Gáspárik Attila müncheni előadása (2025. augusztus) megállíthatatlanul terjed az interneten. A transtelex.ro többek között ezt írta:

Egy müncheni kulturális rendezvényen elhangzott, ironikus történelmi gondolatkísérletből országos lejáratókampány lett. Néhány kiragadott mondat elég volt ahhoz, hogy Gáspárik Attilát, a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház volt igazgatóját a Fidesz-párti sajtó és politikusok „Trianon-tagadóként” és „nemzetellenes színészként” állítsák be. A manipulált idézetekből blogbejegyzés, majd politikai narratíva, végül gyűlöletkampány született, amely napok alatt átgyűrűzött az erdélyi közösségi térbe is.

Hogy mennyiben igaz, mennyiben torzító ez a vélemény, ítéld meg magad a videófelvételt, amit a Tűzfalcsoport közölt, és ami Víg Emese (Index) szerint szövegkörnyezetéből kiragadott, szándékos lejárató kampány része. Nem voltam rest és végignéztem az előadás egészét. megteheti bárki, aki manipulációtól tart. Persze egy 38 perces felvételt kevesebben néznek végig, mint egy négyperces összefoglalót. A magam konklúziója az, hogy amit a négy perces vágott anyagban látható/hallható, az a vágatlanban is megvan, sőt az üzenete teljesen megegyezik az eredeti felvétellel.

Ne legyen félreértés: Gáspárik Attilának joga van a maga véleményéhez, s terjesztheti is, ha törvénybe nem ütközik, viszont bárkinek joga van elvetni a mondanivalóját, vagy vitába szállni vele. A vita elől kitérni mondván, hogy az csak propaganda, érvnélküliségre utal.

Kritikai megjegyzéseim és kapcsolódó érveim az alábbiak.

Már sokszor elhangzott vád: ne beszéljen bele a hazai belpolitikába, aki nem itt fizet adót.

Valaha valóban volt ilyen szabály. Csak az adófizető polgárok választhattak. Ide menjünk vissza? A nyugdíjas veszítse el a választójogát, mivel nem fizet adót? A nyugdíja adómentes, a határ szélén lakva valamelyik szomszéd országban fizeti az áfát, tehát ne szavazzon?? A demokrácia diadala volt az általános választójog.

A Fidesz a nemzetek Európájának híve. A nemzetállam fogalma nem ismeri el a kisebbségek jogait.

Mindkét állítás igaz. De miért volna ez baj? A valóságban a nemzetek Európája gondolat nem a kisebbségekről szól, hanem a szuverenitásról.

A magyarországi kultúrát elsorvasztották. Csak musical, csak operett. Miért még ma is az István a király a legtöbbet játszott musical?

Tény, hogy a nagyérdemű mérsékelten érdeklődik az opera iránt, ennek ellenére az opera élő műsor nálunk, a hangversenyek nemcsak nívósak, de jelentős közönségük is van. Badarság a Fideszt vádolni azért, hogy az István, a király óta jobbat senki nem írt.

Wass Albert nem jó író és háborús bűnös Romániában. Márai Sándor közepes tehetség.

Gáspárik úr mintha nem ismerné a közmondást: De gustibus non est disputandum, azaz az ízlésről nem lehet vitatkozni.

Túl sokat használja a Fidesz kormány a nemzeti szót.

Hogy ez miért baj, azt nem fejti ki. Kár, mert akár egyet is érthetnék vele. A nemzet, nemzeti szent szavak, elkoptatni nem szabad. Hiba például, hogy a nemzetgyilkos dohánytermékeket áruló boltokat is „nemzetinek” nevezték el.

Gáspárik háborog azon is, hogy a pálinka szó az uniós jog szerint magyarországi eredetet jelöl.

