Földünk nyolc milliárdnyi emberének szenvedései (természeti katasztrófák, éhínség, terrorveszély, bűnözés, háborúk, gazdasági ellehetetlenülések, mint például a gazdatüntetések okai, embercsempészet, korrupció) közepette csupán egy nagyon piciny csoport irányítja a világot, egyáltalán nem törődve az emberiséggel, csakis a profittal és a hatalommal. Pedig mindenki békére és biztonságra vágyik, hiszen az emberélet egyszeri és megismételhetetlen. Sajnos azonban az ún. civilizált országok lakossága is egyre frusztráltabbá válik a saját élete, de a jövő miatt is. Bár lehet, hogy ez a szó már kevésbé alkalmas annak az állapotnak a kifejezésére, amiben mind mélyebbre süllyedünk. Immár tragédiáról kell beszélnünk, mert az elkeseredés rémes megnyilvánulásokban jelenik meg.

És miközben sok-sok európai költözik hazánkba, a világ távolabbi részein pedig irigylik a mi életünket, nálunk ugyancsak egy kisebbség mást sem csinál, mint hergeli a lakosságot. Nemcsak az emberek magánélete válik nehezen elviselhetővé, de a társadalom életében is, különösen a politikai csatározásokban visszataszíó és alig elviselhető a helyzet. Ha meg éjjel-nappal ezt kell átélnünk, nem lehet csodálkozni azon, hogy tömegek válnak közönyössé, visszahúzódnak a közéletből, és inkább nem vesznek részt saját életük alakításában. És ez a legnagyobb baj! Viszont ezen sem sem lehet nagyon ámuldozni, mert például ilyesmiket hallanak, mint (és most egy csokor kiábrándító mondat következik): „két-háromezres nézőszám a stadionokban a pénzszórás tipikus esete” – hallom a Spirit FM-en. A siker, az egészség, az idegenforgalom nem számít, ugye? 

Cseh Katalin szerint „Orbán pusztítja a demokráciát”. Elképesztő ez a cinikus kijelentés, hiszen ő nem élt diktatúrában, a rendszerváltást külföldön élte meg, pontosabban hallott róla. Bár nem kéne meglepődnünk most sem, hiszen pár évvel ezelőtt botmixert emlegetett az abortusz kapcsán szülész-nőgyógyász (!) létére!!! Felmerül a kérdés: van-e egyáltalán olyan terület, ahol tudatában van annak, mit beszél. Most jut eszembe, egy biztosan van: a haza kárára kifejtett tevékenysége. Az pl. mindennek a teteje, hogy vezető szerepe van abban, hogy az EP perrel fenyegeti a Bizottságot, amiért kifizette Magyarországnak a neki járó pénz egy részét!

Itthon is folytatódik a hergelés. Horn Gábor ismét okoskodott, amikor „végtelen felelőtlen kormányzati tevékenységek sorozatáról” beszélt, ráadásul ezzel kiegészítve: „a kormány minden területen tesz azért, hogy a tudás leértékelődjön, mert nem tudásalapú társadalmat hirdet, hanem munkaalapút.” Az ember már meg se döbben, hogy egymást kiegészítő dolgokat ellentmondónak állít be. Persze nem feltétlenül butaságból, hanem rosszindulatból. 

Mesterházy megint tudatosan egyenlőségjelet tesz a migránsok és a külföldi munkavállalók között. És nem érdekli őt, hogy ilyesmivel csak az emberek tisztánlátását zavarja meg, hiszen ez a célja. Az összemosás már épp annyira unalmas, mint az ellenzéki vitakörök kijelentései, mert nincsenek új ötleteik, hiányzik a megújulás és a hitelesség, csak üres szólamok évek óta.

Az Ursula nevű nőszemély közben háborús helyzetben azért tartja vissza a maradék pénzeket, mert szerinte kormányunk nem teljesíti az LMBTQ-jogokat. Felháborító!

Még inkább az egy Somos nevű műsorvezető, aki ezt kérdezi hallgatóságától: „feltételezte-e bárki is, hogy a magyar kormány tisztességes Svédországgal?” No comment!

Szörnyű hetekre számíthatunk!

Molnár Judit