Áldatlan bűn – áldandó bűnös

Aligha kétséges, hogy Ferenc pápa minapi döntését, hogy nem akadályozza a papokat abban, hogy homoszexuálisokat megáldjanak, alaposan félremagyarázzák majd, mégpedig két oldalról.

Az érintettek és az ún. LMBTQ aktivisták hatalmas győzelemként értékelik, míg az ellenpólus a katolikus hit elárulásáról, akár eretnekségről beszél. Ahogy az lenni szokott, mindketten tévednek.

Nemcsak azért, mert a pápa világosan fogalmazott, rámutatva, hogy a döntés nem érinti a házasságról vallott katolikus felfogást, az egy jottányit sem változott.

Szeretünk élesen elhatárolt fogalmakkal dolgozni: valami vagy fehér vagy fekete. A homoszexualitás esetében az egyik nehézség abban van, hogy mivel a bűnt egyértelműen elítéljük, ezt az elítélést automatikusan a bűn elkövetőire is vonatkoztatjuk.

Pedig Jézus nemhogy elhatárolódott volna a bűnösöktől, hanem épp magához vonzotta őket.

A másik probléma pedig az, hogy nem értjük az áldás fogalmát. Amikor a profán világban valaki azt mondja, áldásom rátok, az jóváhagyást jelent. A keresztény áldás valójában imádság. A kérő ima egyik sajátos formája. Amikor az ún. ároni áldás szavaival fordulunk egy homoszexuális emberhez, vagy rendezetlen házasságban élő párhoz (elváltak), ezt mondjuk: „Áldjon meg téged az Úr, és őrizzen meg téged! Ragyogtassa rád orcáját az Úr, és könyörüljön rajtad! Fordítsa feléd orcáját az Úr, és adjon neked békességet!” Nincs ebben egy csepp jóváhagyás sem, sőt!

Megőrizni az illetőt, könyörülni rajta, békét adni neki épp azt jelenti, hogy fohászkodunk: az érintett szakítson a bűnnel.

Amikor Sík Sándor azt kérdi magától: „Győzöd-e még ezt a beste, / Ördöghasból kivágott / Haramia világot / Megáldani minden este!” nem jóváhagyni akarja a világban lévő rosszat, hanem épp megváltoztatásáért könyörög.

Végül még egy, kifejezetten karácsonyi szempont: szereted-e a bűnösöket? Gőgös lenézéssel utálkozol, vagy rádöbbensz: érte is meghalt Jézus, és meg akarja menteni. Gyökössy Endre úgy fogalmazott, hogy a Karácsony lényege egy mondatban: Isten szereti az embert. És mi?

Nincs tehát igaza azoknak, akik a homoszexualitás győzelmét vizionálják, sem azoknak, akik eretnekséget kiabálnak. Csak csatlakozni kellene az Úrhoz, aki érdemén felül szereti az embert. Mert melyikünk meri azt állítani, hogy méltó az Ő szeretetére?

Surján László

További
cikkek

Hírlevél