Tévedni könnyű. A tévedés beismerni és korrigálni nehéz. Pedig minden csorbát ki lehet köszörülni, amíg a penge tart. A BILD-kiáltványára sokan reagáltak, közöttük ismert politikusok is. A lap hosszasan idézi ezeket, és a főszerkesztő köszönetet is mondott értük. Az alábbiakból kiderül azonban, hogy az általánosságon túl kevés az érdemi hozzászólás.

Hiába vártuk például, hogy Angela Merkel kimondja: durva tévedés volt a Wir schaffen das.

A hozzászólók zöme – helyesen – kiállt Izrael mellett, de ezzel elterelte a figyelmet a lényegről, a bevándorlók beilleszkedési képtelenségéről. Ha itt megállnak, akkor a kiáltvány célját, Németország értékeinek – bármik is azok – megvédését, nem éri el. Az Izraelhez való viszony természetesen fontos, de a kiáltvány akkor is indokolt lenne, ha nem tör ki a Hamasz és Izrael között a háború.

Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság hatvanöt éves elnöke felmondta a kötelező, ámde üres szavakat: „Nyitott demokratikus társadalmaink Európa nagy erősségei. De a nyitottság sebezhetővé is tesz.” Von der Leyen ezt követeli: „Ezért kell ellenállnunk a kezdeteknek, ahol gyűlölet mutatkozik a másként gondolkodók ellen, akár az interneten, akár az utcáinkon. A terrorizmusnak, az antiszemitizmusnak vagy a kisebbségek elleni erőszaknak szurkolni aljas dolog, és nincs helye Európában.” Milyen kezdetről beszél? 2015 óta látható, hogy a migránsok – tisztelet a kivételnek – nem is törekednek arra, hogy beilleszkedjenek a német társadalomba. A BILD kiáltvány most élére állítja a kérdést: csak az maradhat, aki alkalmazkodik.

Marco Buschmann (46, FDP) igazságügyi miniszter is csak a zsidó kérdésről beszél: „A zsidó embereknek szabadon és biztonságban kell tudniuk élni Németországban. Felelősséggel tartozunk múltunkért, de értékeink jövőjéért is.” Buschmann erről világosan fogalmaz: „Ha a zsidó barátaim azt mondják nekem, hogy félnek és sértegetik őket, akkor baj van.” De miért nem esik szó a megerőszakolt öregasszonyokról és a fiatal lányokról?

Észak-Rajna-Westfália miniszterelnöke, Hendrik Wüst (48, CDU): „Bárki, aki nőket, gyerekeket és fiatalokat öl meg, aki ártatlan embereket rabol el túszként, aki civileket élő pajzsként bántalmaz, az nem katona, hanem terrorista. Izraelnek joga van megvédeni magát ezekkel a terroristákkal szemben. Szilárdan kitartunk izraeli barátaink mellett – ha és de nélkül!” Wüst figyelmeztet: „Ha a zsidók nem élhetnek biztonságban Németországban, akkor az alap, amelyen köztársaságunk áll, összeomlik. Ebben a helyzetben nincs ha és nincs de.”

A Német Labdarúgó Szövetség korábbi elnöke, Theo Zwanziger nem szűkítette le a kérdést az antiszemitizmus fellángolására: „Társadalmunk egyensúlya egyre inkább elveszik, a politika túlságosan foglalkozik azzal, ami valójában lényegtelen, és szem elől téveszti az emberek alapvető szükségleteit. Egyre inkább az az érzés, hogy az állami normák érvényesítése elsősorban ott működik, ahol a parkolási tilalmakat ellenőrzik.” Zwanziger a kiáltványt „pontosnak” tartja, és „nagyon reméli, hogy közös erőfeszítéssel ismét világossá válik, mi köt össze minket, hol rejlenek értékeink, és miért kell következetesen Izrael mellett kiállnunk”.

Felix Magath (70) mesteredző: „Régóta az az érzésem, hogy Németország bajban van.” Magath ezt mondja a kiáltványról: „Jó, hogy a BILD bemutatja a békés együttélés szabályait. De rossz az, hogy erre szükség van.”

