„Szent István királyunk unokája. Magyarországon, Mecseknádasd mellett született 1046 körül, amikor atyja ott élt száműzetésben. III. Malcolm skót királyhoz adták feleségül, akinek nyolc gyermeket szült. Az igazi édesanya és királyné példaképe. Edinburghban halt meg 1093. november 16-án.” Ennyit ír róla a breviárium.

Életrajzában sok a bizonytalanság. Ám a tudományos vitán túllép a hagyomány. XII. Piusnak Árpád-házi Szent Margitról írott beszédében szerepel a magyar királyi család szentjei között, s ez le is zárja a vitát: Szent István „unokája, Skóciai Szent Margit, akinek angyali erénye férjének és új népének szívébe árasztotta az evangélium szelíd tisztaságát.” – így tartották számon a Vatikánban 1943-ban. Sírját Kossuth Lajos is felkereste. Nevét skót-magyar ösztöndíj is viseli. Fontos ő számunkra, de többről van szó, mint nemzeti büszkeségről. Már a pápai beszéd is rámutat: nagy szerepe volt a skótok evangelizációjában. Időszerű példakép lehet. Ünnepe november 16-a.

A Skóciai Szent Margit kora igencsak rokon a mai világgal. Az egyház hanyatlóban volt; az egymással csatázó törzsekből – ma talán mondanánk nemzetállamokból – egyre nagyobb egységekbe tömörülő európai országok urai pedig totális hatalmuk alá akarták vonni az emberi élet, a civilizáció és a kultúra minden területét. Ugye ismerős? Vajon meg tudja-e nevelni az Egyház a barbár Európát, vagy a „sötét középkor” átterjed a XI. századra is? A helyzet reménytelennek látszott. De

néhány rendkívüli egyéniség éleslátása, kemény akarata és szolgálatra vállalkozó életáldozata megszabta Európa további fejlődésének irányát. Ezek közé tartozott Szent István és Skóciai Szent Margit is.

Nem tudjuk, hogy szülőföldjén milyen nevelésben részesült, de írástudatlan férjével ellentétben testvéreivel együtt nemcsak írni, olvasni tudott, de több nyelven beszélt, többek között latinul is. Legkedvesebb könyve egy evangéliumos könyv volt, amelyet ma Oxfordban őriznek, s amelyről feltételezik, hogy Pécs püspökének, Szent Mórnak az ajándéka. Margit Skóciába érkezésekor az ország már keresztény volt, a hitélet és a liturgia azonban megújításra szorult. Ő vezettette be a latin nyelvű misét, amivel hozzájárult a különféle törzsek egyesítéséhez, mondhatjuk így a nemzetépítéshez. Teológiai kérdésekben is jártas volt. Zsinatot hívott össze, hogy a liturgiát a római szokásokhoz igazítsák. Akkoriban éles viták folytak arról, hogy a bűnös embernek egyáltalán szabad-e Krisztus Testét magához vennie. Margit azt a nézetet képviselte, hogy – hiszen valamennyien bűnös emberek vagyunk – ha valaki meggyónt, megbánta bűneit, megtette az elégtételt, és hittel járulna a szentáldozáshoz, nyugodtan teheti. Templomokat épített, kolostorokat alapított. Egy zarándokútvonal megkönnyítése érdekében kompjáratot indított, amit a mai napig is a Királyné kompjának neveznek. Pártfogolta, támogatta a szegényeket.

Nagy Kázmér (1920-1985), egy 1968 után Angliában élt újságíró 1970-ben Skóciában Szent Margit nyomait kereste. Eredményesen. Látta azt a csontereklyét, amelyet Margit napon olyan ünnepélyes körmenetben visznek keresztül a városon, mint itthon a Szent Jobbot. Megtapasztalta, hogy Szent Margit emléke mennyire élő. Egy autóbuszsofőr például szabatosan el tudta mondani Szent Margit életét, a magyar vonatkozásokat is.

Tudatosítsuk hát ezt a skót-magyar kapcsolatot. Vegyük ki a részünket az Istentől elfordult magyar és európai világ evangelizálásában. Hátha apró építőkövei lehetünk egy olyan lelki megújulásnak, mint amit Skóciai Szent Margit, talán nagyapja példáját követve elősegített.

Irgalmas Istenünk, te Skóciai Szent Margit szívébe igen nagy szeretetet adtál a szegények iránt. Közbenjárására add, hogy példája szerint éljünk, és bennünk a te jóságodat ismerjék fel az emberek.

Surján László