrának a kombinációja. Ezt a stratégiát az amerikai Demokrata Párt elfogadta, a republikánusok közül a „neokonok” is támogatták.

A globalisták irányvonala a 2000-es évek elején kezdett problémákkal szembesülni. Oroszország talpra állt. Elkezdte erősíteni szuverenitását. Kína is, különösen Hszi Csin-ping alatt, önálló politikát folytat. Az iszlám világban egyre erősödtek a Nyugat elleni szórványos tiltakozások. Nő a függetlenség iránti vágy és az erőltetett liberális értékek elutasítása. Indiában jobboldali nacionalisták és tradicionalisták kerültek hatalomra Narendra Modi miniszterelnökkel. Az afrikai gyarmatellenes érzelmek erősödni kezdtek, a latin-amerikai országok pedig egyre inkább függetlennek érezték magukat az Egyesült Államoktól és általában a Nyugattól. Ez vezetett a BRICS létrehozásához, amely egy többpólusú, a Nyugattól nagyrészt független nemzetközi rendszer prototípusa, hangsúlyozza Dugin.

Mit kezd ezzel a helyzettel Trump? Első elnöksége még balesetnek, technikai hibának tűnt a globalisták szemében. Ám akkoriban ismerték fel sokan a globalista menetrend elfogadhatatlanságát. Ekkor beszéltek először a deep state-ről az USA-ban. Ennek ellenére 2016–2020 között a mélyállam nem vette komolyan Trumpot, és ő maga sem hajtott végre strukturális reformokat.

Arról is ír Dugin, hogy Biden a mélyállam támogatásával visszaállította a korábbi irányvonalat. Az új elnök szerint a globalista válságra való minden utalás nem más, mint „az ellenség propagandája”, „Putyin vagy Kína ügynökeinek munkája” és „szélsőséges csoportok machinációja”. Távozási meséje viszont – mivel a leggazdagabbak némelyike Trump híve lett – látszólag szembe fordult a globalizmussal.

A helyzetet Dugin így foglalta össze:

A mélyállam támogatta Bident. Európát is igyekezett érdekkörébe vonni. Legjelentősebb európai képviselőik: Boris Johnson, Keir Starmer, Emmanuel Macron és Ursula von der Leyen. Az ultraglobalista Soros struktúrái rendkívül aktívak lettek,

nemcsak az összes európai intézménybe behatolva, hanem eszeveszett tevékenységet fejtettek ki Modi megbuktatására Indiában, új forradalmak előkészítésére a posztszovjet térségben (Moldova, Georgia, Örményország), a globalistákkal semleges vagy éppen ellenséges rezsimek ledöntésére az iszlám világban – Banglades, Szíria. Biden kudarcot vallott. Sok okból. Kezdte elveszíteni a mélyállam bizalmát, Trump körül pedig fokozatosan egy független ideológia alakult ki. Fő tézise: a globalizmus legyőzetett. Válsága nem ellenséges propaganda műve, hanem valós állapot.

Következésképpen vissza kellett térni a realizmus politikájához és az amerikai (nyugati) identitáshoz. Ez lett a MAGA-projekt – Make America Great Again (Tegyük újra naggyá Amerikát!).

Az amerikai mélyállam, miután felismerte Trumpot, felülvizsgálja az Egyesült Államok globális stratégiáját ideológia, geopolitika, diplomácia stb. terén. Trump és a trumpizmus a globalizmus valódi és alapvető válságának, mi több, végének bizonyult – összegezte Dugin. „Ez fordulat az amerikai hegemónia történetében. Stratégiájának, ideológiájának, felépítésének és struktúráinak mélyreható felülvizsgálata”. A trumpizmus nyíltan elutasítja a globalizmust, vagyis az egységes piacban és kulturális térben való gondolkodást, a nemzetállamok közötti határok elmosódását. Mint kommunista elődeik, az államok fokozatos megszűnésén és egy nemzetek feletti hatóság kiépítésén dolgoznak. Dugin szerint a globalisták vágya egy világkormány felállítása (Klaus Schwab, Bill Gates és Soros György).

A Föld minden embere a világ polgárává válik, és egyenlő jogokat kap egyetlen gazdasági, technológiai, kulturális és társadalmi környezetben. Ehhez közös mumus kell: világjárvány, környezetvédelem, klímahiszti. Ehelyett a szuverenisták ragaszkodnak a nemzetállamokhoz.

Az Egyesült Államok szerepe az, hogy maga köré gyűjtse a Nyugatot. De ezúttal nem a liberális globalista ideológia égisze alatt fognak egyesülni, hanem magának a trumpizmusnak a védnöksége alatt.

„A globalizmus elutasításának következménye az oltás és a zöldprogram kritikája. Így az olyan figurák, mint Bill Gates és Soros György, a tiszta gonoszt testesítik meg” – összegezte Dugin.

Végül három megjegyzés. (1) Dugin orosz szemmel gondolkodik és hazája világhatalmi státusáért dolgozik. MAGA helyett „MRGA”. Moszkva helyett Brüsszel rossz csere, de az inga visszalendülése – Brüsszel helyett ismét Moszkva – még rosszabb. (2) A trumpizmus nem létezik, legalábbis nem Trump szellemi terméke. Az újraéledő konzervativizmus állította szembe a globalistákkal a szuverenistákat. (3) Mi ebben a változó világban Orbán Viktor és Magyarország szerepe? Orbán 2014-ben ki merte mondani, hogy a mai liberális demokrácia önsorsrontó. Az illiberális szót használta, ami tartalmát tekintve megegyezik J. D. Vance alelnök „posztliberális” szóhasználatával.

Orbán egy évtizede nem felelősség nélküli elemzőként, hanem miniszterelnökként szólt. Szavának más a súlya, mint akár a legbölcsebb politológusénak. Így lett a szuverenisták, patrióták vezéralakja. Vezetésével olyan helyzetbe kerültünk, ami ismerős: legyünk ismét védőbástya.

Most azonban nem török, tatár ellen kell megmenteni Európát, hanem saját maga ellen. Ez a patrióták küldetése. Amióta nemcsak a Fidesz, hanem a KDNP is faképnél hagyta az EPP nevű cirkuszt, végkép nincs a kereszténydemokráciának európai szervezete. Az új formáció patrióta elnevezése érthetőbb szó, mint a szuverenista, ráadásul kevesebb követelményt tartalmaz, mint a kereszténydemokrácia.

A patrióták között lévő kereszténydemokratáknak viszont nemcsak a kereszténydemokráciát, hanem magát a kereszténységet kell terjeszteniük, ha meg akarják szabadítani földrészünket a mindent elnyelő globalizmustól.

Ez a mi munkánk és nem is kevés.

Surján László