Ebben igaza is van, meg nincs is. Magam is sajnálom, hogy az erdélyi, bácskai pálinkát át kell keresztelni. Üzleti érdek, hogy a pálinka szó Magyarországhoz kötődjék. Az eredetvédelem mögött pénzről van szó, és egyben minőség ellenőrzésről is.

Gáspárik szerint hiba önálló magyar egyetemet létesíteni Erdélyben.

Pedig a tanárképzésben, orvosképzésben, színészképzésben elengedhetetlen. Egy orvoskongresszuson a hajdani Jugoszláviában szerb, magyar és angol tolmácsolás volt. Magyarra orvostanhallgatók tolmácsoltak, akik a szerb egyetemen nem tanulták a magyar szakkifejezéseket. Rémisztő volt.

Az RMDSZ szerinte a magyar kormány romániai lobbistája. Egy feladata van, egyengetni a magyar tőkét Romániában.

Nem mintha ez bűn volna, de azért többről van szó. Gáspárik felsorol sok mindent, amivel jobb az erdélyi magyarság helyzete, mint korábban. Ezeket nem az RMDSZ érdemének tartja. Hát kinek az érdeme?

Az RMDSZ mellett megjelent alternatív magyar pártokat a Fidesz által használt zsarolási eszköznek tekinti.

Ha egy nemzeti kisebbségnek a létéért és alapvető emberi jogiért kell küzdenie, durva hiba minden megosztottság. Az esetleges zsarolásban nem Budapest, hanem épp e kis pártok némely megélhetési politikusa a bűnös. A kritikát párton kell belül kezelni.

Végül elérkeztünk a legkeményebb vitaponthoz: Trianon kérdéséhez. Gáspárik úgy gondolja, hogy Trianonnal beteljesült a magyarok régi vágya: egységes, kisebbségek nélküli Magyarország.

Érdekelne, hogy Gáspárik úr nagyszülei bontottak-e pezsgőt, amikor megismerték a Trianon palotában aláírt békeszerződés tartalmát. Nem hiszem. Az első reakció a revízióban való bizakodás volt. Erdélyben talán hamarabb rájöttek, hogy nincs mire várni. Ki kell hozni ebből a helyzetből, amit lehet. Mérsékelt sikerű közeledési próbálkozások indultak a román és a magyar értelmiség között. Kós Károly zászlót bontott a Kiáltó szó közreadásával (1921). Nyoma sincs annak, amiről Gáspárik beszél. Károlyi még akkor is az ország integritásáról szónokolt, amikor már megindult az összeomlás. A Tanácsköztársaság felállította a maga vörös hadseregét, és eredményesen szorította vissza a cseheket a Felvidéken. Ha régi vágyakat emlegetünk, akkor az első sokk után a békés együttélés évszázadait vágytak elődeink újraéleszteni, nem az ország feldarabolását. Gáspárik, ha ismerné múltunkat, akkor Wesselényi Miklósra hivatkozna, akinek valóban fontos volt az ország etnikai homogenitása, és hajlandó lett volna ebből a célból területi engedményekre is. Wesselényi viszont magára maradt az elképzelésével. Szó se volt tehát arról, amit Gáspárik emleget.

Gáspárik Attilát, a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház volt igazgatóját úgymond kulturális témájú előadásra hívta meg a müncheni Szent-Györgyi Albert Tisza sziget. Ő Erdélyben tartozik egy Tisza szigethez, de hangsúlyozta, hogy nem párttag. Ha az lenne, sem tudta volna jobban a 38 pernyi előadás minden másodpercét a Fidesz kritizálására fordítani. Ehhez joga van, de kritikája megalapozatlan, a valóság átértelmezésére alapuló politikai kirohanás. Bár alighanem mindenki megszólalt már a gáspárik ügyben [v.ö. nemecsek ernő], a bal oldal tovább habosítja a történetet. Ne hagyjuk ezt szó nélkül, de fékezzük le a magunk jogosnak látszó indulatát, s higgadtan érveljünk.

Surján László