A párját ritkító hazai családtámogatás önmagában nem oldja meg az ország népesedési problémáját. A kormány lépései mellett elengedhetetlen a közgondolkodás megváltozása is. Ebben az egyházak mellet olyan értékközpontú szervezeteknek van komoly szerepe, mint a Nagycsaládosok Országos Egyesülete (NOE)

Bizonyára vannak, akiket inkább felháborított, mint lelkesített a kormánynak az anyákat érintő adócsökkentési programja. Számukra különösen is fontos átgondolni, hogy az alábbi ábra mit jelent:

A magyar családtámogatási rendszer példátlanul nagyvonalú, s ezt most az adócsökkentési program még fokozni is tudja. Kérdés, hogy lesz-e megfelelő hatása. A KSH friss számítása szerint a termékenységi arányszám 1,35. Egyszer már átléptük az 1,5 értéket – támogatás ide – támogatás oda – de sajnos visszaestünk. A kormánynak tehát lépnie kellett. Nagyot lépett, s az időtávot illetően is túlnyúlt szolgálati idején. Demográfiai hatásokat ugyanis négyéves ciklusokra bontva nem lehe elérni.

A kormány megtette a magáét, a többi most már rajtunk múlik. Tudunk-e olyan közhangulatot teremteni, amely gyerekpárti? A gyermekesek, különösen a nagycsaládosok meg tudják-e mutatni kortársaiknak, mennyi örömük van gyermekeikben? Fel tudjuk-e úgy nevelni a következő generációt, hogy képes legyen értékközpontú gyermekek nevelésére, akik számára a szexualitás nem öncélú élvezet, hanem a házasságon belüli egész életükre kisugárzó örömforrás? Szép számmal láthatunk jó példákat, de messze vagyunk attól, hogy a társadalom egésze így gondolkodjék.

A mostani idősek még nincsenek veszélyben. De ha tovább fogyunk, a nyugdíjrendszer előbb vagy utóbb összeomlik. Sürgősen el kellene jutni oda, hogy a nyugdíjak megállapításában jelentős súllyal essék latba a gyermekek száma. Tanuljuk meg, hogy a gyermek felnevelése egyben a legjobb befektetés is saját jövőnkbe.

Surján László