Lehet, hogy volt a Föld története során már ilyen vagy még rázósabb időszak, mint a mostani, amiben éppen élnünk szerencséltet. Ám a mai makró- és mikró-környezetet drámaibbnak érezzük, hiszen benne élünk. De beleszülettek gyerekeink és unokáink is, és amig mi már a nyugdíj körül éljük mindennapjainkat, addig az ifjabbaknak ez jövőjük kezdete voltaképp. Ők is feszültek ezért és természetesen mi is. Nem magunkért, sőt, már a gyerekeink sem önmagukért. Valójában a féltés motoz mindenkiben: ki gyermekeiért, ki gyermekeiért és unokáiért is aggódik.

Most éppen pápát választunk.

Erdő Péter szerint az új pápának és az egyháznak drámai időszakban kell küldetését teljesítenie. S ez így igaz. Belső rendtétel, a struktúra jövőjét érintő elvárt drasztikus változások és karizmatikus döntések sorát várja el a világ az új helytartótól.

Jézus földi képviselőjétől, akinek hirdetni kell: „ennek az emberiségnek szüksége van Krisztusra!” Hogy mennyire fontos ez a választás, jelzi az is, hogy a nagyhatalmak is beleavatkoznának, ha tehetnék.

De hasonló időket élünk meg Romániában is, ahol az embereknek egyszerűen elegük lett a régi politikai struktúrákból, azok képviselőiből, a lenyúlásokból, az amorf, képlékeny gerincű vezetőkből. A baj az, hogy az alternatíva sem igazán világbajnok, hogy finoman fogalmazzunk. Akik ezt az állapotot előidézték, azoknak tudniuk kellet volna, hogy az emberi türelem végleges, és egy idő után nem nézi a folytatás minőségét, csak változást akar. Mindenáron. Még ha ez káoszhoz vezethet is. Az itt történtekre az anyaországban is figyelni kellene, mert a jövő évi választáson könnyen megismétlődhet ugyanez itt is, és olyan tiszai árvíz szakadhat a nyakunkba, hogy abból koldulunk.

Folytathatnánk a bajok felsorolását, de ez a flekknyi fecni igen kevés erre. A teljesség igénye nélkül: elvesző, gyanús elegyűvé váló Nyugat-Európa, Ukrajna, puskapor-Balkán, vérben úszó Afrika, Közel-Kelet, drogszagú Dél-Amerika, India és Pakisztán, Kanadába menekülő USA-elit, Oroszország s előd államainak hektiko-diktatúrái, stb, stb, stb. S közben a maroknyi ember, a világ urai, a nagy tesó megtestesítői csak ravaszul kavarnak, manipulálnak, kíméletlenül kiirtanak mindent és mindenkit, ami és aki akadály számukra. Mi meg nem értjük a miértet. Mi kell még nekik? Mi olyan rettenetesen fontos, hogy érte a Földet is feláldoznák? Úgy tesznek, mint akiknek mindegy a jövő, csak a most a fontos. Sokunknak olyan ez, mint a végtelen fogalma. Nem vagy nehezen felfogható.

Nekünk, kisembereknek mégis élnünk kell, fel kell vennünk a harcot, még ha irtózunk is tőle. Ki ahogyan tudja. Akik hisznek, azoknak tudni kell: az imádság ereje óriási.

Használjuk ezt mindannyiunkért, nem hívőkért is! Hogy együtt „kerüljük el a beolvadást abba a világba, amely tönkre akarja tenni gyermekeink, fiataljaink jövőjét” és „a közös pontokat keressük, azokat, amelyek összekötnek minket, és tegyük félre azokat a dolgokat, amelyekben nem értünk egyet.”

Az első idézet Erdő Pétertől, a második Soltész Miklóstól, a harmadik Navracsics Tibortól származik. 

Pálmai Tamás