A Bundesliga edzője, Peter Neururer (68) viszont csak az antiszemitizmus ellen szólt: „Nagyon tartok attól, hogy valami ismét megváltozik hazánkban, egyre jobban elterjed az antiszemitizmus, és elvesznek az értékeink. Nekünk Németországban abszolút mandátumunk van – különösen a történelmünk miatt –, hogy ezt ellensúlyozzuk, és Izrael mellett álljunk.” Neururer világossá teszi: „100 százalékban Izrael oldalán állok!” Ugyanakkor a kiáltvány kapcsán a „mindez” szót használja, ebbe beleérthetjük a migránsoknak a németektől (európaiaktól) eltérő életvitelét: „Legfőbb ideje, hogy mindezt világosan megfogalmazzuk. Remélem, ez egy jelzés sok-sok ember számára, hogy hagyják abba a hallgatást, és nyissák ki a szájukat.”

A korábbi ökölvívó-világbajnok Sven Ottke (56): „Nem akarok sokat mondani róla. Csak ennyit: ez a kormány nem jó hazánknak. Sok minden igaz, ami a kiáltványban van. Sok mindennek kell változnia az országban.”

Manfred Weber (51), az Európai Néppárt elnöke, egyben az EPP parlamenti képviselőcsoportjának vezetője és a CSU alelnöke igazat szólt, csak épp a lényeget kerülte el: „A szabadság mindenek felett áll. Ez az európai életforma alapja. A közösségi média jelentősen hozzájárul ahhoz, hogy társadalmunk felaprózódjon, nő az intolerancia, hogy többé ne beszélgessünk szabadon, hogy többé nem tesznek különbséget az igaz és a hamis között. Ha meg akarjuk őrizni értékeinket, szabályokat kell felállítani a közösségi médiára, vagy ami még jobb, civilizálnunk kell a közösségi médiát.”

Kai Wegner (51, CDU) Berlin kormányzó polgármestere a BILD-nek elmondta: „Az utcáinkon tapasztalható gyűlölet, a zsidó intézmények elleni támadások és a nyílt antiszemitizmus egyértelműen azt mutatják, hogy problémáink vannak Németországban. Amikor a fiatalok hagyják magukat befolyásolni a szélsőségesek által, noha itt nőttek fel, és gyakran van német útlevelük, akkor valami nagyon rosszul sült el.” Wegner ezt ígéri: „Új és más módon kell majd beszélnünk az integrációról. Mindenkinek, aki Németországban él, tudnia kell, hogy nyitott és sokszínű társadalom vagyunk. A gyűlöletnek, az antiszemitizmusnak és az Izrael-ellenes izgatásnak nincs itt helye. Ezeket az értékeket jobban kell kommunikálni, és ha szükséges, következetesen érvényesíteni a jogállamiságon keresztül.” Wegner tehát látja az integráció problémát, de hogy az új módon történő beszéd mit jelent a gyakorlatban, nem is sejthetjük.

Carsten Maschmeyer (64) vállalkozó: „Az emberi méltóság sérthetetlen. Az Alaptörvény ezen passzusának igazából mindenkire vonatkoznia kell: a jogaikat hangosan követelőkre – például az LMBTQ közösségre (és mindenkire, aki hozzátartozik) –, de a kisebbségekre és más vallásúakra is, különösen zsidó állampolgárainkra, és a vendégekre.” De Maschmeyer – mint fehér holló – arra is figyelmeztet, hogy „Azok az emberek, akik itt születtek, és nem tartoznak egy kisebbséghez, szintén abszolút fontosak számomra. Mert néha az a benyomásom, hogy aggályaikat a politikusok már alig hallják meg.” Maschmeyernek volt bátorsága kimondani, hogy az LMBTQ közösség „jogait hangosan követelő” csoport.

Philipp Peyman Engel (40), a „Jüdische Allgemeine” főszerkesztője a BILD-nek azt mondta: „A probléma hatalmas: Németországban a muszlim antiszemitizmus nemcsak minket, zsidókat fenyeget, hanem a közrendet is. Keserű felismerés: olyan városokban, mint Berlin, Bonn és Bochum, minket, német zsidókat olyan emberek vesznek körül, akik örülnek a zsidók halálának és a Hamász terrorjának.” Engel követeli: „Akinek nincs tartózkodási engedélye, és a zsidók ellen agitál, azt deportálni kell.” Az integráció hiánya nála nem szempont.

Nico Hofmann (63) filmproducer a BILD-nek: „Nem Németországgal van a probléma, mindannyian eltávolodtunk egymástól: országok, politika, vallás. Ami számomra személy szerint a központi dolog a BILD kiáltványban: a szabadság, az élet iránti elkötelezettség.” Hofmann egy nagyon fontos mondatot is üzent: „Bárki, aki a szeretetet és a tiszteletet egoizmussal helyettesíti, tönkreteszi ezt a világot és annak szükséges kohézióját, a szolidaritás alapvető megértését.”

Rainer M. Schießler, 1993 óta a müncheni St. Maximilian lelkipásztora, hurrá-optimista: „Semmi sem fog változni Németországban, amíg összetartunk, és odafigyelünk értékeinkre és demokráciánkra. A hangos kisebbség nem kaphat több figyelmet, mint a becsületes többség ebben az országban!” Hozzátette: „Soha nem szabad megadnunk magunkat az utcán zajló erőszaknak. Azok mellé álljunk, akik erőszaktól, háborútól és diktatúrától szenvednek, szerte a világon!”

Mivel a BILD szerkesztőségébe küldött reakciók – amelyeknek csak kis része a fenti felsorolás – azt mutatják, hogy

a Kiáltvány megmozgatta a német társadalmat, érthetően a muszlimok is megszólaltak.

Eren Güvercin (43) iszlám-szakértő elismeri, hogy Németországnak egyre nagyobb problémája van az iszlamista lázító tüntetések és a zsidók elleni gyűlölet-szlogenek miatt. „Még ha a németországi muszlimok többsége nem is antiszemita, jó néhányan ki vannak téve az antiszemita propagandának. Sajnos a problémák mértéke sokkal nagyobb, mint amennyit a politikusok fel tudnak vagy fel akarnak ismerni. Most gyors és kemény következményeknek kell lenniük, politikailag és jogilag is, és hosszú távú stratégiára van szükségünk ennek a jelenségnek a kezelésére.”

A BILD kiáltvány fontos impulzus – mondja Hamed Abdel-Samad (51), újságíró: „Az 50 pont hasznos mindenkinek, aki igazán meg akarja érteni, milyen értékek szabályozzák az országot. De sajnos el tudom képzelni, hogy a rasszizmusellenes miliő felébredt aktivistái azt állítják majd, hogy a kiáltvány tartalmaz néhány pontot, amely a migránsok egy bizonyos csoportját egy bizonyos viselkedéssel vádolná meg. Szerintem ez a vád alaptalan, mert csak azokat érinti, akiknek valóban problémáik vannak ezekkel az értékekkel, nem minden muszlimot, arabot vagy törököt.”

A két utóbbi hozzászólás tehát mentséget keres: a muszlimoknak csak kisebbsége antiszemita. Hogy ez igaz, vagy sem, nem tudhatjuk. De mind Güvercin, mind Abdel-Samad

mélyen hallgat a kulturális különbségekről és az alkalmazkodás elutasításáról. Lapítanak és mellébeszélnek ők is.

Seyran Ates (60), a liberális iszlám írója és aktivistája egy nagyon fontos igazságot mondott ki. Elismerve, hogy Németországnak „nagy problémája van az itt élő emberekkel, akik gyűlölik az országot” – ezek a bevándorlók (egy része) –, és hozzátette: „valamint azokkal a németekkel, akik kiválóan utálják magukat, mert németnek születtek”. Ez bizony fájdalmas igazság: a németek még nem dolgozták fel a saját múltjukat, bűntudatukat. Ez persze nem oka azoknak a problémáknak, amelyeket a BILD feszeget, de bizonyára nem könnyíti meg a beilleszkedést azon migránsok számára, akiknek volna hajlandóságuk erre.

Németország bizonyos értelemben beteg, és a bevándorlás okozta bajok csak rávilágítottak erre.

Náluk viszont nem látszik éles törés a kormányzó baloldal és az ellenzéki jobbközép között. Nálunk viszont a baloldalon nincs hajlandóság elismerni, hogy az eddigi lelkes migráció pártolásuk durva tévút volt.

A BILD kiáltványa nagy lehetőség a nyugati keresztények számára, hogy valódi értékeik mellett kiálljanak, és kiutat mutassanak a mostani helyzetből.

Hol van Adenauer szelleme? Meddig lapítanak a keresztények? Úgy tűnik, hogy a csorba adott, de a penge már nem tart, vagy nem akad, aki köszörülni hajlandó lenne.

Surján László
A szerző volt miniszter és EP-alelnök, a KDNP tiszteletbeli elnöke, az MKDSZ társelnöke, a Charta XXI megbékélési mozgalom alapítója